Kuncze Gábor (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A napirenden szereplő, állami és szolgálati titokról szóló törvényjavaslat rövidsége ellenére melyet remélem, úgy ítélnek majd meg, hogy a tartalom javára vált , egy korszakot zár le. A javaslat folytatása annak a törekvésnek, melynek célja a jogállamiság megszilárdítása, a demokrácia kiteljesítése. Az önök előtt lévő tervezet több éve készül, tulajdonképpen a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról 1992-ben megszületett törvény által kijelölt nyomvonalon kíván rendezni egy olyan kérdést, amely egy fél évszázadon keresztül irritálta a közéletet.Jogosan felvethető kérdés, hogy miért kellett közel három évet várni arra, hogy ez a javaslat a tisztelt Ház asztalára kerüljön. Ha áttanulmányozzák a kormány korábbi években készült munkaprogramjait, tapasztalni fogják, hogy a kérdéskör szabályozása szinte valamennyi félévben napirendre került, de egyéb sürgős törvényhozási teendők miatt a javaslat benyújtása és megvitatása elmaradt.
Az Alkotmánybíróság a törvény általános indoklásában hivatkozott határozatával véget vetett a halogatásnak és ez év június 30-ával hatályon kívül helyezte a hatályos 1987. évi 5. törvényerejű rendeletet, mint alkotmánysértőt.
Tisztelt Ház! A javaslat alapvető felfogásbeli változást tükröz a korábbi megoldásokhoz képest. Eddigi történelmünk során az állam működésének adatai általában titkosak voltak és kivétel volt az adat nyilvánossága, addig ezzel szemben a javaslat a közérdekű adat nyilvánosságának általánossága mellett a titkot teszi kivétellé, jelentősen korlátozva a titokká minősíthető adatok körét, szigorúan megszabva a titokban tarthatóság időtartamát.
(12.10)
Egyben megjeleníti azt a tisztességes és demokratikus megoldást, amely szerint mindenki vállalja döntéséért a felelősséget, ezért megjeleníti a titkosító nevét, beosztását, lehetővé téve azt is, hogy ez a döntés is mint minden más közigazgatási döntés , bíróság előtt megtámadható legyen.
Mielőtt a javaslat általános és részletes indoklásában foglaltakon túl néhány gondolatot elmondanék álláspontunk megerősítésére, engedjék meg, hogy rövid áttekintést adjak Magyarország titokvédelmének történetéről.
A múlt század végi első büntető törvénykönyvünk is tartalmazott már titokvédelmi szabályozást a hűtlenség és a diplomáciai árulás bűntettének törvényi tényállásánál, megtorolni rendelte a titkos információk ellenséghez való juttatását. Ez a szabályozás hosszabb időn át megmaradt a büntető törvényhozás keretei között, és csak 1940-ben lépett hatályba olyan törvény, amely bővebben meghatározta a titokvédelem fontosságát, rendelkezve a hivatali titkokról is. Ez utóbbi tekintetében büntetni rendelte azt a közhivatalnokot, aki titkot nyilvánosságra hoz, azt illetéktelen személlyel közli, de büntetni rendelte azt is, aki hivatali titkot jogosulatlanul megszerezve azt közzé teszi vagy saját céljaira felhasználja. Ez a már háborús években megszületett és diktatórikus jegyeket hordozó törvény a hivatali ügymenetek általában való titokban tartását célozta meg. Korlátlan, tág teret biztosított a minősíthető adatok körének, hiszen a fennálló gyakorlat is titokká nyilváníthatott adatot. Ezzel mintegy előre vetítette árnyékát annak a totális titokvédelmi rendszernek, amely ötven éven át uralta a magyar közigazgatást egy olyan időszakban, amikor Nyugat-Európa demokratikus államberendezkedései már sorra előkészületeket tettek a nyilvános közigazgatás megteremtésére, az átlátható végrehajtó hatalom általánossá tételére.
A titokvédelmi rendszer ebben az időszakban nem elégedett meg azzal, hogy csupán az állami hivatalok jogosan védendő titkaira terjeszkedjen ki, hanem lehetővé tette a legjelentéktelenebb adatok minősítését is, szinte parttalanná téve a minősítői jogosultsággal rendelkező hivatalnokok körét. A titokkörök szinte korlátozás nélkül meghatározhatók voltak, számuk több ezerre volt tehető. Ez a rendszer még hírből sem ismerte a jogorvoslatot. Ezen túl minősíthetett a párt, a társadalmi szervezet és sok más olyan szerveződés, amely a hatalmon maradást volt hivatott szolgálni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A külföldi megoldásokra kitekintve több módszerrel találkozhatunk. A titokról és annak védelméről külön titokvédelmi törvény született például Svédországban, Kanadában, Nagy-Britanniában, Ausztriában. A vizsgált szabályozási megoldásokból világosan látszik, hogy mindegyik az információszabadság talajáról építkezett. A titkosítás az információszabadság korlátozása ugyan, de kivételes eset. Rendre megjelennek ezekben a szabályokban a titokkörök, amelyek azt jelzik, hogy melyek azok a védendő érdekek, információk, amelyek nyilvánosság előli elzárását az állampolgárnak a közös érdekek jegyében méltányolni és elfogadni indokolt.
Az önök előtt lévő javaslat mindenekelőtt új alapokra kívánja helyezni a titokvédelmet. Szakít az eddigi iratközpontú titokvédelmi rendszerrel, és más adathordozókra is kiterjeszti a védelmet, ami az informatika elterjedésével egyre fontosabbá válik. Számol azzal is, hogy szóbeli információ is tartalmazhat védendő adatot, ezért kiterjesztően kívánja értelmezni a minősített adatok körét.
A javaslat egyik kulcsfontosságú része az államtitok meghatározása. A hatályos rendelkezésekhez képest a fogalommeghatározáson lényegesen változtat, és e törvény mellékleteként adja meg azokat a lehetséges adatfajtákat, amelyeknél egyáltalán szóba jöhet a titkosítás. A meghatározott adatfajta körébe tartozáson túl még az is szükséges a minősítéshez, hogy az adat illetéktelen kezekbe kerülése veszélyhelyzetet jelentsen vagy sérelemmel járjon. Jelentős eltérés a hatályos szabályozástól, hogy titoksértésnek minősíti a meghatározás azt a magatartási formát is, amely szerint valaki az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné teszi a védett adatot, például megsemmisíti. A meghatározás az adatvédelmi törvényben meghatározott főbb állami érdekköröket is felsorolja az adatvédelmi törvény szóhasználatának megfelelően.
A javaslat célja az is, hogy a titokkörök és az érdekkörök meghatározásával a lehető legkevesebb mérlegelési jogkört biztosítsa a minősítő részére. A minősítésre jogosultak körének meghatározásánál a javaslat szakít a hatályos megoldással, és általános szabályként csak a közhatalmi jogosítványokkal felruházott szervek vezetői részére adja meg a minősítési jogkört, amelyet azok igen szűk körben és csak helyetteseikre ruházhatnak át. Ezt az elvet áttöri a javasolt megoldás, amikor honvédelmi, nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési területeken a minősítési jogkört alacsonyabb szintre is megengedi átruházni. Ezeken a területeken azért van szükség a javasolt megoldásra, mert az itt működő szervezetek első vonalban tevékenykedő munkatársai találkoznak legelőször védendő információval, a védetté nyilvánítás elhúzódása pedig lényegesen komolyabb veszélyt jelent az ügyre, mint a minősítési jogkör leadása.
A minősítési jogkörrel való visszaélés megakadályozására a javaslat több jogi intézményt kíván rendszeresíteni. Mindenekelőtt előírja, hogy a minősítésre javaslatot kell készíteni a jogosult részére, feltüntetve abban a minősítés okát és indokait. Ez azért fontos, mert az indoklási kötelezettség kényszerpályát jelent az arra kötelezett számára, vagyis végig kell gondolnia, valóban fennállnak-e azok a tények és körülmények, amelyek megalapozottan támasztják alá a döntést, ugyanakkor annak is tudatában kell lenni, hogy az indoklásnak egy esetleges bíróság előtti megtámadás esetén is meg kell állnia a helyét, ami az adatvédelmi törvényhez hasonlóan lehetőséget teremt az állampolgár számára, hogy az indokolatlan adateltitkolás miatt felléphessen.
További biztosíték az indokolatlan minősítés ellen a minősítés felülvizsgálatának intézménye, amely egyrészről megilletheti a felettes szervet, másrészről pedig rendszeresen visszatérő feladata valamennyi minősítőnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Igen fontos része a javaslatnak a megismerésről szóló fejezet. A szabályozási javaslat kialakításánál figyelembe vettük, hogy az államigazgatásban tevékenykedő köztisztviselők rendszeresen dolgoznak minősített adatokkal, ezért számukra ha úgy tetszik , a megismerési jog hivatalból megadható, az mintegy együtt jár a megbízatásukkal. Ugyanakkor más törvények is felhatalmazhatnak meghatározott személyeket adatmegismerési joggal.
Természetesen a jogi személyek és a természetes személyek körében is felmerülhet a minősített adatok megismerésének igénye. Ezért a javaslat lehetővé teszi, hogy kérelem esetén a minősítő az adat megismerését engedélyezze, ha a megismeréshez méltányolható érdek fűződik.
A javaslatban megjelennek azok az elemek, amelyek más államokban meghonosodtak és beváltak, ugyanakkor igyekeztünk ezeket a megoldásokat a magyar jogrendszerben kialakuló adatnyilvánossági gyakorlathoz igazítani.
Természetesen joggal vetődik fel a kérdés, hogy ez a javaslat szigorít vagy enyhít. Ha alaposan áttekintjük a javaslatban ajánlott rendelkezéseket, mindenképpen azt a következtetést kell levonni, hogy enyhít, hiszen a nyilvánosságot teszi tipikussá, és csak ott korlátoz, ahol az indokolt, lehetőség szerint kikapcsolva a szubjektivitást; enyhít, mert lényegesen szűkebbre vonja a titokban tartható adatok körét; enyhít, mert kizárólag a közhatalmi jogosítvánnyal felruházott szervek legmagasabb szintű vezetőinek adja meg a minősítés jogát az indokolt kivétellel; enyhít, mert lehetővé teszi a jogorvoslatot és egyértelműen szakít az örök időkig történő minősítés lehetőségével.
Végül, ami a legfontosabb ezen a területen: a javaslat fel kívánja számolni az elmúlt ötven év maradványát, azért elrendeli valamennyi titkosított anyag felülvizsgálatát, amelynek során nyilvánossá kell tenni mindazt a minősített adatot, amely nem felel meg a javaslatban törvényerőre emelni kívánt rendelkezéseknek.
(12.20)
Különösen fontosnak tartja a javaslat az 1980 előtt keletkezett minősített iratok felülvizsgálatát. Ezzel a törvény a rendszerváltás jelentős törvényeihez csatlakozik, mert ezáltal nyilvánosságra kerülhetnek azok a közérdekű információk, amelyek a jogállamokra jellemzőek.
Nem lenne teljes a feltett kérdésre adott válasz, ha nem szólnék arról, hogy bizonyos tekintetben szigorít is. Ez a szigorítás azonban a javaslat szerint már alkotmányosan minősített adatok őrzésével, biztonságával kapcsolatban jelentkezik. Szakít ugyanis azzal a gyakorlattal, amelyik bizonyos köröknek a titokba való betekintést az elmúlt ötven évben sokszor presztízsszempontokból alanyi joggá tette.
Az úgynevezett titokköri jegyzék az érintett állami szervek javaslatára került összeállításra. Természetesen, amennyire lehet, megszűrve a kívánságlistát. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a jegyzék az egyik legsebezhetőbb pontja a javaslatnak, ám valahonnan el kell indulnunk. Az a jövő kérdése, hogy mennyiben állja ki a gyakorlat próbáját. Egyértelműen számolunk azzal, hogy ez a titokköri jegyzék változni fog, de azt hiszem, ez természetes egy olyan szabályozási törekvésnél, amelyet a javaslat is megcéloz. Hiszen évszázadok után kíván szakítani egy olyan gyakorlattal, amely beivódott a magyar közigazgatásba.
Elképzelhető, hogy titokkörök válnak feleslegessé, de az is, hogy új adatkörök titkosítása válik szükségessé. Ez nem jelenti azt, hogy szinte havonta módosítani kellene ezt a jegyzéket. Ha ugyanis valamelyik titokkör kiüresedik, úgy annak alkalmazására nem kerül sor, hiszen a minősítés indoklásánál ezzel a ténnyel szembesül az érdekelt. Bonyolultabb egy kissé a helyzet, ha új adatfajta minősítésének az igénye jelenik meg, hiszen ez csak akkor lesz államtitokká minősíthető, ha az igen tisztelt Ház ezzel az adatkörrel a mellékletet kiegészíti.
A javaslat biztosítja annak a lehetőségét, hogy egy ilyen adat akkor se váljon közprédává, mivel az adatfajtának a szolgálati titokkörbe való felvétele átmeneti időre biztosítja a nyilvánosság indokolt kizárását.
Az államtitokköri jegyzék kapcsán az egyeztetés során felmerült, hogy egyes titokfajtáknál túl hosszú a maximális érvényességi idő. Ezen lehet vitatkozni, de egy dolgot mindenképpen szem előtt kell tartani: a titokköri jegyzékben egy-egy titokfajta körébe több adatfajta is tartozhat. Egy-egy konkrét adat minősítési ideje eltérő lehet, példának okáért a maximális nyolcvan évvel levédhető titokfajtakörbe tartozhat olyan, amelyiket pár hónapig érdemes védeni, de van olyan, amelyet a maximális időtartamig. Ezt a javaslat előkészítőjének kell tudni megállapítani és ajánlani a minősítőnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat nem tartalmazza a titokvédelem részletkérdéseit, a technikai és adminisztratív jellegű szabályokat kormányrendeletben kívánjuk hatályba léptetni. Bízom abban, hogy a javaslat előkészítőinek törekvése megértésre talál. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem alkottunk tökéleteset, hiszen ilyet egy új szabályozási szemléletet hordozó javaslatnál felelőtlen lenne kijelenteni. Egyes szabályozási megoldásokkal kapcsolatban az előkészítés során is viták voltak, az előterjesztettől eltérő megoldások is alkalmazhatók. A kormány végül testületként az önök előtt fekvő javaslatot terjesztette elő. Ugyanakkor a koalíció nyitott a további módosításokra. Remélem, hogy önök jobbító szándékú javaslataikkal már most, ebben a szakaszban is segítik, hogy ez a törvényjavaslat jobb legyen, minél előbb hatályba lépve megkezdődhessen az állam átlátható működése a polgárok számára, megkezdődhessen a múlt indokolatlan titkainak felszámolása.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)