Vastagh Pál (MSZP)
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt elnök úr, csak röviden kívánok szólni. Tisztelt Ház! Úgy hiszem, hogy nagyon kedves kötelességemnek kell eleget tennem akkor, amikor a kormány nevében mindhárom előterjesztést üdvözlöm. Őszintén bízunk abban, hogy az a politikai egyetértés, amely végül is hosszú viták után alakult ki de ez a dolgok természetes rendje , elegendő muníciót ad mindnyájunknak ahhoz, hogy az Országgyűlés 1996-ra, a magyar államiság évfordulójára valóban képes legyen arra, hogy az alkotmányozás folyamatát befejezze.
Túlzás nélkül úgy vélem, a pillanat történelmi. Sokat kellene kutatni a magyar politikatörténetben, amikor arra találhatnánk hasonló példákat, hogy egy nagy többséggel rendelkező kormányzó koalíció ilyen mértékű önkorlátozást tanúsítson, és hasonlóképpen sokat kellene kutatni ahhoz, hogy arra találjunk példát, hogy az ellenzéki pártok ilyen kompromisszumkészséget tanúsítsanak. Úgy vélem, ezeknek a folyamatoknak, a tárgyalásoknak ez a két eleme egyértelműen garanciát jelent arra, hogy ez a vállalkozás nem hiábavaló, hogy az Országgyűlés politikai egyetértésben, természetesen nagyon kemény vitákkal együtt képes lesz arra, hogy kidolgozza az ország alkotmányát.
S még egyet kívánok hozzátenni, tisztelt Ház: ugyanakkor arra is figyelnünk kell és fülünk kell hozzá legyen, hogy a leendő alkotmány minél szélesebb társadalmi támogatást kapjon, hiszen az Országgyűlés nem önmagának, hanem az országnak kívánja ezt az alkotmányt megalkotni, és mit sem ér a politikailag, szakmailag tökéletes szöveg, ha nem rendelkezik olyan társadalmi támogatottsággal, amely végül is az alkotmány legitimitásának, hosszú támogatásának az alapját teremti meg. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)