Ivanics István (KDNP)
IVANICS ISTVÁN, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló '93. évi LVIII. törvény módosításához a következőkben szeretném a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontját kifejteni.Egyértelműen körvonalazható a törvénymódosítás célja, amely legfőképpen a szigorítást látszik előtérbe helyezni. Ez a szigorítás egyben a feketegazdaság felszámolása irányában is hat, és ilyen szempontból messzemenően támogatandó.
Nem titkolt célja a törvénymódosításnak a költségvetési bevétel növelése. Ezzel is egyet lehet érteni; azonban meg kell vizsgálni a törvény kapcsán kibontakozó arányokat a jövedéki termék szabályozásában, és bizonyos mértékben kötelességünk, hogy figyeljük az egyes jövedéki termékek valójában ebben a módosításban hogyan fognak viselkedni, hogyan fognak viszonyulni a gazdasági rendszerünkben, hogyan tudjuk a gazdaságosság követelményeit és a méltányosságot biztosítani a termelők és forgalmazók oldaláról.
Itt fölvetődik természetesen a szankcionálás helyes és szükséges mértéke. Talán hosszabb időre kellene előretekinteni és lehetőséget adni a törvény követői számára, tehát azon gazdasági szereplők számára, akiknél a jó szándék egyértelmű és a lehetőségei szerint igyekszik a törvényt követni; s külön kellene választani azokat a szabályozásban, akik már a törvény hatálya alá tartozó termékekkel gazdálkodnak, tehát ezeket forgalmazzák, és ebben az esetben vétenek.
Itt viszont javasolnánk a szankcionálás mértékét talán szigorúbbá tenni. Például a törvény ellen vétőket a termék forgalmazásából hosszabb időre lehetne kizárni. A jelenlegi kizárás a törvény ellen vétőknél a méltányosság követelményét alulról sem teljesíti.
Meg kell gondolni az önkormányzatok szerepét a törvény végrehajtásában, hiszen a jövedéki termékek forgalmazása vagy tiltott forgalmazása esetén a közterület-felügyeletekre rendelkezik a törvény, hogy kötelesek közreműködni, illetve az ilyen eseteket feltárni, de nem szól a törvény és nekünk, törvényalkotóknak kell gondolkodni arról , hogy egy ilyen esetben az önkormányzatok amúgy is rendkívül nehéz helyzetén tudnánk-e esetleg segíteni magával a törvénykezéssel, hiszen ez egy kvázi adóbevételhez segíthetné az önkormányzatokat. Tehát meg kell fontolni a behajtás területét és a helyi elbírálások területét. A szeszforgalmazás és a jövedéki termékek forgalmazása a legtöbb esetben szigorúan helyhez kötött, tehát most már megköveteljük a telep biztosítását, megteremtjük a raktározás szigorúbb követelményeit. Ez abban a térben zajlik, ahol az önkormányzati kompetencia minden területen jelen van. Ez mindenképpen érinti az önkormányzatok tevékenységét. Ilyen szempontból meg kellene gondolni, hogyan lehetne igazából az önkormányzatok felé közvetlenül is visszatéríteni ezekből a jövedéki bevételekből.
Szigorú ellenőrzési pontnak kell lenni a vámhatár átlépésének, mikor a jövedéki termékek a vámhatárokat átlépik. Meg kell hogy jelenjen az a külön érdek, mely mint önálló gazdasági egységet védi az országot, biztosítja a nyilvántartás és elszámolhatóság alapvető kritériumait. Úgy gondolom, a VPOP és szervei minden erőfeszítést megtesznek, hogy ennek a kritériumnak a maguk részéről megfeleljenek. Egyértelművé kell tennünk azonban, hogy ez komplex feladat. Sikeresen csak az államháztartás átfogó reformjával együtt valósítható meg.
Külön szólnom kell még a paprikatermelésről, a paprikaforgalmazásról. Visszautalnék Bogárdi képviselő úr hozzászólására. 2000 kilogramm paprikaőrlemény feletti termelésnél szigorú jövedéki biztosítékot ír elő a törvény. Valószínű, hogy a már beadott módosító javaslatot, amely az 5 millió forintot 1 millió forintra kívánja leszállítani, talán tovább kellene finomítani éppen arról az oldalról, amit Bogárdi képviselő úr említett, hogy a termékmennyiséget, tehát ezt a 2000 kilogrammot kell változtatnunk, és egyáltalán meg kell vizsgálni, hogy tartósan a jövedéki termékek között kell-e tartani a fűszerpaprika-őrleményt.
Meggyőződésem, hogy az intézményrendszer kiépülésével és a végrehajtás és ellenőrzés olyan mértékű fölfejlesztésével, amely aktuálissá tudja tenni a jövedéki termékek rendszeres követését, a paprika és paprikaőrlemények jövedéki törvény alá tartozását meg tudjuk szüntetni. Meghozta az Országgyűlés a laboratóriumok akkreditálásáról szóló törvényt. A minőségbiztosítási rendszerek kiépítése folyamatban van országunkban. Én úgy gondolom, ez a kérdés, tehát a fűszerpaprika-őrlemények figyelemmel kísérése igazából erre a területre tartozik, és nem a jövedéki törvény ellenőrzése folytán kell megvédeni önmagunkat, az országot és jó hírünket a hamisítás és a visszaélések különböző lehetőségeitől. Meggyőződésem, hogy megfelelő minőség-ellenőrzéssel a paprikatermelés és a fűszerpaprika-kereskedelem megfelelően ellenőrizhető. Így el tudjuk érni, hogy a jövedéki termék követelményei kapcsán fölmerülő árfelhajtó hatás megszűnik, hiszen ez nemcsak a termelők érdeke. Én úgy gondolom, a magyar külkereskedelemnek is alapvető érdeke, hogy a magyar fűszerpaprika az árban is igazából versenyképes maradjon hosszú távon. Ez mindenképpen indokolná, hogy ez az árfelhajtó hatás ne érvényesüljön, hiszen jelenleg ez kizárja a termelés és kereskedelem szoros egymásra épülését, és nagyon sok magyar család megélhetését teszi kérdőjelessé. Egy nagyon rossz erkölcsi-etikai kérdést is fölvet, hiszen nem képes igazából jó szándékkal törvénykövetővé válni az állampolgár, mert olyan követelményekkel áll szemben, amelyet nem tud teljesíteni. Ez valóban vonatkozik a kis településeken működő, kis mennyiségben előállító szeszfőzőkre, elsősorban természetesen a fűszerpaprika-termelőkre és -forgalmazókra, akik kis tételben tudnak megjelenni ezen a piacon.
Itt a méltányosság mindenképpen azt kívánja, hogy a törvény itt differenciáljon. Egészen más súlycsoport ez, mint a dohány-nagykereskedés vagy a kőolajszármazékok kereskedelme.
(10.40)
A törvény néhány részletéről még szeretnék szólni. Kiemelném és üdvözli a Kereszténydemokrata Néppárt is , hogy a kétezer főnél kisebb népességszámú települések esetén a javaslat engedélyezi, hogy a postán dohánytermékeket áruljanak. Itt az egyértelműség kedvéért célszerű rögzíteni, hogy kétezer állandó lakosról van szó, mert vannak olyan üdülőterületek, ahol a népességszám szezonálisan oly mértékben ingadozik, amely esetleg hátrányosan vagy előnyösen érinthet bizonyos településeket.
A 27. § (2) bekezdés b) pontja rendelkezik arról, hogy a jövedéki törvény megszegése esetén a telephelyet, üzlethelyiséget első alkalommal tíz, minden további alkalommal harminc napra be lehet zárni. A termelők és nagykereskedők esetében ezt az intézkedést értelmetlennek tartom. A bezárással ugyanis jelentős veszteség lép fel náluk, amiből a költségvetés nem profitál. Sőt az elmaradt tevékenységek elveszett adótartama miatt a költségvetés szempontjából ez kifejezetten káros. Amennyiben a telephelybezárás révén elveszett bevételt inkább bírságként befizettetjük, az bevételként megjelenik, és a tovább folytatott tevékenység révén is adóbevételt realizál.
Ez természetesen nem érinti a súlyosabb eseteket, amikor a javaslat szerint véglegesen be kell zárni a telephelyet. A javasolt megoldást csak a kiskereskedelmi forgalomban tartom helyesnek, ahol az intézkedésnek elrettentő hatása is van a közvetlen anyagi következményeken túl. Rendkívül fontos hatás ugyanis, hogy a közvetlen környezet tudomást szerez a jogellenes magatartásról. Ebben az esetben azonban célszerű a büntetés mértékét szinkronba hozni az adózás rendjéről szóló törvénnyel. Itt a 74/b bekezdés az egyéb bírságolások után első esetben három, második esetben öt, minden további alkalommal tíz napra rendeli lezárni az üzlethelyiséget. Emellett természetesen pénzbüntetés is kivethető, ha a javaslat készítői komolyabb következményeket akarnak kötni a jogellenes magatartáshoz.
A 29. §-ban üdvözlendőnek tartom, hogy az elkobzott termékek megsemmisítési költségei az elkövetőt terhelik. Eddig ezt a Vám- és Pénzügyőrségnek kellett állnia, ami igen komoly anyagi gondokat okozott, különösen a dohánytermékeknél.
Összességében a törvény céljaival és várható következményeivel számot vetve egyet tudunk érteni, és nagyon szükségesnek tartjuk, hogy erre a szabályozásra sor kerül, hiszen a fejlett piacgazdaság kiépítéséhez nélkülözhetetlenek ezek a törvények. De tisztelt képviselőtársaim figyelmébe ajánlom, hogy fordítsunk megkülönböztetett figyelmet arra, hogy a gazdaság szereplőit valóban olyan méltányos helyzetbe tudjuk hozni, hogy lehetőségük legyen az általunk hozott törvények követhetőségére és annak reális alkalmazására. Ehhez kérem képviselőtársaim eredményes közreműködését.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)