Rott Nándor (FKGP)

1995. május 30.

DR. ROTT NÁNDOR, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én már nem nagyon reménykedtem abban, hogy ez a kormány nekem örömet tud szerezni, de ma reggel mégis örömet szerzett, amikor Szabó miniszter úr visszavonta a B-változatot, mert a B-változat törvénysértő, jogellenes, alkotmánysértő volt, ezért minimum, hogy azt vissza kellett vonnia a kormánynak. Én ezt biztató jelnek látom, hogy a kormány nem kíván letérni a törvényesség útjáról. Legalábbis ebben a konkrét esetben az történt, hogy azt a rendkívül súlyos hibát, hogy a B-változatot egyáltalán benyújtották amire, ismétlem, a kormánynak semmiféle joga nem volt, mert ilyen jogosítvánnyal sem az illetékes miniszter úr, sem a kormány nem rendelkezett , most korrigálták, s a visszavonás legalább jogi és alkotmányos szempontból egy tisztább helyzetet teremt.Azonban az öröm nincs üröm nélkül, mert az az indoklás, amit a miniszter úr fűzött ehhez, messze nem annak a ténynek az elismerését tükrözte, hogy a B-változatnak a jogellenességét elismerték vagy felismerték volna. Arra hivatkozott, hogy az az időközben meghozott egyéb gazdasági rendelkezések miatt tárgytalanná vált. Ez nem egészen korrekt magyarázat, de jobb híján elfogadható. Sajnos, nem jutott benne kifejezésre az, hogy itt bizony törvényességi jogi szempontból súlyos tévedés történt.

Elhangzott itt több felszólalásban is egyébként ezekkel teljes mértékben egyetértek , hogy sürgősen szükség lenne a társadalombiztosítási önkormányzatok költségvetésére. Ez kétségtelenül így van. Igen tisztelt képviselőtársaim nagyon jól rámutattak arra, hogy ennek a késedelemnek milyen súlyos következményei jelentkeznek tulajdonképpen már ma is és milyen súlyos következményei várhatók a továbbiakban.

Nagyon nehéz helyzetben vagyok mégis, amikor a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájában szólnom kell a Független Kisgazdapárt és a magam nevében. Nehéz helyzetben vagyok, mert az úgynevezett Bokros-csomag vitájában az ellenzék véleménynyilvánításait obstrukció vádjával illették.

Mit lehet tenni akkor ugyanis mint most a jelen esetben , amikor egy olyan törvényjavaslat tárgyalásához fogunk 1995 május végén, amelyet az államháztartásról szóló törvény szerint 1994 szeptember 30-ig kellett volna benyújtani; mit lehet mondani egy nyolc hónapos törvénysértő késedelem kapcsán. Felvetődik a kérdés: Ki obstruál? Az ellenzék legfeljebb nyolc, de sokat mondok: 16 órával tudja tudná elhúzni, ha egyáltalán obstruálna , elhúzni egy törvénynek a megszavazását, ismétlem: nyolc órával tudná elhúzni, jelen esetben pedig nyolc hónappal késik ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása. Nyíltan meg kell mondani, hogy a kormány obstruálja a törvényhozást, mert ezt a nyolc hónapos késedelmet nem az ellenzék okozta, ezt a kormány gyűjtötte össze szép pontosan. Ugyanis egyszer már benyújtották ezt a törvényjavaslatot, legalábbis az A-változatot ez év januárjában egyszer már benyújtották, január 30-án eljutott az Állami Számvevőszékhez is. Következésképp első nekifutásban is négy hónapot késett az a törvényjavaslat, amit aztán a kormány márciusban visszavont és most A-változatként előterjesztett, és kijelentette, hogy mégis ez az érvényes változat, függetlenül attól, hogy mindnyájan tudjuk, és a kormány is tudja, hogy ez a változat gazdaságilag, pénzügyileg, jogilag egy nonszensz, mert időközben a tegnap megszavazott Bokros-csomag és az 1995. évi előbb-utóbb megszavazásra kerülő központi költségvetés az előttünk fekvő társadalombiztosítási költségvetési törvényjavaslattal teljesen összeegyeztethetetlen. Jelenlegi formájában ez a társadalombiztosítási törvényjavaslat nem felel meg sem a költségvetésben, sem a Bokros-csomagban meghozott intézkedéseknek.

Tehát a kormány jelen esetben nemcsak hogy obstruált, hanem egy olyan törvényjavaslatot terjesztett elénk, amiről ő maga is tudja, hogy előterjesztett formájában ellenkezik a megszületése óta Országgyűlés által elfogadott és ugyancsak a kormány által előterjesztett törvényjavaslatokkal, most már törvényekkel.

(11.40)

Következésképp jelen formájában ez teljesen alkalmatlan még csak a tárgyalásra is.

Meg kell mondanom, hogy Schwartz Tibor igen tisztelt képviselőtársamnak, az MSZMP vezérszónokának (Közbeszólás: MSZP!) azt a kijelentését, hogy az Országgyűlés most élhet a törvényalkotás jogával, mélyen felháborítónak érzem. Magyarán, ezzel a kormány, illetve a kormánypárt igen tisztelt képviselője azt mondta, mi ugyan most előterjesztünk egy teljesen alkalmatlan törvényjavaslatot, de majd önök, az Országgyűlés alkossanak egy elfogadható törvényjavaslatot: Miből? Kinek a javaslata alapján? Minek alapján?

Szolnoki Andrea, igen tisztelt képviselőtársam, ugyancsak az egyik kormánypárt képviselője, nagyon világosan és nagyon becsületesen fölhívta itt a figyelmet a benyújtott javaslat belső inkonzisztenciáira, arra, hogy az milyen problémákat támaszt, és ő is arra szólította fel a Házat, valamennyiünket, hogy mi igyekezzünk e helyett az elfogadhatatlan javaslat helyett valami elfogadható, életképes javaslatot kidolgozni. Mindezt persze úgy, hogy ne obstruáljunk, hogy ez ne vegyen időt igénybe, mert ez nagyon sürgőssé vált. Nyolc hónapig nem volt sürgős? Most sürgőssé vált? Akkor, amikor egy elfogadható javaslat helyett ránk van bízva, hogy mi dolgozzunk ki egy elfogadható javaslatot? Meg kell mondanom önöknek, hogy a normális, jogszerű kormányzásnak, a normális parlamentarizmusnak megcsúfolása az, ami ezzel a törvényjavaslattal itt most, előttünk folyik.

Nagyon világosan kimutatták, s erre is Szolnoki Andrea mutatott rá, hogy nincs összhang sem a társadalombiztosítási önkormányzatok, sem a kormány, sem a költségvetés, sem a társadalombiztosítási költségvetés között, és ahogy ez már korábban is nyilvánvaló volt nincs annak a procedúrának a menete sem tisztázva, aminek alapján egyáltalán jogszerűen le lehet bonyolítani ezt a rendkívül nehéz, rendkívül összetett és komplikált feladatot.

Kis Gyula, igen tisztelt képviselőtársam, a beszédében arra hívta föl a figyelmet, hogy ezek mögött a most itt, ebben a konkrét esetben megmutatkozó rendezetlenség és abszurd helyzet mögött, sajnos, sokkal mélyebb, sokkal súlyosabb folyamatok húzódnak meg.

Legalább azok , akik hallgatták, talán még emlékeznek rá, hogy amikor az 1995. évi költségvetésnek a vitája folyt, én is arra igyekeztem rámutatni, hogy ezek mögött a törvényi, költségvetési, társadalombiztosítási költségvetési problémák mögött sokkal mélyebb társadalmi folyamatok problémái rejlenek. Valóban úgy néz ki, hogy így lassan működésképtelenné fog válni az ország. Működésképtelenné fognak válni egyebek közt az egészségügyi és a nyugdíjbiztosítási szervezetek, ezeknek a mechanizmusai egyszerűen működésképtelenné fognak válni. Ennek a működésképtelenné válásnak az egyik oka, hogy az irányító folyamatok, a működést biztosító anyagi, jogi, pénzügyi folyamatok teljesen kaotikusak, teljesen rendezetlenek, és egy olyan kényszerhelyzetbe, végső szükséghelyzetbe jutottunk most is el, amikor ennek az egész működésképtelenségnek és irányításra való képtelenségnek az összes ódiuma, terhe rázúdul az Országgyűlésre. Itt kell olyan feltételeket teremteni, amelyekről nem nekünk és nem az Országgyűlésnek, hanem a kormánynak kellett volna gondoskodnia.

Elhangzott a vitában az is, az eddigi fölszólalók közül többen említették, hogy alapvetően rendezetlen az önkormányzatok és a kormány kapcsolatának az egész problematikája. Az Állami Számvevőszék már évek óta ismételten hivatkozik erre különféle megjegyzéseiben, amelyeket a társadalombiztosítás költségvetéséhez fűzött, az Állami Számvevőszék ezekre az anomáliákra már többször is fölhívta a figyelmet.

Az alapprobléma a központi költségvetés és a társadalombiztosítási önkormányzatok költségvetése közötti szoros tartalmi és számszaki összhang biztosítása. Ennek az összhangnak a megteremtése folyamatos, iteratív, ide-oda történő információáramlást és lépésről lépésre történő döntésegyeztetést kívánna, követelne meg. Ennek az eljárásnak, ennek a processzusnak azonban ki kellene dolgozni a rendszerét, az eljárásrendjét. Amíg ez nincs megoldva, addig ez az egyeztetési folyamat mindig ennyire képlékeny lesz, mindig magában fogja hordani annak a veszélyét, hogy nem fog megegyezni a költségvetés, a központi költségvetés és az önkormányzati költségvetések tartalma és mechanizmusa.

Itt azonban egy olyan eljárásbeli hiányossággal állunk szemben, amely évek óta ismert. Következésképp ha ezen a téren a kormány a jövőre vonatkozólag valamiféle biztosítékot akar teremteni, hogy ne ismétlődhessenek meg az ez évi anomáliák, hogy ne alakulhasson ki újra egy olyan csődhelyzet, egy olyan ellehetetlenülés, mint amit most kénytelenek vagyunk átélni, akkor ehhez a jogalkotási munkához és ennek az egyeztetési mechanizmusnak a megteremtéséhez nagyon sürgősen hozzá kellene fogni, hogy legalább a '96. évi költségvetésben ne kerüljünk ugyanilyen nehézségek közé. Fölhívom a figyelmet, hogy nincs olyan sok idő, mert az államháztartási törvény szerint az 1996. évi költségvetési javaslatnak legalábbis az első fogalmazványát szeptemberben be kell terjeszteni.

(11.50)

Ez annyit jelent, hogy szeptemberig meg kellene teremteni az államháztartás, ezen belül a központi költségvetés és az önkormányzatok költségvetése előállítása jogi processzusának az egyeztetett folyamatát is. Mert ha ez nem történik meg, akkor ugyanez a helyzet ismétlődik meg 1996-ban is.

Befejezésül meg szeretném állapítani, hogy egy rendkívül előkészítetlen, egy visszás, egy zavaros... valami nem is merem ezt én törvényjavaslatnak nevezni fekszik a Ház előtt, és ránk vár az a feladat, hogy másnak a munkáját elvégezzük, és valamiképpen mégis lehetővé tegyük, hogy ne omoljon össze ez az egész társadalombiztosítási rendszer. Nincs értelme azt mondani, hogy elfogadjuk a kormány javaslatát, mert a kormánynak nincs javaslata, nincs tárgyalásra alkalmas javaslata.

Én mindenkit csak buzdítani tudok, hogy velünk együtt vegyen részt abban a nehéz munkában, ami az Országgyűlésre hárul. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)