Dornbach Alajos (SZDSZ)

1995. május 29.

DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy rabolnom kell az éjszakai idejüket, de röviden kénytelen vagyok reagálni az előző két felszólalásra. Képviselőtársam kifogásolta, hogy éjszakai órában kell ezt a vitát folytatni, és ezt kvázi felrója a kormánykoalíciónak, mintha a kormánykoalíció szándékosan a nyilvánosságtól kívánná megfosztani a képviselőket. Én szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat arra, hogy a már nagy hagyományokkal rendelkező polgári demokráciák szerte Európában, de szerte a világon úgy működtetik parlamentjeiket, hogy például a költségvetési vita két-három nap alatt zajlik le; de akkor éjjel-nappal, szinte megszakítás nélkül, legfeljebb pár órás szünettel, éjszakai szünettel folytatódnak a viták.

(23.20)

Mindenhol Európában, és a tengeren túl is. Azt a luxust egyetlen parlament nem engedheti meg magának, hogy egy időigényes vitát csak televíziós főműsoridőben folytasson, mert a vita lényege nem a főműsoridőben való szereplés, hanem az érvek felsorakoztatása. Aki fontosnak tartja a mondandóját szerte a világon a polgári demokrácia parlamentjeiben, elmondja az éjszakai órán is, és nemcsak a televízió főműsoridejében. Ennyit erről.

A másik: hallottuk a valóban megrendítő tények felsorakoztatását, hogy a kulturális szféra mely intézményeitől milyen összegű elvonást helyez kilátásba, alkalmaz a kormány, illetve a kormánykoalíciós parlamenti többség, és hogy ez milyen tarthatatlan helyzetet teremt. Ezek valóban megrendítő tények, nem boldog ettől a kormánykoalíciós többség sem, de egyetlenegy ellenzéki képviselő nem adott még választ arra, hogy hogyan képzeli, hogyan lehet növelni vagy fenntartani a magasabb kiadásokat, honnan lesz meg erre a bevételi fedezet, arról nincsen szó.

Kénytelen vagyok emlékeztetni önöket arra a tényre, amit a gazdasági kutatóintézetek ismételten közöltek, hogy az elmúlt három esztendőben Magyarországon ugyan 10 százalékkal csökkent a fogyasztás, de a termelés 30 százalékkal csökkent. Ez az oka annak, hogy a költségvetés éveken keresztül túlköltekezett, és nemcsak három éve költekezett túl a költségvetés, hanem mintegy húsz éven keresztül folyamatosan, az utolsó néhány évben pedig rohamosan, évről évre szinte duplázódott a költségvetési deficit. Minden józan háziasszony, aki a család bevételével gazdálkodik, tudja, hogy legfeljebb a szomszédoktól kölcsönt lehet kérni egy-két napra, egy-két hétre, de egy ponton túl az adósságok nem növelhetők.

Tehát akik érzelmekre ható szemrehányásokat sorakoztatnak fel a kormánykoalíció rovására, hogy melyik költségvetési rovattól milyen összegű elvonás történik, azok talán mondják meg: honnét máshonnét vennék ők el? Nem véletlen, hogy a költségvetési módosító javaslatokkal szembeni elvárás az, hogyha valaki, valahol, valamely költségvetési rovatnál növekedést irányoz elő, annak azt is meg kell jelölnie, hogy a forrást honnét vonják el, honnét lehet előteremteni vagy bevételi többlettel, vagy egy másik rovatnál, egy másik költségvetési fejezetnél elvonással. Különben elnézést a kifejezésért , ez csak népszerűség-hajhászás, érzelmekre és nem az értelemre ható érvelés. Le kell szállnunk a realitás talajára, és a költségvetésről is csak így szabad, csak így lehet racionális és józan vitát folytatni.

Megjegyzem, mi sem, a kormánykoalíciós képviselőcsoportok tagjai sem boldogok attól, hogy pár órával ezelőtt kénytelenek voltak például a kulturális szférát nem túl előnyösen érintő rendelkezést megszavazni, nevezetesen a társadalombiztosítási járulékokat kiterjeszteni a honoráriumokra is. Nem itt a helye, hogy ezt a vitát felelevenítsem, de itt van a helye azt megemlíteni, hogy már beadtunk módosító javaslatokat a pótköltségvetéshez annak orvoslására, hogy azok a kulturális műhelyek, amelyek nem rendelkeznek fedezettel a társadalombiztosítási járulékok fizetéséhez, a most, a jövőben esedékessé váló kifizetésekhez, azok a pótköltségvetés révén hozzájuthassanak a megfelelő költségvetési kiegészítő támogatáshoz. Ez a megoldás, ez a realitás, hosszabb távon is csak ilyen módon lehet orvosolni az ország költségvetési gondjait, és a fizetésimérleg-hiány kezelésének, majd hosszabb távon a megszüntetésének, a gazdasági növekedés feltételeit csak ezen az úton lehet megteremteni. Gazdasági növekedést számon kérni a kormánytól, ugyanakkor megszorító intézkedések jogosságát vitatni, ez enyhén szólva közgazdasági nonszensz.

Én csak azt kérem képviselőtársaimtól, hogy ezt a kérdést szigorúan a józan észérvek alapján, és ne érzelmek alapján kezeljék.

Köszönöm a türelmüket. (Taps a bal oldalon.)