Trombitás Zoltán (Fidesz)
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (FIDESZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Néhány, a vitában felmerült kérdéskörrel szeretnék foglalkozni egy kis nemzetközi kitekintés kapcsán is. Az alkotmányozással kapcsolatosan felmerült jó néhány problémakör, ami itt megvitatásra került eddig. Talán nem értelmetlen néhány nemzetközi példában is megnézni, hogyan csinálják ezt mások. Elsősorban itt a Kisgazdapárt által fölhozott érvekre szeretnék reagálni.
A világon alkotmányozni általában parlamentek szoktak. Előfordultak kivételes állapotok, amikor nem, de azért ez az általános és bevett szokás. Ez történhet persze két formában: az egyik forma az, hogy egy külön alkotmányozó gyűlést hívnak össze. Ez ritkábban szokott megtörténni, általában különböző forradalmi események vagy valamilyen válságos helyzet után szokott ilyen helyzet előállni. Ebben leginkább a franciák otthonosak, akik képesek voltak néhány éven belül egész sok alkotmányt kidolgozni.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A gyakoribb megoldás s ez a rendszeres , hogy a rendesen megválasztott parlamentek alkotmányoznak. Minden alkotmány nem azt mondom, hogy minden alkotmány, ez túlzás , de általában az alkotmányok külön speciális szabályokat foglalnak magukban arra vonatkozólag, hogy az alkotmány módosítása milyen módon történhet, és ezt legtöbbször a házszabályok is rögzítik.
Általában speciális és nem a rendes szabályok alapján történik az alkotmányoknak a módosítása. Hogy példát is mondjak, mondjuk az új portugál alkotmány megalkotásakor ilyen speciális szabály volt az, hogy évekig ha jól emlékszem, öt évig nem volt szabad módosítani az alkotmányt. A holland alkotmányban például egy speciális szabály az az általános törvényhozással szemben, ha mind az első kamara, mind a második kamara elfogadja az alkotmány módosítását, akkor fel kell oszlatni mind a két kamarát, s ha egy második összetételben megválasztott két új kamara azonos szövegben elfogadja az alkotmányt, az akkor hatályosulhat csak.
Szintén egy speciális, az alkotmány elfogadásával kapcsolatos szabály az mondjuk az USA-ban , hogy míg a szövetségi törvényeket a képviselőház és a szenátus szavazatával hozza, addig az alkotmány megváltoztatásához mind a két Házban kétharmados többség mellett az 50 szövetségi állam képviselőháza és szenátusa legalább háromnegyedének a hozzájárulása is szükséges ahhoz, hogy a szövetségi alkotmányt módosítsák vagy kiegészítsék.
(12.50)
Tehát az általános szokás az én megállapításom szerint az, hogy az alkotmányozást a parlamentek szokták végrehajtani, és az alkotmányozásra vagy kiegészítésekre speciális rendelkezések vonatkoznak az alkotmányokban.
Az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya elég hosszú ideje hatályban van, és mindössze két vagy három tucatnyi kiegészítés történt a meghozatala óta; mindössze tizenhárom állam képviseletében, államonként maximum ketten de valamelyik államot egy ember képviselte írták alá. Ha mi most itt egy huszonöt fős bizottságot választunk hasonló szerepkörrel, úgy érzem, nem maradunk el túl messze az amerikai létszámtól. S elég jól sikerült nekik akkor alkotmányozni, lehet, hogy nekünk is jól sikerül majd most egy alkotmányt létrehozni. Egyébként pedig ott ugyanúgy történt, hogy mind a tizenhárom állam saját kongresszusának meg kellett szavazni módosító indítványok lehetősége nélkül a tizenhárom képviselő által aláírt alkotmányt.
Az általunk felállítandó bizottság huszonöt fős. Többször elhangzott a hivatkozás, hogy öt fő esetén is határozatképes. Valóban így van; azonban tudnunk kell azt, hogy itt a bizottságban mert már dolgoztam ilyen bizottságban, és tudom, hogy ezek hogyan működnek általában szövegezésekről, aprómunkáról van szó, és bizony azt gondolom, hogy még öt ember is nagyon nehezen tud egyszerre szövegezni, öt ember is nehezen tud megalkotni egy szöveget, ahhoz még ennyien is sokan vannak. Tehát ha csak öt ember dolgozik egyszerre abban a bizottságban ami egyébként kivételes lesz , akkor sem hiszem, hogy túl mélyre mentünk.
Többször szó esett a képviselői jogok sérüléséről is. Sérthetők vagy nem sérthetők, módosító indítványok előterjeszthetők vagy nem terjeszthetők elő? Nem értem, mi ezzel itt a baj. Nemzetközi szerződéseknél sem nyújtható be módosító indítvány magához a nemzetközi szerződéshez; ezzel talán sérülnek a képviselői jogok, hisz egyetlenegy képviselőtársunk sem nyújthat be módosító indítványt egy kormány által elfogadott, parafált nemzetközi szerződéshez. Mégsem érzem úgy, hogy a jogaim sérülnének ez egy természetes dolog, ez így szokott történni. Most ebben az esetben, az alkotmány esetében is így lesz, tehát nem kell ettől tartanunk.
Különbözőek-e a képviselők? Mert egyes állítások szerint, amik itt elhangzottak, azok a képviselők, akik bent vannak a bizottságban, különböznek a többitől, a 386 maradék részétől. Valóban különbözőek a képviselők, de a Házszabály nagyon sok pontban különbözőséget tesz a képviselők között; hisz például Torgyán József képviselőtársam négyszer szólt előttem, míg én megszólalhattam ami nem baj , mert egyszer bizottsági kisebbségi vélemény előadójaként szólt, szólt a Kisgazdapárt részéről, meg kétpercesekben is szólhatott, meg mint frakcióvezetőnek joga az, hogy előrébb vegyék egy másik képviselőnél. Ez nem baj ezek megkülönböztetések a képviselők között; csak jelezni kívánom, hogy ő például négyszer szólhatott, mire én a szólás lehetőségéhez hozzájuthattam. Tehát ezek is különbségek a képviselők között akkor meg máshol is vannak különbségek a képviselők között, nem csak itt. Én azt hiszem, nem ezen múlik a demokrácia. Bár az angol alkotmányról ebben a parlamentben már többször is volt vita amiben egyébként én is részt vettem, mert ugye nincs írott alkotmánya Angliának, illetve Nagy-Britanniának , de az angol parlamentben sem terjeszthet elő képviselő módosító indítványt a plenáris ülésen, és nem is szavaznak róla, hanem a bizottsági előterjesztésről egy szavazásban, végszavazásban szavaznak. Nem ezen múlik a demokrácia, és azt hiszem, mindnyájunk által ismerten jól működik az angol demokrácia; tehát a demokratikus rendszer bírálata ezen az alapon, úgy érzem, nem állja meg a helyét.
Éppen ezért az itt előterjesztett komplex garanciarendszer ami alatt a Házszabály komplex garanciarendszerét értem , minél szélesebb körű alkotmányozást biztosít.
A népszavazással kapcsolatban néhány kérdésről, ami a vitában felmerült, hadd mondjam el a saját véleményemet:
Népszavazásokon általában, mindenütt a világon, "igen"-nel vagy "nem"-mel szoktak a feltett kérdésre válaszolni. Nagyon kevés az olyan népszavazás, amit valami más módon írnak ki, ahol másképp lehet a népszavazáson véleményt nyilvánítani. A Kisgazdapárt által is támogatott "négy igen"-es népszavazáson is mind a négy kérdésre ami általunk is támogatott volt "igen" vagy "nem" között lehetett választani, nem nyílt a nép számára más lehetőség; mégsem hiszem azt, hogy ez a népszavazás ne lett volna demokratikus, hogy a nép a hatalmát ne gyakorolhatta volna ebben a népszavazásban.
A közvetlen demokrácia megvalósításának egész országra kiterjedő megvalósításával sokan sok módon kísérleteztek a világon, és nem nagyon sikerültek ezek a kísérletek. Nehéz biztosítani a közvetlen demokráciát országos méretekben, csak kivételesen és nehezen sikerülhet talán Svájc az egyedüli kivétel erre. Svájcban országos népszavazást egy évben tizenhatot is lehet tartani; ha a kantonális szavazásokat is hozzávesszük tehát ha az egyes kantonok külön népszavazásokat tartanak , akkor ez évente már több százra nő, és a helyi szintű népszavazásokkal együtt pedig igen nagyra nő ez a szám.
Olvastam ezzel kapcsolatban egy nagyon érdekes tanulmányt, amely a svájci népszavazásoknak több mint két évtizedes történetét dolgozta fel. Több mint 1500-2000 népszavazással kapcsolatban azt vizsgálták a tanulmány írói, hogy ha kimutatható volt az összeg a pro és a kontra érvek mellett elköltött kampánypénzeket tekintve, akkor vajon melyik oldal győzött a népszavazáson. A tanulmány készítői kimutatták, hogy amennyiben az egyik oldalon valóban kimutathatóan lényegesen több pénzt költöttek el a kampányra, akkor 95 százalékban a nép azt szavazta meg, ahová a több pénzt költötték el. Úgyhogy én úgy gondolom, nagyon óvatosan kell bánni mindenfajta népszavazási kezdeményezéssel és minden ilyen közvetlen demokratikus intézménnyel. Ezeket csak kivételesen és rendkívül fontos kérdésekben lehet alkalmazni. Ilyen fontos kérdés lehet az például, hogy ha itt a parlament reméljük, konszenzussal vagy majdnem teljes egyetértéssel el tud fogadni egy alkotmányt, akkor ezt az alkotmányt a nép elé lehet bocsátani szavazásra.
Én nem tartozom azok közé, akik a kormánypártokat óvatosan vagy finoman szokták bírálni itt a parlamentben, de azt gondolom, hogy akkor, amikor a kormánypártok önmérsékletről tettek tanúbizonyságot ennél az előterjesztésnél, komoly jogosítványokról mondtak le, ellenzéki jogokat emeltek fel, ellenzéki jogokat biztosítottak számunkra, úgy gondolom, nemcsak bennünket, hanem a mögöttünk álló választókat is megtisztelték ezzel a lehetőséggel, hogy mi komolyan részt vehetünk ebben az alkotmányozási folyamatban; akkor azt gondolom, nem volna szerencsés a részünkről ezekben a pontokban támadni a kormányzó pártokat, amikor megteszik ezt a gesztust. Éppen ezért én azt javaslom képviselőtársaim számára, hogy fogadják el a Házszabály módosítására vonatkozó előterjesztést. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)