Kónyáné dr. Kutrucz Katalin (MDF)

1995. május 30.

DR. KUTRUCZ KATALIN, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszter úr beszéde végén azt mondta, ha ebből a javaslatból törvény lesz, akkor megkezdődhet a múlt indokolatlan titkainak feltárása, én viszont azt mondom, hogy ez igaz, de lehet, hogy egyben a jelen és a jövő indokolatlan titkainak a gyártása is megkezdődik, ha ebből a javaslatból úgy lesz törvény, ahogy ez ide le van írva.

Azt is mondta miniszter úr, új ebben a javaslatban az, hogy titoksértésnek minősíti azt is, ha az államtitkot az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné teszik. Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy van egy büntető törvénykönyv, amelynek van egy 221. §-a, amely szerint ez már most is öt évig terjedhető szabadságvesztéssel fenyegetett bűntett.

A javaslatban valóban van egy probléma, és erre Lusztig képviselő úr is utalt előttem, hogy a 3. §-ban kicsit összekeverednek a dolgok. Úgy indul, mint hogyha az államtitok fogalmát határozná meg, azután valahogy belekeveredik az államtitoksértés fogalma. El kellene dönteni a 3. §-ról, hogy ez mi akar lenni, s úgy gondolom, akkor ennek megfelelően egyértelműen kellene megfogalmazni. De azt is mondta miniszter úr, hogy kész módosító indítványok befogadására úgy, hogy nyilván ez a csorba kiküszöbölhető lesz.

Igaz az is az előttem szólók által mondottakból, hogy az államtitokról és szolgálati titokról szóló törvényt sürgősen meg kell alkotnunk. Valóban, van egy alkotmánybírósági döntés, amely alkotmánybírósági döntés alapján a '87. évi 5. számú törvényerejű rendelet június 30-án megsemmisül, és ezért, ha nem lépne hatályba az új törvény, akkor egy rendezetlen, átláthatatlan helyzet keletkezne. Ezért valóban a törvényt sürgősen meg kell hozni. Ugyanakkor ez a javaslat önmagában nem értelmezhető, erre is történt utalás már talán valamelyik bizottsági véleményben, hogy ez a javaslat, a levéltári törvényről szóló javaslat és a nemzetbiztonsági törvényről szóló javaslat, amelyet viszont Lusztig képviselő úr említett az előbb, valóban szorosan összefügg egymással, és elég nehezen képzelhető el, hogy a jelenlegi szövegezés szerint külön-külön lépjenek hatályba. Vagy azt kell csinálni, hogy együtt lépjenek hatályba, vagy azt kell csinálni, ha a többiek nem készíthetők el időre, akkor ide át kell emelni ebbe a javaslatba azokat a rendelkezéseket, amelyek így hiányoznak belőle, mert a jelenlegi helyzet, amelyet a kormány előidézett, számomra teljességgel érthetetlen.

Most terjesztették be ezt a javaslatot, most terjesztették be a levéltári törvényt is, a május-júniusi ülésterv egyébként a másik két törvénynek a szavazását nem is tartalmazza, viszont egymásra tekintettel valami rendezésre szükség van, mert ha nem történik meg, akkor jogbizonytalanság keletkezik, a jogbizonytalanságot pedig az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata alkotmányellenesnek minősíti.

Az Országgyűlés tehát a kormányt sajátos kényszerhelyzetbe hozta. Ebben két lehetőség van: vagy nem lesz határidőre törvény, s akkor azért lesz alkotmányellenes helyzet, vagy lesz határidőre törvény, de akkor egy hónap alatt óriási ütemben s rengeteg hibával áthajtjuk a három törvényt, akkor pedig azért lesz jogbizonytalanság, és azért lesz alkotmányellenes a helyzet.

Elgondolkodtam azon, hogy vajon miért történt ez így, hiszen márciusban már volt egy kész törvénytervezet, s meg kell mondjam, hogy a jelenleginél lényegesen jobb volt az a tervezet, de nem azt nyújtották be.

A döntéshez alaposan áttanulmányoztuk a törvényjavaslatot, és rájöttünk az okra. A kormány kényszerhelyzetre hivatkozva megint egy alkotmányellenes javaslatot akar áterőszakolni, és nyilván úgy gondolják, hogy most, amikor a hátralevő bő hónapban több tucat törvényjavaslatot kell az Országgyűlésnek megtárgyalnia és elfogadnia, a képviselőknek nem lesz idejük és energiájuk arra, hogy kiderítsék a kormány sanda szándékait. Mondhatom, ügyes.

Ez a javaslat ugyanúgy az SZDSZ által vezetett Belügyminisztérium hatáskörébe tartozik, mint a lakcímnyilvántartásról szóló törvényt módosító, ugyancsak alkotmányellenes javaslat.

Ezért én legnagyobb sajnálatomra, kénytelen vagyok megismételni azt, amit a lakcímnyilvántartásról szóló törvényjavaslat kapcsán mondtam, amelynek hibáit persze részben kiküszöbölte az Országgyűlés, hogy innentől kezdve az SZDSZ hitelesen már nem igazán mondhatja magáról, hogy liberális párt. Súlyos szavakat mondtam, bizonyítanom is illik, meg is fogom tenni. A törvényjavaslat melléklete sorolja fel az államtitokként védendő adatfajtákat. Nagyon kérem képviselőtársaimat, hogy akinél itt van a javaslat, nézzék meg a 80. pontot. A 80. pont így szól: "Háborús jogszabályok." Kénytelen vagyok megismételni még egyszer ezt a szót, hogy jogszabályok. Az államtitokká minősítés leghosszabb ideje 90 év.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a javaslattal az SZDSZ-MSZP-kormány visszament az ötvenes évek elejére. Akkor létezett ugyanis olyan gyakorlat, hogy egy jogszabályt nem hirdettek ki, hanem titkossá minősítettek. Talán belefér az időmbe, az érdekesség kedvéért elmondom, hogy ilyen volt például az 1950. évi 26. tvr., amely a Magyar Közlönyben megjelenve a Nemzeti Bankról szólt, titkosan pedig katonák hozzátartozóinak bűnösség nélküli büntetőjogi felelősségéről, és úgy történt a felelősségre vonás, hogy az ÁVO vitte a szigorúan titkos minősítésű jogszabályt a bírónak, amikor az tárgyalt, odaadta, amikor a tárgyalást befejezték, a jogszabályt visszavitték.

De közben eltelt néhány évtized, és van jogalkotási törvény, és a jogalkotási törvény értelmében a jogszabályt ki kell hirdetni, ez érvényességi feltétel, ergo háborús jogszabály államtitok nem lehet.

Azután nézzük meg a 85. pontot! Ez azt mondja, hogy 30 évig államtitkok lehetnek a külkereskedelmi fizetési mérleg alakulásáról készített előzetes prognózisok, számítások, elemzések, megállapítások, kivéve a növekedési ütemeket. Azután 30 évig államtitkok lehetnek a fizetési mérleg javítására hozott korlátozó vagy tiltó intézkedések, a pénzügyi likviditás összefoglaló adatai.

Tisztelt Képviselőtársaim! A "kivéve a növekedési ütemeket" kitétel nem is értelmezhető, a fizetési mérlegnek ugyanis nincs növekedési üteme, legfeljebb a két oldalának külön-külön, vagy a mérleg hiányának, vagy a többletnek.

De ugye, azt nem úgy gondolja a kormány, ha a hiány nő, akkor az államtitok, ha meg a többlet, akkor nem. Kérdezem, hogy gondolja az SZDSZ-MSZP-kormány, hogy a fizetési mérleg javítására már meghozott korlátozó vagy tiltó intézkedéseket is államtitokká lehet minősíteni.

Ha ezek államtitkok lesznek, akkor honnan tudják meg az érintettek? Fülbe súgással? Ezért vezeti be a javaslat a szóban közölt államtitok fogalmát.

Az indoklás azt mondja, hogy "a korszerűsödő közigazgatásban a bizalmi elv érvényesülése a szóbeli rendelkezések bővülésével jár együtt." Ezek szerint az MSZP visszatérésével visszajött a telefonukázok rendszere, vagyis szóban megy a parancs, azt nem lehet sem ellenőrizni, sem bizonyítani, sem a parancs kiadójának felelősségét nem lehet megállapítani.

Miért államtitkok 30 évig a pénzügyi likviditás összefoglaló adatai? Nem tudom, de a 137. pont szerint az állami forgóalap likviditási helyzetére vonatkozó adatok is az államtitokkörbe tartoznak.

Igaz, ezek csak tíz évre, de ez is két és fél kormány működési ideje. Miért? Csak nem azért, hogy a költségvetési szervektől indokolás nélkül vonhassa el a kormány a húsz százaléknyi költségvetési keretet, amelynek elvonását a tegnap megszavazott pánikcsomag teszi lehetővé.

(13.00)

Az egészre a koronát a 152. pont és az ahhoz kapcsolódó normaszöveg teszi fel. Érdekes módon az expozé erről nem szólt.

A 152. pont szerint idézem "államtitokkörbe tartozik a kormány és az ügyrendje alapján létrehozott testületek ülésének belső döntés-előkészítése, ülésének szervezése és a testület működése során keletkező adat." Mindez nyolcvan évig; ez húsz kormány működési ideje.

A 2. § szerint adat a közirat. A levéltári törvényjavaslat szerint pedig minden olyan irat, ami a közfeladatot ellátó szerv működése során keletkezik vagy hozzá érkezik, közirat, ez a levéltári törvényjavaslat 3. §-ának d) és f) pontjából derül ki. Vagyis lefordítva egyszerű nyelvre: államtitok lehet minden, ami írásban a kormány előtt van, akár a kormány írta le, akár a kormánynak írták.

Mondhatná valaki erre persze csak az, aki felületesen ismeri a javaslatot , hogy nincsen semmi probléma, mert amikor a 3. § meghatározza egy kicsit zavarosan, mint az előbb már utaltam rá az államtitok fogalmát, akkor egy tartalmi megfogalmazást ad és csak azt lehet államtitokká minősíteni, ami bizonyos érdekeket sért vagy ami bizonyos érdekekre nézve veszélyes vagy pontosabban: veszélyeztet bizonyos érdekeket.

De ki mondja meg, hogy mi veszélyeztet? Senki. De a kormány által államtitkoknak minősített iratok tekintetében még azt sem, hogy mi az, ami az ország érdekeit sérti. A javaslat 8. §-a szerint ugyanis a Miniszterelnöki Hivatal tekintetében a minősítési eljárás 7. §-ban meghatározott rendjétől el lehet térni és ez azzal a következménnyel jár, hogy meg sem kell indokolni azokat a tényeket és körülményeket, amelyek a minősítést szükségessé teszik.

Pedig az indokolási kötelezettség a javaslat indokolása szerint egy fontos garanciális szabály, de ez a fontos garanciális szabály a kormány vonatkozásában valahogy nem érvényesül. Vagyis a kormány garanciális szabályok betartása nélkül minősíthet államtitokká mint ahogy az előbb bemutattam bármit.

Ez a javaslat még arról is gondoskodik, hogy ezt hosszú évtizedeken keresztül még csak nyilvánosságra se lehessen hozni. A javaslat 10. §-ának (6) bekezdése szerint ugyanis ezeknek az államtitkoknak a minősítése az érvényességi időtartam alatt, vagyis maximum nyolcvan évig nem is vizsgálható felül. Érdekes és elgondolkodtató, hogy ez a szabály a márciusi tervezetben még nem volt benne.

Az emberben felébred a gyanú: csak nem a Budapest Bank körül kirobbant botrány és a titkos kormányhatározat az oka ennek a rendelkezésnek? (Zaj, derültség, közbeszólás a bal oldalon: De!) Csak nem azt akarja a kormány, hogy soha ne is lehessen nyilvánosságra hozni azt, hogy mi történt? Az emberben felébred a gyanú: vajon hány olyan titkos határozatot hozott ez a kormány, amelyet évtizedekre el akar zárni a nyilvánosságtól? És vajon hányat akar még hozni? Mintha éppen az SZDSZ és az MSZP harsogta volna annak idején, hogy elítéli a titkos kormányhatározatokat és nyilvánosságra akar hozni mindent, azt is, amit az előző kormány nem is hozott meg. Mi történt közben, hogy ahelyett, hogy ígéreteinek eleget tenne, most mindent titkosítani akar? Azt is titkosítani akarja, amit eddig nem lehetett. Miért akarja megszüntetni a titkosítás felülvizsgálatának még a lehetőségét is? Ezt egyébként még a valóban rossz, hatályos törvényerejű rendelet sem engedi meg.

Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim: az MDF-nek az a véleménye a törvényjavaslatról, hogy valóban tartalmaz helyes szabályokat is, de e helyes szabályok leple alatt a kormány számára alkotmányellenes titkosítási lehetőséget enged meg és ezzel nagymértékben csökkenti a kormány ellenőrzésének lehetőségét.

Az a véleményünk, tisztelt képviselőtársaink, hogy ez egy farizeus javaslat, mert ahelyett, hogy korlátozná az államtitokká nyilvánítás lehetőségét, valójában megengedi, hogy a kormány mindent felülvizsgálhatatlan titokká nyilvánítson.

Ezért azt kérjük, hogy így ezt a javaslatot az Országgyűlés ne fogadja el, tegyük elviselhetővé, elfogadhatóvá módosító indítványokkal, mert ha az Országgyűlés ezt a javaslatot így fogadja el, ebben az alkotmányellenes állapotában, akkor természetesen a Magyar Demokrata Fórum nem tehet mást, mint hogy az Alkotmánybírósághoz fordul az alkotmányellenesség megállapítása érdekében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)