Miklós László (MSZP)

1995. május 23.

MIKLÓS LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Talán nincs is az Országgyűlésnek olyan ülése, amikor ne esne szó a feketegazdaságról hozzászólásban, kérdésben, interpellációban, és mindannyiszor, szinte napról napra újat tudunk egymásnak mondani. Különösen így volt ez akkor, amikor a kormány megszorító intézkedéscsomagját tárgyalta a Ház. Kormánypárti és ellenzéki képviselők részéről is olykor nem minden alap nélkül merül föl, hogy a kormánynak sokkal több bevételt kellene a feketegazdaságból visszaszednie, mint amennyit eddig sikerült. Néhány ellenzéki, egykor kormánypárti képviselő különösen harcosan fogalmaz ebben a kérdésben, mintha nem az előző négy év kormánypolitikája vezetett volna oda, hogy a magyar gazdaság az átalakulás egyébként is súlyos problémáit külön megszenvedte amiatt, hogy egy átgondolatlan, azonnali liberalizáció következett be olyan termékpiacon is, ahonnan az állami bevételek jelentős hányada származik. Bogárdi képviselőtársam említette, hogy a költségvetés bevételi oldalának egynyolcadát jelenti a fogyasztási adó ez több mint 200 milliárd forint , de hozzátehetjük azt is, hogy ez ilyen esetben nemcsak fogyasztási adót jelent, hanem a hozzá kapcsolódó általános forgalmi adót és annak egy részét is. Tehát még a 200 milliárd forintnál is nagyobb összegről beszélhetünk.

Az azonnali és feltétel nélküli piacliberalizálás vezetett a jövedéki termékek, a fogyasztásiadó-köteles termékek tekintetében oda, hogy a HTO-szőkítés problematikája Magyarországon ilyen hosszú időn keresztül a figyelem középpontjába került és kellett, hogy kerüljön , hiszen ennek következtében állt elő az a helyzet, hogy néhány éve a dízelautók gyártói csaknem megvonták a Magyarországra értékesített gépjárművek esetén a szavatossági és garanciális kötelezettségeket. Ez vezetett oda, hogy ma ki tudja mennyi környezetszennyező és környezetkárosító anyag van az ország különböző részein elásva. A nagyságrendet talán jól érzékelteti az, ha egy múlt heti sajtóinformáció alapján elmondom, hogy 429-430 millió liter HTO-ra volt jegy kiadva, és több mint 600 millió liter fogyott ez évben. De nem ez volt a csúcsév, mert 1992-ben több mint 1,2 milliárd liter háztartási tüzelőolaj fogyott el. Hogy ebből valójában mennyi az igény, az ki fog derülni akkor, amikor a következő fűtési szezonra a kormány megszüntette a HTO-jegyrendszert, aminek következtében nem lesz érdemes szőkíteni és nem lesz érdemes savazni.

De ez vezetett oda, hogy egy multinacionális cég kiszállt a hazai kőolajtermék-piac egy részéből; ez vezetett oda mármint a szabályok nélküli, korlátlan, átgondolatlan liberalizáció , hogy a Washington Post a múlt héten külön foglalkozott a magyar feketepiaccal, és hogy a kormánynak külön munkacsoportot kellett létrehoznia ahhoz, hogy ezt a sokágú, szerteágazó problémakört megpróbálja földolgozni.

A széles közvélemény a kormánytól természetesen hatásos és hatékony fellépést vár, és minél gyorsabb eredményeket. Ugyanakkor azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy ilyen méretű, kiterjedt feketegazdaság visszaszorítása nagyon sok jogszabály módosítását igényli, és időigényes az, amíg ennek az eredményei megjelennek. Ez ugyanis nem rendőri ügy ahogy ez több interpelláció kapcsán elhangzott , hiszen nem egyszerűen csak csalókról és törvényszegőkről van szó ebben az esetben, hanem szó van arról is, hogy az adójogszabályokban az elmúlt négy évben bizony voltak olyan kiskapuk, amelyek lehetővé tették a kőolaj és az arany passzív bérmunkában történő feldolgozását, ezzel az adó megkerülését hogy csak néhány, a sajtóból is ismert esetet említsek , és jó néhány olyan lehetőséget nyitottak, amelyek bár elítélhetők és hatalmas jövedelmek koncentrálásához vezettek, mégis ha lehet így mondani jogszerűek voltak, és egy jogállamban nem lehet a mai jogszabályok alapján etikailag elítélhető eseteket üldözni. Éppen ezért a kormány hivatalba lépése után rögtön hozzákezdett ahhoz, hogy csökkentse annak lehetőségét, hogy adómegkerüléssel hatalmas jövedelmek koncentrálódjanak a feketegazdaságban. Ezek közül néhányat hadd említsek meg. Mindjárt az 1994. évi pótköltségvetésben kiterjesztette a jövedéki termékek körét, és bevonta az ellenőrzésbe a kőolajtermékek azon részét, amit egyébként 1993-ban a törvény eredeti vitájánál a szabaddemokraták egyik képviselője hiányolt is. Azt követően a paprikát mint az előttem szólók említették kényszerből vonta a Ház a jövedéki törvény hatálya alá, mert nem jelentéktelen a magyar paprikaexport és nem jelentéktelen az a hatás, amely abból keletkezett, hogy az elmúlt fél évben három ízben írtak Olaszországban Magyarországról, és ebből az egyik főcím az volt, hogy ne menjenek Magyarországra, mert megmérgezik őket paprikával.

De hát további lépések voltak az általános forgalmiadó-törvényben, a fogyasztásiadó-törvényben, az adózás rendjére vonatkozó törvényben és miniszteri rendeletekben, amelyek szabványokat írtak elő kőolajtermékekre, és legutóbb a gazdasági stabilizációs csomagtervben a szerencsejáték-törvény módosításában.

Azt gondolom tehát, hogy ezen lépések egyik fontos állomása az 1993. évi LVIII. törvény a jövedéki termékekről, amely persze nem tökéletes törvény, különösen nem eredeti formájában, hiszen az egykori előterjesztő azt mondotta, hogy csak minimális feltételeket írnak elő a törvényben, amely a bizalmi elvre épít, és majd ha valaki nem felel meg a bizalomnak, akkor attól megvonják az engedélyt. Igen ám, csakhogy ez oda vezetett hogy néhány számmal érzékeltessem , hogy ma 3828 nagykereskedő dolgozik a jövedéki termékek piacán, ebből 1200 a dohány-nagykereskedő; hogy 1383 jövedékitermék-termelő van, tehát kőolajtermék-, dohány- és szesztermelő; hogy 1030 exportőr és 1371 importőr van. Azt gondolom, ezek a számok nyilvánvalóvá teszik, hogy ilyen kiterjedt vállalkozói kört még a legfelkészültebb apparátus sem tud ellenőrizni, különösen akkor, ha egyébként az ezen piacra nem tisztességes szándékkal belépőknek igazából semmifajta kockázata nincs.

(10.10)

Ezért tehát a jövedéki törvényt, bár nem egy tökéletes törvény és nagyon sok hibája van, mégiscsak eszközül lehet használni ahhoz, hogy mindazokat a szigorításokat beépítse a Ház, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a már említett 200 milliárdos fogyasztási adóbevétel és bizonyos ehhez kapcsolódó áfa biztonsággal befolyjon a költségvetésbe.

Melyek a leglényegesebb elemei ennek a módosításnak, amik egyértelműen támogathatók? Mindenekelőtt a jövedéki biztosítékrendszer, amely nem egyedi. Az Európai Unió országaiban is alkalmazzák, használják és azt szolgálja, hogy egyetlenegy akcióra alakult vállalkozások ezen a piacon ne élhessenek meg, illetve, hogy az államnak legyen valamifajta biztosítéka arra vonatkozóan, hogy ha adót kerül el valaki, akkor azt, vagy annak legalább jelentős részét be tudja szedni.

Ugyanilyen feltételrendszer a már említett tárolótér. Ebben egyetértek Bogárdi képviselő úrral, az 500 köbméter valószínűleg kevés, hiszen egy irányvonat ahogy mondotta legalább 1000 köbméter. Valószínűleg módosító indítványt is fogunk erre beadni.

Természetesen egy ilyen biztosítékrendszer erről is szólni kell azt is jelenti, hogy szűkíti a piaci szereplők körét. Lesz ilyen hátránya, és nem minden piaci szereplő tudja megfizetni. Különösen nagykereskedők között lesz olyan az új induló vállalkozások körében, akinél a 15 milliós jövedéki biztosítékhatár nagy összegnek minősül. Azt gondolom azonban, hogy ezzel együtt is a piac tisztulása érdekében mindenképpen indokolt egy jelentős jövedéki biztosíték és a hosszú távon legálisan piacon maradni szándékozók előbb-utóbb valószínűleg megtalálják a módját, hogyan tudják finanszírozni.

Fontos eleme a törvénynek, hogy az átláthatóságot biztosítsa. Biztosítja ezen a piacon azt, hogy a piac szereplői ismerjék egymást. Nagyon lényeges, bár egyetlen bekezdéssel elintézett és elintézhető eleme a törvénymódosításnak az, hogy a jövedéki termék termelők és nagykereskedők listáját a Vám- és Pénzügyőrség közlönyben teszi közzé. Következésképp a termelők és a nagykereskedők, sőt ezen túlmenően a kiskereskedők is tudni fogják azt, hogy kik a piac legális szereplői. Fontos ez azért is, mert erre épül a szankciórendszer, amennyiben valaki nem jövedéki alanytól vásárol, az jövedéki szabálysértést követ el, illetve kiteszi magát annak, hogy visszavonják jövedéki engedélyét.

Természetesen a számbavételnek és nyilvántartásnak vannak más elemei is, amelyek kétségtelenül bürokratikus elemek, hiszen negyedévente, sőt, van akinek havonta a vámhivatal felé elszámolásokat kell adni, vevőnyilvántartást kell vezetni, igazolni kell a származást. De azt gondolom, és azt gondoljuk, hogy minden ilyen elem, bár kényszerű és többletadminisztrációval jár, szükséges ahhoz, hogy a piac átláthatóbb legyen, ellenőrizhető legyen, és hogy szankcionálható is legyen.

A szankcionálás egy fontos elem. Többen korábban számon kérték a kormánytól, hogy ez a küzdelem meglehetősen egyoldalú, hiszen a szabályszegő semmifajta következményét nem viseli cselekedetének. Nos, ez a törvény a szankcióban is igen jelentős szigorítást visz végbe. Hogy egyetlen példát említsek, a törvény lehetővé teszi azt, hogy a vámszervek 10-30 napra vagy adott esetben véglegesen bezárjanak olyan üzletet, amely a törvényt súlyosan megszegi, tehát például zárjegy nélküli italokat forgalmaz vagy ismeretlen eredetű vagy különböző adómérték alá tartozó termékeket egy másik adómérték alá esően értékesít. Itt tehát súlyos szankciókról van szó, de talán nem annyira súlyos, hogy ezt ne viselné el ez a piac. Hadd említsek egy példát! Az Amerikai Egyesült Államokban Kalifornia államban azért, mert valaki nem a szabványnak megfelelő motorhajtó anyagot forgalmazott, több éves börtönbüntetést és 10 millió dolláros nagyságrendű pénzbírságot kapott. Tehát vannak nálunk lényegesen szigorúbban szankcionáló országok is.

Végül azt hiszem, hogy a feketegazdaság elleni küzdelem és annak minden törvénymódosítást igénylő eleme olyan, amelyben az ellenzéki pártok felzárkózhatnak a kormánypártok mellé, hiszen egy közös ellenségről van szó. A gazdaság általában hosszabb időn keresztül alakítja ki azokat a működési módjait, mechanizmusait, amelyek utána tartósan működni fognak. Tehát ha most nem fékezzük meg a feketegazdaságot ezen állapotában és nem sikerül visszaszorítani egy olyan szintre, amely azt hiszem, a világon mindenütt megvan, akkor a mainál még súlyosabb kellemetlenségekkel kell számolni. Még nehezebben fogja elviselni a széles közvélemény azt, hogy miközben mindenki vállaira növekvő terhek rakódnak, vannak kivételek, akik nemhogy kibújnak ezen terhek alól, hanem óriási jövedelmekre tesznek szert.

Ehhez persze a jogalkotás mellett a jogalkalmazásban is lépni kell, a jogalkalmazóknak, különösen a vámszerveknek a korábbiaknál hatékonyabban és hatásosabban kell cselekedni. Ehhez meg kell kapniuk azokat a technikai támogatásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy érvényt szerezzenek a törvény szelleme mellett annak betűjének is. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)