Balsai István (MDF)

1995. május 30.

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Egy meglehetősen furcsa helyzetet szeretnék ecsetelni a szándékolt javaslat és a bizottsági vita összevetése alapján. Arról van szó, hogy itt a bírósági eljárásokat gyorsító csomagot tárgyaljuk, többek között a polgári eljárást is, aminek az egyik neuralgikus pontja a munkaügyi bíróság előtti eljárás, hiszen törvények tucatjai és az élethelyzetek sajnálatos százezrei növelik a munkaügyi bíróságok peres forgalmát.

(19.50)

Ha valahol Magyarországon bírósági ügyekben túlterheltség mutatkozik és nemcsak a felek, hanem a társadalom kárára mutatkozik, egyfajta olyan szűk keresztmetszet, ami elviselhetetlen, elismerjük a magunk részéről is, hogy ez a munkaügyi bíróság előtti peres eljárások tömege. Ennek okai nagyon mélyek és messzire vezetnek, nagyon hosszú idő kell majd ahhoz, hogy megnyugodjanak a kedélyek, megnyugodjanak a munka világának jogviszonyai, és valahogy felfejlődjön ez a fajta polgári eljárási ítélkezési infrastruktúra is arra a szintre, amit nekünk sem volt módunk még teljes mértékben megjavítani bár tettünk érte eleget.

Mivel találkozunk itt? Azzal találkozunk, hogy egyetlenegy, általam igen nagyra becsült legfelsőbb bírósági bíró, a munkaügyi kollégium vezetője, személyes koncepcióját a kormány ebbe a Pp. egyszerűsítését előirányzó csomagba, mint minden rendelkezéssel, szándékkal homlokegyenest ellentétes javaslatot, beépíti. Azt is tudjuk, hogy az államigazgatási egyeztetésen senki nem támogatta a jelenlegi előterjesztést. Vannak erről információink, hiszen ezek azt hiszem, nem államtitkok, úgyhogy nem árulok el semmiféle titkot és indiszkréciót sem követek el akkor, ha azt mondom, hogy ez az elképzelés, bármilyen szép szándékú elképzelés nem talált mondjuk így, kormányzati jogászi körökben semmiféle egyetértésre. Mert nyilván ugyanazt gondolták, amit én a tényekkel kapcsolatban, mert ugyanolyan tények birtokában vannak, hogy ez nem hogy gyorsítani, hanem egyenesen lassítani fogja az eljárást.

Arról van benne szó, hogy bemennek az ügyfelek, az alperes és a felperes, a munkaügyi bíróság tárgyalására, a tárgyaló bíró szobájába, és mielőtt a tárgyaláshoz hozzákezdenének, egyfajta egyeztetést kell majd ezek szerint lefolytatni. Már csak félve utalok vissza egy már lezárt vitarészre, amikor elutálták tisztelt, velünk ellentétes állásponton lévő képviselőtársaim a házassági bontóper előtti meghallgatási eljárást, mert minek az. Szeretném őket megkérdezni: akkor ez minek lesz? Minek lesz ez a munkaügyi bírósági eljárásban megszületendő, elnök előtti egyeztetés, amikor a bíró valamilyen szerepváltoztatás alapján egyfajta egyeztetőbírói, békebírói szerepben van? Egy nálunk soha nem volt és a német joggyakorlatban, az ottani egészen más alapokon történő munkaügyi vita elintézésében évtizedekkel ezelőtt bevezetett intézményt ide minden gyökér, minden előzmény, minden felmérés, minden hogy úgy mondjam józan érv ellenére be kíván emelni. Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy a bizottság teljes terjedelmében támogatta a javaslat elhagyására irányuló indítványt, úgyhogy nagyon kérjük a kormányt, hogy minden tiszteletünk és minden nagyrabecsülésünk ellenére ezt a személyes törekvésen alapuló, koncepcionális változtatást ne vállalja és mondjon igent az elhagyásra vonatkozó javaslatunk szavazásakor. Köszönöm. (Taps.)