Csizmadia László (MSZP)
DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság többségének előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A H/1041. szám alatt előterjesztett és a Magyar Köztársaság Országgyűlése Házszabályának módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatosan a bizottság tárgyalása során érdemi vita bontakozott ki.A javaslatot támogató felszólalások rámutattak, hogy a fentiekben már említett határozati javaslat az új alkotmány elfogadásához szükséges azon garanciális szabályokat tartalmazza, mely garanciális szabályok beépítése szükséges az Országgyűlés Házszabályába. Ezen garanciális szabályok lényege az, hogy a Házszabály módosítása tegye lehetővé, hogy az ellenzék aktív részvétele nélkül ne születhessen új alkotmány.
A módosítás szerint a felállítandó alkotmány-előkészítő bizottságba, amely az alkotmány elkészítésének központi szerve lenne, minden képviselőcsoport azonos létszámú képviselőt delegál. Hangsúlyozottan mutattak rá a felszólalók, hogy ezen szabályozás mellett nem érvényesülnek az 1994. évi országgyűlési választást követően kialakult politikai erőviszonyok, tehát az alkotmány-előkészítés munkája nem lehet része politikai ütközeteknek.
Garanciális jellegű a szabályozás azon eleme, amely kimondja, hogy a bizottság az alkotmány-előkészítés során konszenzusra törekszik, mely konszenzusnak nem akadálya egy képviselőcsoport ellenszavazata. Az öt frakció egyetértése abban az esetben nem akadálya a konszenzusnak, ha ez az öt frakció együttesen legalább a mandátumok kétharmadával rendelkezik az Országgyűlésben.
Kiemelték a támogató hozzászólások, miszerint a Házszabály módosításának a szövege lehetővé teszi, hogy csak azokon az alkotmányos intézményeken lehessen változtatni az új alkotmány szövegezése során, mely intézmények változtatásával legalább öt párt feltéve, hogy kétharmaddal rendelkeznek az Országgyűlésben egyetért. Konszenzus hiánya esetén ezen megoldás tehát megvédi a jelenlegi alkotmány azon megoldásait, mely megoldásokkal a parlamenti pártok egyetértenek, mely alkotmányos megoldások értéknek tekintendők, s mely értékeket a parlamenti pártok a rendszerváltozást követően hoztak létre a jelenleg hatályos alkotmányban.
Végezetül elhangzott, hogy a Házszabály-módosítás a mandátumok 28 százalékával rendelkező ellenzék számára nyújt garanciát a tekintetben, hogy az alkotmány-előkészítés szakmaisága szenvedhetne csorbát, amennyiben az előkészítő-bizottság tevékenységével párhuzamosan a kormány, a kormánypárti frakciók vagy bárki más közvetlenül lenne jogosult az új alkotmány szövegével kapcsolatos javaslat Országgyűléshez történő benyújtására. Ebben az esetben ugyanis könnyen előállhatna az a helyzet, hogy a létrejövő többpárti konszenzustól független javaslatokat fogadjon el kétharmados többség. Ezen helyzet elkerülésére állapodott meg az öt képviselőcsoport, hogy az Országgyűlés az alkotmány előkészítése keretében csak olyan indítványokról fog érdemi döntést hozni, mely indítványok az alkotmány-előkészítő bizottságnak a konszenzusos előkészítő munkájában támogatást nyernek. Többségi álláspont szerint tehát ezen rendelkezés kifejezetten az ellenzék érdekeit szolgálja.
A fenti érvekkel szemben a bizottság előtt egyéb álláspontok is elhangzottak. Így felmerült, hogy a javaslat szövegezése kizárja az érdemi munkából a határozati javaslatot alá nem író parlamenti pártot. Ezzel szemben a bizottság többségi álláspontja az volt, hogy ezen szövegezés senki ellen nem irányul, és bármely parlamenti párt természetesen bármikor részt vehet az alkotmányozás folyamatában. A javaslat csak és kizárólag azért szól úgy, hogy az elfogadáshoz öt parlamenti párt konszenzusa szükséges, mert többségi álláspont szerint nyilvánvalóan az alkotmányozás folyamatát bénítaná meg, ha minden kérdésben hatpárti konszenzusra lenne szükség.
Ugyancsak elhangzott a bizottsági vita folyamán, hogy a javaslat alkotmányos elveket sért, mert nem teszi lehetővé, hogy a köztársasági elnök vagy független képviselő közvetlenül a parlamenthez nyújtson be az új alkotmánnyal összefüggő törvényjavaslatot. A javaslat szerint ugyanis az alkotmány-előkészítő bizottság csak a kormány vagy a képviselőcsoportok által előterjesztett javaslatokról és tárgyalási anyagokról tárgyalhat. Az országgyűlés napirendjére viszont csak az alkotmány-előkészítő bizottság által előterjesztett javaslat kerül. A fenti álláspont tehát lényegében a javaslat szövegében a köztársasági elnök, illetőleg a független képviselők törvénykezdeményezéssel kapcsolatos jogainak csorbítását látja. Ezen állásponttal szemben a többség véleménye az volt, hogy a jelenlegi hatályos Házszabály sem biztosít a független képviselők számára a képviselőcsoportokkal azonos jogokat. Így a képviselőcsoportok a jelenlegi Házszabály alapján is több jogosítvánnyal rendelkeznek, mint a független képviselők.
Elhangzott továbbá, hogy a törvényalkotáshoz való jog nem értelmezhető akként, hogy az automatikusan a benyújtott javaslatnak az Országgyűlés napirendjére kerülését is jelentse. A Házszabály általános rendelkezései értelmében a napirendre kerülésről a házbizottság dönt. A házbizottság tehát bármikor megakadályozhatja bármely törvényjavaslat napirendre kerülését. Azzal, hogy a javaslat szerint az új alkotmány előkészítése során az Országgyűlés napirendjére kizárólag az alkotmány-előkészítő bizottság által előterjesztett javaslat kerülhet, nem történik más, mint hogy az Országgyűlés jelen javaslat elfogadásával átveszi e körben a házbizottság hatáskörét. Így tehát a többségi álláspont szerint alkotmányos elvek nem sérülnek.
Elhangzott végül a javaslat bizottsági tárgyalása során, hogy kifogásolható azon megoldás, hogy az új alkotmány előkészítése során azon jogintézményekben, melyekben konszenzus nem keletkezik, a jelenlegi alkotmány szövegezése marad hatályban. Ezen álláspont szerint az alkotmány-előkészítés során született új szöveg, továbbá a jelenleg hatályos alkotmány szövege között koherenciazavar keletkezhet.
Többségi álláspont szerint ez a veszély valóban fennállhat, de csupán ez a megoldás biztosítja a konszenzus hiánya esetére a jelenlegi alkotmány értékeinek megőrzését, és ezen koherenciazavar az alkotmány szövegezése során nyilvánvalóan kiküszöbölhető lesz, különösen akkor, ha az alkotmány-előkészítésben részt vevő pártok valóban mindent megtesznek az új alkotmány létrejötte érdekében.
A fentiekre figyelemmel a bizottság arra a többségi álláspontra helyezkedett, hogy a benyújtott javaslat mind egészében, mind részeiben szükséges, és sem az alkotmánnyal, sem más törvénnyel nem ellentétes. Erre figyelemmel a bizottság a határozati javaslatot 12 igen és 2 ellenszavazat mellett tárgysorozatba-vételre és általános vitára ajánlotta. (Taps.)