Kósáné Dr. Kovács Magda (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA munkaügyi miniszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A munka törvénykönyvének lezajlott vitája a késő esti órák ellenére is élénk sajtóérdeklődéssel bizonyítja, hogy a munka világát érintő törvényi szabályozás mindig foglalkoztatja a közvéleményt.Színesítette a képet az a vita, amely az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalának ellenvéleménye miatt bontakozott ki, és amint az várható volt, képviselőtársaim közül olyanok bizonyultak a szakszervezeti jogok védelmezőinek, akik az előző ciklusban a működés elemi feltételeitől is meg akarták a szakszervezeteket fosztani. Most viszont a helyzet úgy alakult, hogy néhány módosító indítvány megszavazása során az egész Háznak mérlegelnie kell a szakszervezetekhez, az érdekegyeztetéshez fűződő valódi viszonyát.
Mielőtt erről szólnék, szeretném megköszönni képviselőtársaimnak, hogy felszólalásaikkal, módosító indítványaikkal felhívták a figyelmünket a beterjesztés pontatlanságaira, és segítették, hogy a törvényszöveg jobbá váljék. Köszönöm különösen Veér Miklós, Filló Pál, Tóth Tihamér indítványait. Ezek az indítványok tették lehetővé, hogy a párhuzamosan tárgyalt törvények között ne legyen ellentmondás, illetve pontosították az eredeti előterjesztés szövegét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogyan önök előtt is ismert, a munka törvénykönyve módosítására vonatkozó javaslat benyújtását követően került a parlament elé a gazdaság stabilizációját elősegítő törvényjavaslat. Indokolatlan lett volna a stabilizációs csomagban ismételten megnyitni a munka törvénykönyvét, ezért a javaslat a kapcsolódó módosító indítványok eredményeképpen több, eredetileg nem érintett rendelkezéssel bővült. Ebbe a körbe tartozik az ajánlásban a 66., a 67., a 70. és a 72., valamint a 74. szám alatt szereplő módosító indítvány, amely a gazdasági stabilizációt szolgáló törvénycsomaggal szerves összefüggésben a betegszabadság, valamint a szülési szabadság szabályainak változtatására tesz javaslatot. E rendelkezések a gazdasági stabilizációt szolgáló törvényhez kapcsolódnak, és a munka törvénykönyvébe történő beépítésük a két törvény között keletkező koherenciazavart küszöböli ki. Ezért e javaslatok beiktatását a kormány elengedhetetlennek tartja, és összhangban a csomaggal e javaslatokat már 1995. július 1-jén szükségesnek tartja hatályba léptetni.
(18.10)
A törvényjavaslat hatályba lépésének javasolt időpontja változatlanul szeptember 1-je.
A kormány nagy hangsúlyt helyezett a munka törvénykönyve egyeztetésére az Érdekegyeztető Tanácsban. Ezt bizonyítja, hogy bár megállapodás nem jött létre, három alkalommal is az ÉT elé terjesztette a törvényjavaslat különböző tervezeteit. A kormány az érdekegyeztetést a javaslat benyújtása után sem tekintette lezártnak. Kezdeményezte ezért, hogy a módosító javaslatokról foglaljon állást az Érdekegyeztető Tanács. Sajnálatos, hogy az ÉT munkavállalói oldala kezdeményezésünket elutasította, és ezzel mintegy kizárta magát a törvényjavaslat további befolyásolásából. A munkaügyi tárca ennek ellenére kész volt a módosító javaslatokat mindazon, az ÉT-ben helyet foglaló szervezetekkel megvitatni, amelyek erre igényt tartottak.
A megbeszélések során néhány kérdésben az álláspontok közeledtek, s több képviselőtársunk olyan módosító indítványt nyújtott be, amely e konzultációk eredményeként született. A munkaügyi tárca ezekről az indítványokról is kikérte a szociális partnerek véleményét. A Liga és az ÉSZ kivételével, amelyek kezdeményezésünkre nem reagáltak, valamennyi szakszervezet, illetve a munkáltatói oldal véleményét megismertük. Megjegyzem, hogy a Munkástanácsok Országos Szövetsége az álláspontját nem a tárcának, hanem az Országgyűlés gazdasági bizottságának juttatta el.
Az újabb csatlakozó módosító javaslatok közül néhányat szükségesnek tartok ez alkalommal is kiemelni.
Először: Nagy Sándor képviselőtársam a T/651/48. szám alatt benyújtott módosító csomagjában javaslatot tett a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményének korrekciójára, valamint a fel nem használt munkaidő-kedvezmény pénzbeni megváltására. A kormány figyelembe vette, hogy a szakszervezetek ezt a szabályozást régóta szorgalmazzák, és a módosító javaslatot a munkáltatói érdekképviseletek nem kifogásolták.
A munkaidő-kedvezmény eredeti célja az, hogy a szakszervezeti tisztségviselő számára az érdekvédelmi, érdekképviseleti feladatai ellátására megfelelő szabadidő álljon rendelkezésre. Ebből következően a fel nem használt munkaidő-kedvezmény ténye, továbbá a pénzbeni megváltásra vonatkozó igény azt jelzi, hogy a törvény a szükségesnél magasabb mértékű kedvezményt biztosít az érdekeltek számára. A kormány azt mérlegelte, hogy a pénzbeni megváltás nem ellentétes a nemzetközi munkaügyi normákkal. Az érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenység hatékonyabbá válhat, ha a munkaidő-kedvezmény egy részét pénzben lehet szakszervezeti érdekvédelmi célokra felhasználni.
Végezetül ez a konstrukció együtt jár a munkaidő-kedvezmény mértékének csökkentésével, a munkaadókra nem nagy terhet ró, ezért a kormány e rendelkezések bevezetését nem kifogásolja.
Másodszor: a munkaidőkeretre, valamint a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó hatályos szabályozást számos kritika érte rugalmatlansága miatt, ugyanis e szabályok pontos betartása az ésszerű gazdálkodást folytató munkáltatóknál is problémát okozott.
A munkaidővel való hatékonyabb gazdálkodás elérése érdekében az eredeti javaslat rugalmasabb szabályozásra törekedett. Ennek lényege, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén kollektív szerződésben lehetővé válik, hogy a munkaidő öt hónap átlagában feleljen meg a teljes munkaidőnek. A túlmunka éves keretét azonban a javaslat a szociális partnerek megegyezésének hiányában változatlanul 144, kollektív szerződés eltérő rendelkezése esetén 200 órában határozza meg.
Nagy Sándor képviselőtársam az éves munkaidőkeret kollektív szerződésben történő további bővítésére tett javaslatot oly módon, hogy a további növelés a több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződésben lenne lehetséges. Hasonló konstrukcióval emelhető a rendkívüli munkavégzés éves kerete 200 órát meghaladóan 300 órára.
A javaslat a két napot meghaladó munkaviszony esetén rendelte el, hogy a munkaszerződést írásba kell foglalni. A szociális partnerek azonban elfogadták Veér Miklós, Nagy Sándor és Filló Pál indítványát, amely szerint indokolt a munkaszerződés írásba foglalását minden esetben kötelezően előírni. Tekintettel arra, hogy az írásba foglalás elrendelése a feketemunka visszaszorítása, valamint a munkaügyi ellenőrzés szempontjából is hatékony eszköz lehet, a kormány e módosító javaslatot támogatja.
Az említett módosító indítványok bizonyítják, a kormány eltökélt célja volt, hogy az ilyenkor elkerülhetetlenül felvetődő korrekciók mellett a szakszervezetek és a munkáltató érdekképviseletek legfontosabb törekvései is helyet kapjanak a törvényjavaslatban. Ezért kereste a kormány folyamatosan, még a törvényjavaslat benyújtása után is, a kompromisszumos megoldásokat. Nem rajtunk múlt, hogy a teljes egyetértés nem jött létre, bár a törvényjavaslat túlnyomó része élvezi az érdekképviseletek többségének a támogatását. Jelen törvényjavaslat ezért egy kicsit kísérletnek is tekinthető.
A kormány néhány esetben olyan javaslathoz is a hozzájárulását adta, amelyeknek a szakmai megítélése vitát válthat ki. Tettük ezt azért, mert úgy gondoljuk, hogy a munka világában a szociális partnerek támogatása különös jelentőséggel bír.
Végül engedjenek meg néhány szót azokról az indítványokról, amelyeknek elfogadását nem javasoljuk. A kormány nem támogat néhány olyan módosító javaslatot, amelynek tartalmával, illetve indokaival egyébként egyetért, a szociális partnerek azonban az egyeztetések során ezeket nem támogatták. Nem támogatja továbbá azokat a javaslatokat, amelyek ellentétesek a gazdasági stabilizációt elősegítő csomag tartalmával. Végezetül nem támogatja azoknak a módosító rendelkezéseknek a törlésére irányuló javaslatokat sem, amelyek a hatályos munka törvénykönyvében jelenleg fennálló bizonyos egyenlőtlenségek kiküszöbölését célozzák. Így például a távolléti díj kiiktatására vonatkozó javaslatokat támogatni nem tudtuk.
Tisztelt Képviselőtársaim! A munka világának története során nem egyszer merült fel az a kérdés, hogy kinek az érdekét szolgálja a törvényi szabályozás. Egyesek szerint a munkavállalók, mások szerint a munkaadók érdekeit. Természetesen a válasz tartalma attól is függött, hogy az adott pillanatban ki volt pozícióelőnyben. Találó az a megállapítás, hogy a munka világa az előrenyomulások és a visszavonulások, azaz lényegét tekintve a kompromisszumok története. A kormány bízik abban, hogy a javasolt módosítások nem kizárólag csak az egyik, illetve a másik fél, hanem az ország egészének az érdekeit szolgálják egy nem negatív kompromisszum eredményeképpen.
Tisztelt Ház! Kérem képviselőtársaimat, hogy a támogatott módosító indítványokkal együtt a törvénymódosító javaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)