Juhász Pál (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Elnézést, hogy zavarom figyelmüket. Hogy a végével kezdjem, három tartózkodással és ellenszavazat nélkül ajánlotta a költségvetési bizottság általános vitára a társadalombiztosítások költségvetési tervezetét.
Az okok azok, amiket elmondott az előző bizottsági előadó. Mindenki tudja, hogy az időt tovább húzni már nem lehet.
A vita négy témakörben alakult ki a bizottságon belül:
Az első témakör minden költségvetésnél teljesen érthető: az aggályok a dolog realitását illetően. Különösen fokozódnak az aggályok akkor, ha vannak szerkezeti változások egy költségvetésben, mert ezek mind a bevételi, mind a kiadási oldalon bizonytalanul becsülhetők. Mondhatnám, ezek rutinszerűek.
A másik három téma azonban egyáltalán nem rutinszerű, hanem a témához kapcsolódó vita volt.
Az egyik arról, hogy kintlevőségeiből miért nem tud többet behajtani a társadalombiztosítás;
a második arról, hogy mennyire elfogadható, elviselhető a működési költségek magas szintje a társadalombiztosításnál;
a harmadik pedig, hogy mi az oka és a következménye a költségvetés késlekedésének.
Az első témakörben a társadalombiztosítás emberei és ebben támogatták őket a jelen levő számvevőszéki és pénzügyminisztériumi képviselők is azt mondották, hogy amennyiben rendes alkueszközöket nem kap a társadalombiztosítás, márpedig a parlament elvetette, hogy neki rendes alkueszközöket adjon, akkor nem nagyon tud sikeresebb behajtást csinálni, mint ami van. Azon kívül, hogy véleményt cseréltünk a tekintetben, hogy jó lenne, ha csinálna nyilvánvalóan a vélemények szintjén tudott maradni az eszmecsere.
A második témakörben, az ÁSZ-jelentés is hangsúlyozta, hogy milyen dinamikus a működési költségek növekedése, és azon kívül még az önmagában való befektetési tevékenység is milyen erős. Ehhez hozzájön az is, hogy a bizottsági tagok érzékelték: nemcsak arról van szó, hogy mondjuk így nem marad az infláció mögött a társadalombiztosítás üzemelési költségeinek növekedése, hanem amellett minőségileg is erősen kifogásolható az a munka, amelyet a társadalombiztosítás végez mind abban az értelemben, ahogy az ügyfeleket kiszolgálja, mind abban az értelemben, amilyen határozottan a saját szolgáltatási rendszerét, az általa vezényelt szolgáltatás rendszerét alakítja át.
Be kellett látnunk azt Pusztai Erzsébet képviselő asszony nagyon határozott érvekkel igyekezett beláttatni velünk, de ettől függetlenül is be kellett látnunk , hogy amikor megváltozik a társadalmi környezet egy ilyen rendszer körül ezért mondjuk, hogy az eddigi kifizetőhely-rendszer helyett, amely a legtöbb vállalatnál leállt, új kifizetőhely-szisztémát kell kialakítania, amelyben fontossá válik az egyéni nyilvántartások rendszere, de ennek nincs meg a megfelelő adminisztratív háttere s hasonló , akkor önmagában a változás elviselhetetlen munkatömeggel jár a rendszerre. A másik oldalról egy modern rendszer kialakítása pedig sokkal célzottabb politikát kíván éppen azért, hogy gyorsabban lehessen kifejleszteni, mint azt, amelyikhez eddig szerencséje volt a társadalombiztosításoknak. Hiszen igaz ugyan, hogy 87/88 óta tudjuk, nagyjából milyen lesz egyszer az új társadalombiztosítási rendszer, az erre vonatkozó konkrét képzetek háromszor változtak meg közben, háromszor változott meg közben maguknak a társadalombiztosítási intézményeknek a konkrét irányítása. Érthető, hogy így belőni modern adminisztrációs rendszert nem lehetett. Ezért késésben van ennek a kifejlesztése. Bármennyire nem örülünk neki, kénytelenek vagyunk beletörődni abba, hogy addig, amíg a megfelelő új rendszer ki nem alakul ami mind számítógépes rendszert, mind ügyviteli rendszert, mind különböző hivatalszervezési rendeket jelent , addig bizony érdemben csökkenteni ezeket a költségeket nem lehet, és a mai költségekkel is csak ez a kifulladás határán lévő működés biztosítható.
Hozzá kell tennem, hogy ez a beletörődés együttjárt azzal, hogy nagyon sok képviselőtársam kifejtette a maga rendszerszervező tudása alapján, hogy mi mindent csinált rosszul a társadalombiztosítás eddig és talán még most is , aminél azért mégis jobban tehetők ezek a dolgok. De ezeknek a szakmai véleménycsere szintjén kellett maradniuk.
A harmadik témakör, amely disputára adott okot, hogy miért késtünk, miért késett az új költségvetés. Egyrészt teljesen világos volt, hogy a késés éppen a tervezett reformok miatt nem jó, másrészt éppen a tervezett reformok miatt sodródtunk bele, tehát a kérdés elég ellentmondásos. A tervezett reformok miatt nem jó ez, hiszen akkor a tavalyi költségvetés, illetve a tavalyi költségvetés plusz tíz százaléka amelyet az utólagos korrekció belevitt szerint kell működni. Magyarul ez azt jelenti, hogy a fölhasználási arányok addig nem változtathatók, amíg az új költségvetés be nem lép. Ilyen értelemben az a cél, hogy minél inkább tükröződjön a kívánatos változás az új költségvetésben, s emiatt késik az új költségvetés, ellene hat annak, hogy elég gyorsan történjenek az új változások, hiszen változások csak az elfogadott költségvetés után lehetségesek.
Az az igazság, hogy itt is kénytelen volt a bizottság nagyobbik része belátó lenni, hiszen látván, hogy az átalakulás lépéseit illetően lassan megszülető döntések amelyek igazából csak a Bokros-csomag kapcsán lévő törvényekben történtek meg egyszerűen nem tették lehetővé, hogy már tavaly ennek megfelelő költségvetést lehessen elkészíteni, és nem tették volna célszerűvé, hogy a tavaly készített és februárban vitatásra átadott anyagot akkor fogadjuk el a tavalyi elgondolások szerint, amikor már pontosan tudtuk, hogy az idén mégis csak lesznek reformlépések. Így tehát belekerültünk abba a helyzetbe, hogy mindnyájunk szíve fáj, hogy ez a helyzet, de belátjuk, hogy nemigen lehetett mást csinálni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)