Lamperth Mónika (MSZP)

1995. május 30.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Amit Csépe Béla és Szájer József képviselőtársam elmondott, azok az érvek már elhangzottak akkor, amikor a Bokros-csomag vitája zajlott a parlamentben, és azt gondolom, napirend előtti hozzászólásban, illetve arra való reagálásban két percben nem lehet újra megadni az érdemi válaszokat, lefolytatni az érdemi vitákat. Természetesen nem szeretném azonban ügyrendivé zsugorítani azt a problémát, amelyről önök beszéltek, ezért engedjék meg, engedje meg a tisztelt Ház, hogy a szocialista frakció szavazásáról, a mi álláspontunkról még egyszer elmondjam azt, amit egyszer már elmondtunk, de azt gondolom, nem lehet eléggé felhívni rá a figyelmet, hiszen önök napirend előtt ismét elmondták gondolataikat ezzel a témával kapcsolatban. A szocialista képviselőcsoportban nagy vita volt nemcsak az egész csomagról, hanem erről a konkrét, a honoráriumok után fizetendő társadalombiztosítási járulékkal kapcsolatos döntésről is. Képviselőtársaink egyetértettek abban, hogy a gazdasági stabilizáció érdekében ezt a csomagot, a gazdasági stabilizációt szolgáló intézkedések teljes körét meg kell hozni. Azok a képviselőtársaink, akik ebben az egy konkrét ügyben másként szavaztak, nyilván mérlegelték azokat az érveket, hogy ez a konkrét döntés hogyan érinti a kultúra egészét, hogyan érinti a kultúra finanszírozását. Azon képviselőtársaink azonban, akik megszavazták, az egészet mérlegelték, és az ő érvrendszerükben az volt a súlyosabbik érv, hogy a gazdasági stabilizáció érdekében azt az egész kérdéskört, hogy a társadalombiztosítás alapjait szélesíteni kell, így az egészben, a csomagban egységesen kell átvinni, egységesen kell megszavazni.

Szeretném nyomatékosítani, hogy a szocialista képviselőcsoporton belül ennek a vizsgálódása nem etikai kérdés, mert a döntésünk felelősségét valamennyien pontosan mérlegeltük. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)