Balsai István (MDF)
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Sepsey Tamás módosító indítványát szeretném támogatni hozzászólásommal a részletes vitára irányadó szabályok szerint. Mi azt kívánjuk ezzel az indítvánnyal érzékeltetni és azt hiszem, ezt sokan félreértik a teremben , hogy Magyarországon a jelenlegi társadalmi és gazdasági feltételek között igenis szolgáltatni kell az államnak azért a hihetetlen nagy bevételért, amely a társadalom minden tagjától akár társadalombiztosítási járuléknak hívjuk, akár adónak, akármilyen elvonásnak hívjuk elvárható.
(16.10)
Elvárható tehát az állam működése során a bírósági igazságszolgáltatási szereplőktől is az, hogy mindazt, amit Sepsey Tamás részletesen kifejtett, kötelességszerűen természetesen bírói szemmel és meggyőződés alapján elvégezzék. De nemcsak én mondom ezt, hanem ez a javaslat is ezt mondja tisztelt Országgyűlés, és szeretném ha majd még ma eljutnánk a novella 38. § (6) bekezdéséhez. Ez ugyanis teljesen oda nem illő módon valamilyen tiszta kéz és a feketegazdaság elleni fellépés politikai szándékait nagyon jól, éppen vitatkozva Hack Péter képviselő úr érveivel, tisztán láthatóan egy soha nem volt jogintézményt kíván beépíteni nem a Pp.-be, hanem a Ptké.-be, tehát egy anyagi jogszabályt hatályba léptető és anyagi rendelkezéseket is tartalmazó polgári jogszabályba, amikor tudniillik azt az intézményt honosítja meg, hogy "Az ügyész keresetet indíthat a semmis szerződéssel a közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében a szerződés semmisségének megállapítása iránt."
Mi ezt így nem tartjuk jónak, majd rátérünk. De kérdezem én, ha a Pp. jelenlegi és szándékolt szabályozása nem ad semmi lehetőséget az ügyész informálódására, arra, hogy az eljárásban semmiféle különleges félkénti szerepét most már el nem ismerve amelyet egyébként elfogadunk és ezt az Alkotmánybíróság többször leszögezte nem vesz részt, nem szerez tudomást óriási társadalmi negatív hatást és a közvéleményt nyilvánvalóan foglalkoztató semmis szerződésekről, nem bűncselekményekről, tisztelt Hack Péter képviselő úr, hanem olyan szerződésekről, amelyekre itt volt utalás, s amilyenekkel nap mint nap valamennyien, akik az utcára kitesszük a lábunkat, bármilyen minőségben rengeteggel tudunk találkozni. Vajon honnan fogja tudni az ügyész a keresetindítás lehetőségét egy semmis szerződés szerinti jogviszony által okozott sérelem megszüntetése érdekében, hogyha az a minimális törvényes kötelezettsége is megszűnik a bíróságnak, hogy évente több százezer ügyben elbírálja a jogviszonyokat, hogyha nem kell értesítenie az azonos házban, azonos épületben, azonos hatáskörrel, azonos érdekek szerint működő másik igazságszolgáltatási szereplőt, az ügyészt.
Én azt hiszem, hogy félreértik azok a képviselőtársaim, elsősorban Hack Péter képviselő úr, azokat a módosítási szándékokat, amelyek itt valami meggyökeresedett, megcsontosodott és megrögzült és valami elmúlt társadalmi berendezkedéshez kötődő szabályok fenntartóiként kívánják feltüntetni akár Sepsey Tamást, akár mást, aki a Magyar Demokrata Fórum részéről a polgári perrendtartáshoz fűződő törvényjavaslathoz módosításokat adott be.
Igenis azt szeretnénk ezekkel a javaslatokkal elérni, hogyha nem az a fajta felfogás válna a magyar bíróságokon uralkodóvá, amelyet itt most már egy másik vita kapcsán is hallottunk és majd ma még nagyon sokszor fogunk hallani reményeim szerint, hogy a bíróság teljes mértékben passzív, alaki igazságosztó szerepet, hogy úgy mondjam, jogszolgáltató szerepet játszik.
Egyébként a kormánynak erről a szándékáról árulkodik az az alkotmánykoncepció, amelyet az igazságügy-miniszter költségére és támogatásával adtak ki és ahol az általuk elképzelt alkotmányos berendezkedésben az igazságszolgáltatás fejezet helyébe a jogszolgáltatás címet szánják, majd akkor, s amikor majd erre lehetőségünk lesz, el fogjuk mondani ezzel kapcsolatos érveinket. De mi szemben állunk ezzel a nézetrendszerrel. Igen. Nem azért, mert 1952-ben született egy ilyen jogszabály, hanem mert az 1910-es években született egy olyan polgári perrendtartás, amelyre az '52-es polgári perrendtartás majdnem teljes mértékben támaszkodik és amely egy hagyományos magyar perjogi felfogásnak volt a terméke és nem kis tudományos tekintélyek és magyar joggyakorlat állt mögötte.
Tehát azt valljuk, hogy az adófizető állampolgárok joggal várhatják el másoktól, a bíróságtól is azt, hogy az igazságszolgáltatás résztvevőjeként az éppen előttük lévő ügy kapcsán az a kötelezettségük vagy inkább az a lehetőségük megmaradjon, amely egyébként a törvényjavaslat más helyén bevezetni kívánt intézményt valóban megtöltené tartalommal és nem csak egy puszta deklaráció maradna, mint mondom a 38. § (6) bekezdése szerint bevezetni szándékolt intézmény. (Taps.)