Varga Mihály (Fidesz)
VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy hozzászólásom előtt már több bizottsági vélemény és frakció-hozzászólás hangzott el, ezért csak röviden, a főbb kérdésekre koncentrálva szeretném ismertetni a Fidesz parlamenti frakciójának véleményét.Véleményünk szerint is szükséges és elkerülhetetlen a törvénymódosítás, hiszen a jogbiztonság, a törvényi feltételek betartása, a piaci verseny tisztességes szereplőinek érdeke megköveteli, hogy ezen a területen is érvényesüljön a szabályozás. Ezen túl valamennyiünk számára fontos, hogy a közkiadások fedezetéül szolgáló tényleges állami bevételek rendelkezésre álljanak. Maga a szándék tehát, amit a törvénymódosítás meg kíván valósítani, helyes és támogatható. A kérdés pusztán az, hogy ez a módosítás eléri-e a kívánt célt, nem okoz-e több kárt, mint hasznot.
Nos, ismerve a beterjesztett törvényjavaslatot, tisztelt képviselőtársaim, úgy hiszem, a módosítás készítői túl nagy lendületet vettek, és a szabályozás során átestek a ló másik oldalára. Az a cél ugyanis, hogy korrigálni kell a törvény eddigi hézagos helyeit, és hogy a végrehajtás során felmerült gyenge pontokat ki kell küszöbölni, helyes és valóban támogatható cél. Az is igaz, hogy szigorításra van szükség ezen a területen, azonban úgy hiszem, ez a fajta szigorítás, ami ebben a törvénymódosításban megvalósul, egyes területeken a normális piaci működés feltételeit, körülményeit veszélyezteti.
Azonban mielőtt erről szólnék, hadd tegyek néhány észrevételt a jelenlegi szabályozás gyenge pontjaira. Kisebb gond, hogy a törvénymódosítás nem küszöböl ki olyan hibákat, amelyek korábban épültek be a törvénybe. Ilyen kisebb gondnak tartjuk, hogy ez a törvény is több törvényt módosít egyszerre: három törvény módosítása van egybegyúrva. Módosítja a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvényt, ugyancsak módosítja a fogyasztási adóról és fogyasztási árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvényt.
Az a kellemetlen gyakorlat, ami a kormány március 12-ei intézkedéscsomagjával elindult ebben a Házban hogy több törvény módosítása jelenik meg egy törvényben , sajnos ebben a törvényben is tetten érhető. De ez a kisebb gond már amennyiben kisebb gond az, hogy a piac szereplői nehezen tudják követni a jogszabályok módosítását, hiszen egy törvényben kell keresni egy másik törvény módosítását. Ez a kisebb gond azonban még orvosolható lenne.
Komolyabb probléma az, amit már korábban is kifogásoltunk, hogy ez a jövedéki szabályozás olyan termékekre terjed ki, amelyek nem klasszikus jövedéki termékek. Többek között a már többek által említett fűszerpaprika-őrleményre is.
(10.50)
A Fidesz parlamenti frakciója korábban is egy átgondolatlan intézkedésnek tartotta azt, amikor a kormány ezt a terméket állami felügyelet alá vonta. Úgy gondoltuk és úgy véltük, hogy a hamisítást ez nem tudja megakadályozni. Ezt az élet igazolta. Azóta több olyan példa merült föl, amikor jövedékitermék-szabályozás ellenére is fűszerpaprika-őrlemény hamisítására került sor.
Nagyobb gond az ami szintén beigazolódott , hogy a fűszerpaprika-őrlemény ára emelkedett; körülbelül 30 százalékban emelkedett amiatt, hogy a jövedéki termék hatálya alá vonás és a fogyasztásiadó-intézkedések szintén érintették ezt a terméket akkor még nem is beszélve a fogyasztói áremelkedésekről.
Én tehát ezt egy roppant elhibázott és rossz döntésnek tartom. Kellemetlen volna, hogyha egy következő kormányülésen, csak azért, mert esetleg valamelyik kormánytisztviselő rossz, hamis porcelánt vagy éppen hamis ételízesítőt vásárolt, fölállna és javasolná, hogy: tisztelt kormánytagok, vonjuk jövedéki termék hatálya alá a porcelán-előállítást vagy éppen az ételízesítő-készítést. Az élet sajnos néha ilyen apró dolgokon működik, és ezeknek a hibáknak valamennyien ki vagyunk téve.
Úgy hiszem, ez egyfajta gond, hogy ezek a hibák és fogyatékosságok továbbra is benne maradtak ebben a törvénymódosításban. Melyek azonban azok a problémák, amelyek a módosítás után keletkeznek, vagy a módosítás elfogadása után várhatók?
A törvényjavaslat várható hatálybalépése után több feltétel korlátozza a jövedéki tevékenység folytatását. Egyrészt itt több szó vagy több észrevétel elhangzott már a jövedéki biztosíték ügyéről. Ez az a terület, amely szerintem főleg a kisforgalmazókat fogja érzékenyen érinteni; az az ötmilliótól kétszázmillió forintig terjedő kaució, amelyet a tevékenység gyakorlásához le kell tenniük, azt hiszem, a piac kis szereplőit el fogja tüntetni. Megfojtja azokat a kisvállalkozókat, akik főleg azokon a területeken tevékenykednek, amelyeket például Gyimóthy képviselőtársam elmondott: a pálinkafőzés, fűszerpaprikaőrlemény- előállítás területén.
Ez a tevékenység tehát azoknak a multiknak vagy nagy cégeknek kedvez, amelyek monopolhelyzetet alakíthatnak ki ezeken a piacokon. Emlékeztetném képviselőtársaimat arra, hogy a Versenyhivatal nem is olyan régen hozott egy döntést a kávéforgalmazókkal szemben, amikor néhány nagy kávéforgalmazó cég kartellárakat alkalmazva, annak ellenére, hogy a világpiacon estek a kávéárak, Magyarországon pedig ezek emelkedtek, szinten maradtak.
Én tehát azt hiszem, hogy igenis egy többszereplős piacra van szükség ezeken a területeken is. Szükség van kisforgalmazókra, szükség azokra a piaci szereplőkre, amelyek a tevékenységüket hangsúlyozom tisztességesen végzik.
Ez tehát egyfajta korlátozás, amelyet kiegészít az a fajta eljárás, hogyha esetleg egy kistermelő, kisforgalmazó nem tudja készpénzben ezt a kauciót letenni, akkor a saját ingatlantulajdonával nyújthat fedezetet erre a jövedéki termékre. Mindjárt fölmerül a kérdés, hogy az értékbecslés alapját mi képezi? A törvény ezt a fajta értékbecslést gyakorlatilag a forgalmazókra hárítja, de fönntartja azt a jogot, hogy a jövedéki ellenőrzést végző területi parancsnokságok kétségbe vonhatják ennek az ingatlannak az értékét. Nos, a következő probléma ebből származik. Hiszen valamennyien tudjuk azt, hogy ahány fajta értékbecslés, annyi fajta érték alakulhat ki. Tehát magyarul: a területi parancsnokság bármikor kétségbe vonhatja, hogy az az ingatlanfedezet, amelyet kaucióként kíván a kisforgalmazó nyújtani, az reális-e vagy sem. És akkor persze elkezdődik, újrakezdődik egy eljárás; újabb értékbecslést kell végezni, amely nagy valószínűséggel és a törvénymódosítás is erre kíván utalni szintén a kérelmezőre hárítja ezeket a nem csekély költségeket.
Ugyancsak szigorító vagy korlátozó feltétel, amely a forgalmazás technikai körülményeit kívánja szabályozni. Többen szóltak már előttem arról, hogy itt különböző hatósági bizonylatok, engedélyek beszerzéséről is szó van. Aki ma ilyenfajta vállalkozást végez vagy végezni próbál, az tisztában van azzal, hogy hányféle engedély, különböző hatósági bizonylat beszerzésére van szükség egyáltalán ahhoz, hogy ma is valaki ilyen tevékenységet végezzen. Nos, a törvényjavaslat módosítása után várhatóan ezeknek a száma növekedni fog. Hiszen külön jogszabály teszi majd lehetővé vagy teszi most is lehetővé , hogy ezeknek az engedélyeknek az előírására sor kerüljön. Azonban ezek még kiegészülnek olyan raktár- és tárolóhelyiségekre vonatkozó előírásokkal, amelyek nem szigorúak sőt, szerintem néhány tekintetben puhák , de ezeket összevetve a jövedéki biztosíték által előírt szigorú követelményekkel, úgy hiszem, ez valóban ki fogja szűrni a piac jó néhány szereplőjét. Tehát nem az az igazi gond szerintem, hogy többféle feltétel van a jövedék termék forgalmazásával kapcsolatban, hanem ezek együttes hatása egyelőre kiszámíthatatlan. Nehezen tudjuk megbecsülni, hogy ezek együttesen mit eredményeznek majd.
Ezért szerintem szükség van olyan jellegű módosításokra a törvényjavaslatban, amelyek főleg a jövedéki biztosíték területén lehetővé teszik, hogy ne csak a piac nagy szereplői maradjanak talpon.
Még egy kérdésről szeretnék beszélni, tisztelt Ház, ez pedig az elkobzott termékek sorsa. Az államtitkári expozéban az hangzott el idézem -: "az elkobzott termékek esetében a megsemmisítés mellett lehetőség lesz azok értékesítés útján való hasznosítására is".
Ettől tartok, tisztelt Ház; hogy ez a fajta értékesítés valóban napi gyakorlat lesz. Emlékeztetném önöket egy korábbi, a napokban a sajtóban is napvilágot látott esetre, amikor az egyik kőolaj-forgalmazó cégtől foglaltak le egy nagyobb mennyiségű olajszállítmányt. Kiderült, hogy hiba történt adminisztratív hiba történt az eljárás során, ezért a cég az adminisztratív hiba kiküszöbölése után próbálta a kőolajterméket visszaszerezni, kiderült azonban, hogy az állami hatóság időközben értékesítette ezt a terméket, méghozzá körülbelül harmadáron.
Tehát egy roppant rossz és hibás gyakorlatnak tartanám, hogyha a mindenáron való állami bevételekre való törekvés során olyan helyzetet teremtenénk a jövedéki termékek ellenőrzését végző intézmények számára, amely az azonnali értékesítést írná elő számukra.
Azt hiszem, lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy az elkobzott termékek esetében ne csak a megsemmisítés legyen valóban egy járható út, hanem néhány nyugat-európai ország példáját alapul véve lehetőséget kellene teremteni arra, hogy különböző karitatív szervezetek számára ezeket az elkobzott termékeket fel lehessen kínálni vagy ajánlani. Nem arra gondolok természetesen, hogy itt különböző szesztermékeket adjunk át karitatív intézményeknek bár bizonyára ennek is nagy hasznát tudnák venni , hanem azoknak a termékeknek a körére gondolok, amelyeket ezek a szervezetek, vagy ők értékesítve vagy felhasználva, valóban használni tudnának.
Összefoglalva, tisztelt Ház, úgy vélem, hogy a Fidesz részéről nem a "mit" kérdésében van vita a törvényjavaslat alkotóival, a kormánnyal szemben, hanem a "hogyan" kérdésében. Úgy hisszük, hogy valóban egy fontos szempont az, hogy a feketekereskedelem, az illegális forgalmazás visszaszoruljon; viszont úgy hiszem, ez a törvényjavaslat a piac feltételeit, működését veszélyezteti, nehezíti. Emiatt mindenképpen szükség van ennek a törvényjavaslatnak a korrigálására, módosítására. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)