Bernáth Varga Balázs (FKGP)

1995. május 29.

DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy röviden magam is hozzászóljak a mai napirendi vitához. Általában mindig későn szólok hozzá, altatóbeszédnek is felfogható lenne, de a jobbítás szándékával engedjék meg, hogy néhány gondolatot magam is megfogalmazzak e mai anyaghoz.A pótköltségvetés benyújtását az előterjesztés az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 41. §ának (1) bekezdésére alapozza, amely kimondja, hogy a kormány pótköltségvetési javaslatot köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, ha év közben a körülmények oly módon változnak meg, hogy ezek a központi költségvetés teljesítését jelentősen veszélyeztetik. A pótköltségvetés indokát a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló javaslatokban találjuk meg.

(22.50)

Vizsgálat tárgyává téve, hogy ténylegesen mi lehet a pótköltségvetés indoka, az alábbi megállapításra jutottam:

Az elmúlt években szinte folyamatosan került és kerül benyújtásra pótköltségvetés. Évenként visszatérő jelenség a meghatározott gazdasági cél év közbeni változtatása, a gazdaságpolitika módosítása. Ha a pótköltségvetés benyújtásának indokát tekintjük, hivatkozhatunk arra is, hogy nagymértékben megváltoztak az adott év elején még stabilnak látszó gazdasági feltételek, vagy éppen másik indokként az éves előterjesztett és a parlament által már elfogadott költségvetés nélkülözte az adott gazdasági realitásokat. A gazdasági realitások megállapítása sem lehet vagy lehetett valós. Sokkal jobban működőnek értékelhették a szakemberek a gazdaságot az ez évi költségvetés készítésének időszakában.

Felvetődik a kérdés, talán a világgazdaság visszahatása lett okozója a pótköltségvetés benyújtásának vagy esetleg téves megállapítások összességére vezethető vissza a jelen pótköltségvetés benyújtása.

Legyen bármi az ok, a pótköltségvetés benyújtásának korai időpontja, a kormány részéről a feladatnak legalábbis a nem kellő átgondolására enged következtetni. Ilyen gyors beavatkozásra nem kellett volna sort keríteni a pótköltségvetés benyújtásával.

A pótköltségvetések folyamatos évenkénti megjelenése a parlamentben nyilvánvalóan arra is visszavezethető, hogy a korábbi kormányok sem tették meg azt az idevonatkozó intézkedéssort, amelyre a jelenlegi kormány is csak közel egy év után, késlekedve javasol intézkedést tenni a parlament határozatával. Egyébként sincs kellően megalapozott indoka a pótköltségvetés előterjesztésének, hisz az elfogadott kiadások és bevételek még a 2 százalékos eltérést sem mutatják. Az ország súlyos gazdasági helyzete, állapota évtizedek alatt elhibázott intézkedések sorozata, amelyet csak pótköltségvetésekkel nem lehet hatékonnyá tenni. E kényszerhelyzet megszüntetését egy reális, a gazdaság egészét átfogó koncepció keretein belül lehetne keresni.

Még nem lehet felmérni a stabilizációs csomag ráhatását az éves költségvetésre. A pótköltségvetés célját tekintve a megoldás felé mutat, de az út, amelyen haladunk, rögös lesz, és milyen kitérőkkel halad, elérheti-e vajon a célját. Hisz a stabilizációs csomag csak az első lépés a gazdaság felemelkedésének vélelméhez.

Nem hagyható figyelmen kívül az elmúlt években a termelés gyors visszaesése, ugyancsak az export szemmel látható nagymértékű visszaesése, a felhalmozott külső államadósság, továbbá a költségvetés adósságállománya sem. Ebből pedig levonható az a következtetés, hogy az államháztartás deficitje még évekig is növekedhet, és csak egy későbbi időpontban következhet be a stabilizáció, talán az ezredforduló utáni időszakban.

A pótköltségvetés a lakossági befizetések összegét mind a közvetlen, mind a közvetett befizetések terén növeli. Bár ez hosszabb távon nem tartható, átmeneti intézkedésként lehet vele csupán számolni. Ha figyelembe vesszük, lassan elfogy az értékesebb vagyon privatizációja, a nemzetközi vámtételek esetleges csökkenése miatt a bevétel kiesésére is számolhatunk, ugyanígy idesorolhatók lennének különböző bevételkiesések is. A közvetlen befizetéseken belül a személyi jövedelemadó emeléséből tervez a kormány jelentős összeget beszedni, ezen túlmenően hozzászámítva még a cégautók megadóztatását és a feketegazdaság megadóztatásától remélt bevételt.

A kormány utal a feketegazdaság visszaszorításának szükségességére, mégis kevesebb pótlólagos bevételt tervez a feketeszektor megadóztatása révén, amelynek bevételeit még a kormányzat is jóval magasabb értékre becsüli.

A költségvetés ezen adata, vagyis a feketegazdaság megadóztatásából származó és a tervezett bevétel összege azt mutatja, hogy a kormány nem akarja komolyan a feketegazdaság felszámolását vagy nem bízik felszámolása eredményességében. Itt feltétlenül szükséges a komoly gazdasági intézkedés megtétele az elérendő cél megvalósításához, másrészt ez az állampolgárok érdekével is megegyező feladat-végrehajtás lenne.

A közvetett lakossági befizetések a közvetlen befizetéseknél jóval nagyobbak, és ezeket az állampolgárok a vásárolt áruk és szolgáltatások árában fizetik meg, elsősorban általános forgalmi adó és fogyasztási adó formájában. A lakosság összterhei a tényleges készpénzkiadásokat tekintve a pótköltségvetés révén az 1995. évben tovább nőnek. A gazdaság teljesítménye a bevételeknek csupán 5,6 százalékát teszi ki, míg a lakossági közvetlen és közvetett költségvetési befizetések már 71 százalékot tesznek ki a költségvetésben. A gazdaság hasznos tevékenysége változatlan értékű és igen alacsony szinten maradt, ugyanakkor a lakosság költségvetési befizetési terhei a 6,5 százalékról növekednek a pótköltségvetés révén.

A költségvetések és pótköltségvetések vitáiban már évek óta ráirányítja a figyelmet a Független Kisgazdapárt arra, hogy a gazdaság szervezésében a lényegi lépés az új értéket termelő tevékenységek törvényi támogatása és szervezése annak érdekében, hogy a lakossági befizetések értékét 25-30 százalékra szorítsuk, a gazdasági bevételek értékét 60-65 százalékra növeljük, azaz a kormány költségvetési kötelezettségeit nem a lakosság zsebére, hanem a gazdaság teljesítményére kell építeni. Ehhez azonban mindenekelőtt szakmailag helyes gazdaságpolitika szükséges, amelyet a kormány ez ideig nem készített el, és egy olyan megfontolt pénzügypolitika, amit mindeddig felmutatni sem tudott.

A lakosság terhei az előző pontban említett mértékű fizetési kötelezettségei mellett azonban úgy is nőnek, hogy a szociális és lakossági juttatások köre szűkül, a kifizetett támogatások mértéke pedig jelentősen csökken. A szociális ellátások keretein belül a már biztosított jogok, gyes, gyed stb. csorbítása arra enged következtetni, hogy a költségvetési bevétel prioritása nem a gazdaság fellendítésével kezdődik. A kormány nem előrelátó e tekintetben. Differenciálás nélkül nyúl a szociális ellátások kurtításához, azok megvonásához.

Kifogásolható az előterjesztett javaslatban, hogy nagyvonalúan kezeli a kiadási oldal jogcímeit és összegszerűségeit. A költségvetés 1995. évi mérlegét, valamint a pótköltségvetés által bevezetendő változások mérlegszerű bemutatását az előterjesztés 114. és 115. oldalán található táblázatokból vontuk le, az eddigi költségvetési vizsgálatokkal azonos módon eljárva, ebből a táblázatból kiindulva analizáltuk a jelenlegi költségvetés arányait.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.)

(23.00)