Balsai István (MDF)

1995. május 30.

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát megindító hozzászólásunkban, majd a bizottsági vitában is újólag aggályosnak tartottuk önmagában azt a törekvést, amely a polgári peres eljárás ügyfélegyenlőségéből kiindulva egyfelől az ügyész kedvezményezett szerepét az idevonatkozó alkotmánybírósági döntésnek is megfelelően kiiktatja a Pp. bevezető rendelkezései közül, és oda, arra a helyre teszi az ügyészi szereplést, ahová való, vagyis azokra az esetekre korlátozza, ahol valóban a más által el nem látható, illetőleg a perben jogaik gyakorlásában nyilvánvalóan egyenlőtlen, kedvezőtlen helyzetben lévő felek érdekében való fellépést, illetőleg eljárást teszi lehetővé.Ezzel tehát egyetértünk, mi magunk is ezt szorgalmaztuk, és az ügyészség egész alkotmányos helyzetének szabályozása során ezt az elvet kívánjuk követni.

Ugyanakkor önmagában furcsának tartjuk azt, hogy amikor a polgári perrendtartásra vonatkozó javaslatról beszélgetünk és ennek azért természetesen vannak periférius érintkezései más eljárási szabályokkal is , mégis egy tisztán anyagi jogi intézményt, nevezetesen a polgári törvénykönyvet életbe léptető szakállas, 1960. évi 11. törvényerejű rendeletet kívánja módosítani az előterjesztő a Pp. módosítása kapcsán, abba burkolva.

Érezzük azt a szándékot, amelynek egy nem is kifogásolható politikai motívuma van, hogy tudniillik legyen jogosult az ügyész ha már másra a Pp. szerint nincs joga keresetet indítani, a semmilyen jogcím alapján kizárólag azon az alapon, hogy valamely semmis szerződés a közérdekben olyan sérelmet okoz, amelynek megszüntetése érdekében, a szerződés semmissége iránt senki nem fordult bírósághoz. Az ügyész olyan résztvevője az igazságszolgáltatásnak és általában a jelenlegi állami szervekben olyan helyet tölt be , amely őt alkalmassá teszi erre, legalábbis addig, amíg a parlament már évek óta nem tud ombudsmant választani és egyéb fontos alkotmányos jogintézmények sem tudnak hatályosulni; itt azért mindenképpen egy megtorpanás mutatkozik, de nem célja a mostani vitának, hogy erre rámutassak.

Ugyanakkor, amikor azt mondom, hogy ezt a szándékot, ezt a jogalkotói törekvést nem vetjük el teljes egészében, de azt szeretném kifejteni, hogy ez így, ahogy a javaslat tartalmazza, nincs jól, tehát hogy ebben a rendelkezésben egy korlátlan biankó felhatalmazást adunk az ügyésznek bármiféle semmis szerződés általa mérlegelt és közérdekbe ütköző következményei megszüntetésének érdekében a bírósághoz forduláshoz. Ez így egy olyan gumijogszabály, tisztelt Országgyűlés, amelyet 1995-ben egy demokratikus jogállam parlamentje nem hagyhat jóvá, és amellyel így semmit nem lehet kezdeni.

Mi nagyon nehezen, és csak a legszükségesebb irányban igyekszünk valahol a jogállamnak, jogalkotás követelményeinek megfelelő formát adni azzal a javaslattal, amely ezt a rendelkezést azzal egészíti ki, hogy a meghozott határozat nem sértheti mások jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait.

Ismerem azt az érvet, ami a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy ha ezt nem mondjuk ki, akkor is benne van különböző törvényhelyeken, benne van a Ptk-ban, benne van természetesen a bírói gyakorlatban is, de ha ide semmit nem illesztünk, úgy gondolom, semmilyen iránytű nem lesz az ügyészek számára, hogy mit is kezdjenek ezzel az intézménnyel. Vajon, a mindennapi életben tömegesen előforduló eseteket, amikor mondjuk nem cselekvőképes személy esetleg nagy értékű jogügyletet köt, vagyis nyilvánvalóan semmis szerződést hoz létre, ha a boltok árait nézzük, ha mondjuk egy kanna benzint vesz valaki és még nincs 14 éves, akkor bizony ennek a benzinre vonatkozó adásvételi szerződésnek a semmisségéből kiindulva az ügyész keresetet terjeszthetne elő e szerint a Ptk.-beli 36/A szakasz alapján, és kérhetné a közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében... Nem is tudom, mit kérhetne: az eredeti állapot helyreállítását vagy különböző egyéb, a Ptk.-ban felsorolt lehetőségek közül a semmis szerződés reparálását.

(20.30)

A példa természetesen szélsőséges, de arra jó, hogy rámutassunk arra, hogy ezzel a felhatalmazással így útjára bocsátani ezt a jogintézményt nem szerencsés. Bízom abban annak ellenére, hogy az alkotmányügyi bizottságban az előterjesztő ezzel természetesen nem értett egyet, és sajnos az ott lévő bizottsági tagok is nagyon minimális értelemben és számban támogatták , hogy erre talán még mód és lehetőség lesz. Hiszen beláthatatlan következményekkel járhat, ha jogszerűen gyakorolva ezt az ügyészi jogosítványt a bíróságok olyan ügyeket kezdenek el tárgyalni, amelyek a felek rendelkezési szabadságával és a mindennapi élet produkálta helyzettel szemben fölboríthatnának, visszafordíthatnának olyan folyamatokat, amelyek a közéletben elméletileg sérelmet okoznak. Hiszen a közérdekben sérelmet okoz az, ha valaki jogellenes módon, arra nem jogosult formában vagy személyként szerződést köt.

Mindig az a példa jut eszembe, amikor egy Magyarországon tartózkodó, évek óta itt élő erdélyi születésű román állampolgár aki nem magyar állampolgár ugyanolyan magyar körülményeket produkál és teremt meg magának, mint mi, és a használt Dacia autóját ki akarja cserélni, ezért vesz egy magyar állampolgártól egy kevésbé használt Dacia autót. Nos, ez egy semmis szerződés, mert nem volt meg a devizahatóság engedélye, és még nem tudom milyen számtalan következménnyel járó problémákat vet föl. S akkor egyetlenegy ügybuzgó ügyész, aki különböző értelmezést tulajdonítva szerepének, keresetet indít a bíróságon, a bíró pedig nem tehet mást, mint hogy valamilyen módon a szerződés felszámolása és egyéb következmények levonása iránti ítéletet hoz. A példa kevésbé szélsőséges, mint az előző.

Lehetne még sorolni a példákat, de nem szeretném, ha bárki azzal vádolna minket, hogy ennek a törvénynek a vitája során a rendelkezésünkre álló lehetőségeket olyan mértékben kimerítjük, ami más törvények megtárgyalását esetleg nem teszi lehetővé. Ezért azzal fejezem be a Pp.-vel kapcsolatos módosításaink sorát, hogy ezt a gondolatot követve, és ennek legalábbis részben elfogadást adva, az előterjesztő gondolkozzon el azon, hogy nem árt-e ennek az intézménynek a deklarálása a jogbiztonságnak; megint nem egy olyan törekvéssel állunk-e szemben, amely egy sehová nem illeszthető, olyan jogintézményt kíván a kertek alatt becsempészni a polgári peres eljárás módosítása során, aminek jogkövetkezményei igazából nem lesznek, és igazán nagy reményeket és elvárásokat tulajdonképpen ezek miatt a problémák miatt nem is lehet tulajdonítani neki.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)