Vitányi Iván (MSZP)

1995. május 30.

VITÁNYI IVÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Magam is azok közé tartozom, akik aggódnak a magyar kultúráért, és aggódnak a honoráriumok tébésítése kapcsán is. Mindenkinek tudomásul kellene venni, ebben a Házban is, hogy a kultúra nem pusztán egy ágazat, hanem a nemzet szíve és lelke, a nemzet identitása és azonossága, hogy kultúra nélkül gazdasági program sem lehetséges, és hogy a kultúra pezsgése és elevensége feltétlenül szükséges a következő években.

(9.40)

Ez a kocsi azonban elment, jobb lett volna, ha kellő megfontolással terjeszti elő a kormány. Azonban nincs minden veszve. A kormány úgy nyilatkozott és maga a pénzügyminiszter is úgy nyilatkozott , hogy egy dolog a tb, más dolog az, hogy a kultúra támogatására további összegeket kell fordítani, amellyel kompenzálni lehet az így okozott veszteségeket, amely veszteségek elég súlyosak. Ebben, azt hiszem, egyetértek a kormánnyal, és mélységesen örülnék, ha ez megtörténne.

A kérdés a mérték. Az a mérték, hogy mennyi az a kompenzáció, amelyet a kultúra visszakap, és éppen a mostani pótköltségvetési tárgyalás lesz az alkalom arra, hogy visszakapja. Én azt hiszem, tudom a mértéket. Ha négymilliárd forint bevételt remél a kormány a tébésítés révén a tb részére, akkor úgy gondolom, ennek 44 százalékánál is kevesebbet, egymilliárd forintot kellene a kultúrára fordítani, hogy támogassa a kormány a művelődési házakat, könyvtárakat, tanszékeket, kutatóintézeteket, kiadóvállalatokat, folyóiratokat, egyesületeket és oktatási intézményeket. Úgy gondolom, ez a javaslat szerepel a pótköltségvetésben, és most fog eldőlni, hogy a kultúráért jól aggódunk-e vagy sem. (Taps.)