Szolnoki Andrea (SZDSZ)

1995. május 30.

DR. SZOLNOKI ANDREA, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselő Hölgyek és Kedves Képviselő Urak!A társadalombiztosítás költségvetése, mint az állami költségvetés egyik legnagyobb egysége, valójában nem volna tárgyalható önmagában, hiszen minden szálával, következményével kapaszkodik az éves állami költségvetéshez. Ezért a két költségvetés parlamenti tárgyalásának időpontja egybe kell hogy essen. A '95. évi költségvetés esetében sajnos, ez nem így történt. Már tavaly decemberben hiányoltuk a tb-költségvetést, és úgy hoztuk meg az '95. évi állami költségvetési törvényünket, hogy nem tudtuk, mit terveznek a társadalombiztosítási önkormányzatok; de valójában a kormány oldaláról nem jelentek meg a tervezés fázisában finanszírozási koncepciók, amelyek ezt a munkát segítették volna.

Fél éve izgatottan várják a kórházak és az egészségügyi intézmények csőd szélén vagy csődben azt a pillanatot, amikor végre lesz az országnak társadalombiztosítási költségvetése. Most az előterjesztésben kettőt is prezentált a kormány, A- és B-változattal, most választhatunk a kérdés, hogy miből. A kérdést az expozéban Szabó miniszter úr megoldotta, hiszen most már csak egy változat van előttünk, szerencsére a legitim, jogszerűen beterjesztett, a társadalombiztosítási önkormányzatok által beterjesztett változat.

Ugyanakkor azért felmerül a kérdés, hogy ha döntöttünk a tb-önkormányzatok léte mellett, s megválasztásuk legitim volt, akkor miért nem hallgattunk rájuk már az első percben. Vagy ha meggondoltuk és nem váltották be elvárásainkat a tb-önkormányzatok, miért hitegettük őket, hogy bátran közgyűljenek, hozzanak nyugodtan határozatokat, úgysem akarjuk őket tulajdonképpen komolyan venni?

Úgy tűnik, ez a probléma ma reggel, a miniszteri expozéban megoldódott. Persze, meg kell mondjam, hogy ennek az A- és B-változatnak azért vannak hagyományai ebben a parlamentben, hiszen az elmúlt évben és tulajdonképpen amióta társadalombiztosítási önkormányzatok vannak, mindig két változatot teremtett és terjesztett be a kormány. Szabó miniszter úr szavai kísértetiesen hasonlítottak most egy korábbi miniszter szavaihoz, aki most azzal fejezte be az expozéját, hogy azt reméli, jövőre ez már nem fordul elő, hogy a kormány két változatot terjeszt be. A másik minisztert is Szabónak hívták, csak Szabó Iván pénzügyminiszter úr volt.

E törvényben együtt jelenik meg a nyugdíj- és az egészségbiztosítás éves költségvetése, és igazából nem értem, hogy miért történik ez így, hiszen minden ízében, hatásában, technikájában különbözik a két költségvetés, a két biztosítási rendszer is, hiszen nem véletlenül döntött nagyon helyesen ez a parlament a korábbi ciklusban a két biztosítási ágazat szétválasztásáról.

(10.50)

Valóban nemrég határoztunk a gazdasági stabilizáció kérdéseiről, de a tb-költségvetésben nem jelennek meg a bokrosi következmények. Nem jelennek meg az A-változatban, és nem jelennek meg igazából a B-ben sem. Hadd mondjak önöknek erre egy példát!

A legnagyobb hibának azt látom, hogy pillanatnyilag nem találjuk a végkielégítések forrását a társadalombiztosítás költségvetésében, de nem találjuk a pótköltségvetésben sem. Márpedig nagyon nehéz helyzetbe kerülnek majd azok az intézmények, amelyekben most kimondva vagy kimondatlanul a Bokros-csomag következtében igenis el kell bocsátani fogorvosokat, esetleg üzemorvosokat, a csökkent finanszírozású szanatóriumok és a racionalizált kórházak orvosai közül is néhányat. Tisztelt képviselőtársaim, ki állja a végkielégítés számláját? A kórházak és a rendelőintézetek pillanatnyilag biztosan nincsenek abban a helyzetben, hogy ki tudják fizetni ezeket a végkielégítéseket, hiszen működési költségük nem ad lehetőséget erre éppen mi határoztunk arról, hogy ahhoz, hogy a kórházak kibírják, kihúzzák csőd nélkül vagy a csőd közelében a társadalombiztosítás költségvetését, ahhoz szükséges volt ez a bizonyos 10 százalékos emelés. Most miért várnánk a kórházaktól és rendelőintézetektől, hogy ki tudják fizetni a végkielégítéseket?

A kórház azonban hárít a tulajdonosra, ha ő nem tud fizetni, majd a tulajdonosok amelyek közül a legtöbb a települési önkormányzat. A települési önkormányzatoknak viszont semmilyen forrást nem adott a pótköltségvetés arra, hogy ezeket a végkielégítéseket ki tudja fizetni. Ha a kórház nem fizet, majd bepereli a települési önkormányzatot; ha a települési önkormányzat nem fizet, majd bepereli a társadalombiztosítást; s ha a társadalombiztosításnak nem biztosítottunk lehetőséget arra, hogy valóban kifizesse a végkielégítéseket, akkor legrosszabb esetben a társadalombiztosítás bepereli a kormányt.

Itt meg kellene állni egy pillanatra! Azt hiszem, talán önök is érzik azt, hogy a társadalombiztosítás és a kormány között egy nagyon-nagyon súlyos ellentét alakult ki, és az egész beterjesztett törvényjavaslatból szinte süt a kormány és a társadalombiztosítás ellentéte. Márpedig az országnak addig nem lesz biztos társadalombiztosítási költségvetése, míg a kormány és a tb-önkormányzatok nem tudnak megegyezni.

Míg a nyugdíjbiztosítási költségvetés útja és iránya meghatározott, nem mondható el hasonló az egészségbiztosítás terén. Az egészségbiztosítás költségvetése nem tükrözi a kormányprogramban megjelent elveket, de nem követi a bokrosi elképzeléseket sem. Például: ha több háziorvos és több járóbeteg-szakellátási orvos szükséges, hogy a betegek már az alapellátásban, a járóbeteg-szakellátásban definitív módon ellátásra kerüljenek, akkor ezeknek a kasszáknak a bővülését kellett volna tartalmaznia a tb költségvetésének, de nem így van. Úgy látszik, csak az elvekben vagyunk a megelőzés oldalán, csak a programok szintjén valljuk, hogy otthon jobb gyógyulni, de ennek forrását legalábbis megemelt forrást nem találtam a költségvetésben.

Míg a kormány bizonytalan ingatlanokat ígér a tb-nek, a tb nem mond le gigantikus székházépítéséről, ugyanakkor nem gondolkodik azon, hogy decentralizálja irodáit, nem kívánja a nyugdíjas és a beteg közelébe vinni az adminisztrációt, hogy esetleg szerényebb ingatlanban is elférjen.

Ugyanakkor dinamikusan emelkednek a tb-költségvetés működési költségei. Ismerem a jó választ: Európa többi országában még magasabb százalék ez a működési költség. Európában azonban a nővérek és az orvosok bére is magasabb! Nem engedhető meg olyan működési többletköltség a tb-nél, amit ez a társadalombiztosítás nem tud garantálni a kórházakban és a rendelőintézetekben. A tb-költségvetés bevételi oldalánál már csak kiadási oldala bizonytalanabb. Valóban semmi sem biztos. Sok apró sebe is van ennek az ütőerekből vérző tb-költségvetésnek. A teljesség igénye nélkül egypár példa:

Mind a nyugdíjbiztosító, mind az egészségbiztosító több soron és különböző csoportosításban kíván több száz millió forintot informatikára költeni. Tisztában vagyok azzal, hogy korszerű informatika nélkül nincs korrekt számlakezelés, ellenőrzés a be- és a kifizetések után, de, tisztelt képviselőtársam, ezek az informatikára költött pénzek évek óta megjelennek a társadalombiztosítás költségvetésében, ugyanakkor rendkívüli módon összehangolatlanul.

A kormány változatában a járóbeteg-szakellátás alapdíjait eltörölni javasolják. Szerencsére ez most már nem aktuális, mert nagyon nehéz helyzetbe hozta volna a járóbeteg-szakellátás orvosait és a finanszírozó, illetőleg fenntartó önkormányzatokat is.

A teljesítményfinanszírozás mellett megmaradt két tervezetben is a feladathoz rendelt finanszírozás. Ez gyakorlatilag a bázisfinanszírozást jelenti, amely az önkormányzati változatban még tartalmazza a sport- és üzemegészségügyet na, gondolom, ezen majd talán lehet segíteni , a kormány változatában is és ez nagyon érdekes , ugyanakkor benne felejtették a betegszállítással kapcsolatos feladatfinanszírozást, hiszen azt mondtuk, a kormányváltozat már átvezette a bokrosi teendőket. Tehát itt is vannak hiányosságok.

Nincs megegyezés a kormány és a tb-önkormányzatok között a táppénz vonatkozásában sem: a parlament már a táppénz első 25 napját a munkaadóra terhelte erről szavaztunk. Ez a döntés a rokkantosítás szabályainak érintetlenül hagyása mellett komoly gondokat vet fel. Nem táppénzbe fog most vonulni a beteg, hanem rokkant nyugdíjba fog igyekezni a beteg vagy kevésbé beteg. Ez majd arra ösztönzi a magyar állampolgárt, hogy ne dolgozzon tovább, akkor nem kell tb-járulékot fizetnie, kisebb ellenállás lesz a rokkantnyugdíj. Összefoglalva: lehetséges, hogy helyes volt a döntés, de a rokkantosítás feltételeit is meg kell változtatni ahhoz, hogy a kettő tulajdonképpen szinkronban legyen. Ez is arra mutat rá, hogy bármilyen eleméhez nyúlunk is hozzá ennek a hatalmas rendszernek, az egész borul, szinte egyik része a másik után.

Egyik törvényjavaslat sem ösztönzi a szolgáltatókat, hogy krónikus ágyaik számát növeljék az aktívak terhére, hiszen a finanszírozás még mindig az aktív ágyak létesítésében teszi érdekeltté a kórházakat és a különböző tulajdonosokat. Ez azért nagyon érdekes, mert már a kormányprogramban is egyértelműen deklaráltuk, hogy ezt a helytelen arányt meg kell változtatni. A helytelen arányt központi szóval azonban soha nem lehet megváltoztatni, a finanszírozás oldaláról viszont sokkal dinamikusabban változik.

Nem növekedett az otthoni ápolásra és az ápolási otthonokra költhető kassza nagysága, pedig az elvek és a szavak tekintetében mind a kormánynak, mind a társadalombiztosítónak ugyanaz a véleménye.

A szolgáltató és a tb közötti szerződéskötés szabályait majd a kormány határozza meg olvashatjuk mindkét tervezetben , pedig ezek a szabályok ma szinte a legfontosabbak a csődbe ment vagy nagyon nehéz helyzetben lévő kórházak túlélési esélyének tekintetében. A szerződéskötésnél megjelenik, hogy törvénytervezet lehetőséget ad a szolgáltató tulajdonosnak véleményezésére. Ez valójában annyit jelent, hogy ha a társadalombiztosító és a kórház megkötötte a szerződést, akkor utána véleményezésre megkapja a tulajdonosi önkormányzat.

(A jegyzői széket Nahimi Péter foglalja el.)

Én azt gondolom, ez egy sovány vigasz egy olyan önkormányzati törvény tükrében, amelyben az egészségügyi ellátás feladata tulajdonképpen a települési önkormányzatoknál van.

Évről évre bővül a közgyógyellátásra fordított pénz mennyisége, holott mindannyian tudjuk, hogy azoknak a családoknak, amelyek szociális helyzetüknél fogva képtelenek gyógyszerhez, gyógyászati segédeszközhöz jutni, nem ez a szociális juttatás legjobb módja.

Szinte egyetlen, ugyan nem hangsúlyos része van a költségvetésnek, mégpedig a járóbeteg- és kórházi ellátás privatizációjának megteremtése. Mindezzel a várva várt lehetőséggel, aminek mindannyian nagyon-nagyon örülünk, csak akkor élhetünk, ha a finanszírozás biztonságát is megteremti a törvény.

Összefoglalva elmondhatom, hogy nagyon-nagyon sokat és nagyon hosszan vártunk erre a tb-költségvetésre. Talán szívesen kitartottunk volna még egy-két hétig annak a célnak az érdekében, hogy a tb és a kormány megegyezzen és egy egységes alternatívát kapjunk. Most ugyan egy alternatíva van, de az az alternatíva úgy tűnik pillanatnyilag nem alkalmas az elfogadásra. Rajtunk a sor, tisztelt képviselőtársaim, módosító javaslatainkkal még nagyon sokat tehetünk annak érdekében, hogy ennek az országnak minél hamarabb legyen társadalombiztosítási költségvetése.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

(11.00)