Schvarcz Tibor (MSZP)
DR. SCHWARTZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az államháztartási törvény akkor kötelezi a kormányt pótköltségvetésre, ha év közben a körülmények olyan módon változnak meg, hogy azok a központi költségvetés teljesítését jelentősen veszélyeztetik, valamint ha az általános tartalékot felhasználták, és a költségvetési törvényben megállapított források nem elégségesek a kiadási előirányzatok fedezésére. Ismert, hogy az első három hónap költségvetési hiánya eléri a 150 milliárd forintot. Ez tarthatatlan mértékű hiányt jelent azért is, mert sem a bevételi, sem a kiadási oldalon nem teljesültek azok a számok, amelyeket az 1995. évi költségvetésben prognosztizáltak. Ezen helyzet komolysága indokolta a március 12-ei intézkedéseket, valamint a pótköltségvetés benyújtását is.
A március 12-ei intézkedések, a pótköltségvetés, valamint az év második felében a tisztelt Ház elé kerülő, az államháztartási reform érdekében, a feketegazdaság ellen meghozandó intézkedések, a modernizációs program mind-mind ezt a folyamatot hivatottak megállítani, lassítani, illetve megteremteni a későbbi fejlődés lehetőségét. Ezen intézkedéseket a közterhek arányos viselésének szándéka hatja át. Be kell látni, hogy a további megtakarításokra szükség van, és ezek sajnos érintik a szociális ellátórendszereket, valamint a humán infrastrukturális rendszereket is.
Ismeretes, hogy az államadósság az utóbbi időben elképesztő méreteket öltött. Nem kizárt, hogy az év végére a belföldi államadósság egyenértékű lesz egy teljes év bruttó hazai termelési értékével. Ennek a problémának a kezelésére sehol a világon nincs más mód, mint az állami költségvetés lefaragása. A túlköltekezés lefaragásával lehet helyet csinálni annak a gazdasági növekedésnek, amely az egyetlen lehetőség, hogy az adósságcsapdából kikeveredjen valahogyan Magyarország.
Ezen bevezető gondolatok után szeretnék rátérni a pótköltségvetés Népjóléti Minisztérium fejezetét érintő tényeire. Fájó szívvel kell megállapítani, tudomásul venni, hogy itt igen jelentős az elvonás mértéke mintegy 20 milliárd forint , ami az eredeti költségvetési előirányzat mintegy 8 százalékának felel meg. Ezeknek az elvonásoknak a jelentős része a stabilizációs intézkedések költségvetési átvezetéséből adódik, ezen intézkedések következményeként jelenik meg a népjóléti tárca fejezetében. Ezek a gyes, gyed jogkiterjesztésének elmaradásából, a családi pótlékot érintő intézkedésekből, illetve a várandóssági pótlék helyett bevezetésre kerülő egyszeri anyasági támogatásból adódnak. Ha ezen intézkedéseket leszámítjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a fejezeti előirányzatok differenciáltan mérséklődtek.
Változatlan maradt a pótköltségvetésben a mentőszolgálatra fordított pénzösszeg, hasonlóan nem változott az alapítványoknak juttatandó költségvetési támogatás mértéke sem, beleértve a külföldön élő magyarok egészségügyi ellátását segítő alapítvány támogatására szánt összeget is. Minimálisan csökkent a prevencióra, a megelőzésre fordítandó pénzösszeg nagysága, ami ezen területen a kormányzat eltökéltségét mutatja, felismerve, fenntartva ennek a kérdésnek a fontosságát, még ilyen nehéz gazdasági körülmények között is.
Érzékeny veszteség a szakma számára a diagnosztikus és terápiás műszerprogramra szánt pénzösszeg több mint felére való csökkentése. Itt a továbbiakban az önkormányzatok, más erőforrások, alapítványok, jótékony támogatások bevonására is szükség lesz, hiszen ezekről a fejlesztésekről nehezen tudna lemondani a szakma.
(22.30)
Valami biztatót jelent a nemrég megszavazott címzett- és céltámogatások összege, miszerint öt kórház további rekonstrukcióját jelenti ez a pénzösszeg 16 milliárd forint nagyságban, mely tartalmaz műszerberuházásokat is. Hasonlóan érzékeny veszteség az ÁNTSZ költségvetésének csökkentése. Itt a továbbiakban nem mondhatunk le a hálózat közegészségügyi, járványügyi tapasztalatairól, valamint az ésszerű profil kialakításáról, megtalálva az ÁNTSZ valódi helyét a mai egészségügyben. Ha itt a létszámot tovább csökkentjük, elveszítjük a meglévő értékes szakembergárdát, és az utánpótlás nevelése is veszélybe kerülhet.
Hasonlóan meg kell találni a bevezetett, a családokat érintő intézkedések ellensúlyozására a gyermekek nappali ellátásának anyagi feltételeit, hogy a meglévő bölcsődei hálózat ne essen áldozatul az önkormányzatok kényszerű költségcsökkentő intézkedéseinek. Az önkormányzatok megnövekvő szociális gondjain enyhít az a 6+3 milliárd forint, amit a pótköltségvetés pluszként kíván az önkormányzatok rendelkezésére bocsátani. Ez részben a szociális előirányzatok kiegészítésére szánt 6 milliárd forint, részben a közmunkák szervezésére szánt 3 milliárd forintként jelenik meg a pótköltségvetésben.
Ha összegezni akarjuk a tárca pótköltségvetési előirányzatait, nem ragadhat el bennünket egy hurráoptimizmus hangulat, a március 12-ei intézkedések részeként ezt mint elkerülhetetlent elfogadjuk, tudomásul vesszük; egyszer és mindenkorra nem mondhatunk le a fejlesztés további, jövőbeni lehetőségeiről. Itt a nagy társadalmi elosztórendszerek pénzösszege, forrásoldala szűkült be sajnálatos módon. A nevében benne van a sorsa ennek a rendszernek. Elosztó, azt lehet elosztani, ami rendelkezésre áll, jelenleg ennyi. Ilyen gondolatok jegyében elfogadjuk a jelenlegi pótköltségvetést és elfogadásra ajánljuk a tisztelt Háznak is. Köszönöm szépen. (Taps.)