Mészáros István László (SZDSZ)
DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A nyilvánosság és a titkosság határainak tisztázása igazi rendszer-átalakító feladatot jelent. Az átalakítás törvényi alapjait még 1992-ben a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény megalkotásával fektettük le. Abban a törvényben kijelöltük az állami életnek azokat a területeit, ahol egyáltalán szóba jöhet a nyilvánosság korlátozása. Ezek így: a honvédelem, a nemzetbiztonság, a bűnüldözés, a központi pénzügyek, a külügyek és az igazságszolgáltatás területei. Kimondtuk továbbá azt a fontos követelményt, hogy a nyilvánosság alóli kivételeket e területeken belül is csak adatfajtánként lehet megállapítani. Ezt éppen azért mondtuk ki, hogy ne lehessen az állami élet teljes területeit kivonni a nyilvánosság alól.
Az információ-szabadságról szóló törvényi rendelkezések kereteinek kitöltését azonban akkor a további, úgynevezett területspecifikus törvényekre hagytuk. Így főként az előttünk fekvő titoktörvényre vár az a feladat, hogy az adatvédelmi törvényben kijelölt területeken a további részletezést elvégezze.
Nem feledhető azonban, tisztelt képviselőtársaim, hogy az akkori törvény éppen a parlamenti vita alapján lezajlott jelentős módosítások révén vált elfogadhatóvá; több mint 150 módosító javaslat született akkor, hosszú és nehéz egyeztetésekre került sor.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő titok-törvényjavaslat igazi korszakváltást jelent. Az eddigi szabályozást ugyanis úgy lehet találóan jellemezni, hogy annak alapján titok lehetett mindaz, amit a hatalom annak tartott, ráadásul korlátlan ideig. Mindez arra szolgált, tisztelt Ház, hogy elrejtse a hatalomgyakorlás valódi célját; azzal is biztosítsa az egykori állampárt uralmi helyzetét, hogy az információk elzárásával megakadályozza a polgárok, a társadalom önálló véleményformálását, a közügyekbe való beleszólását.
A jelenlegi szabályozás célja ezzel szemben az, hogy az a helyzet ne ismétlődhessen meg. Titkosításra csakis a legszükségesebb esetekben kerüljön sor. Nevezetesen akkor, ha az valamely alapjog vagy alkotmányos érdek érvényre juttatása érdekében mellőzhetetlen. Ezzel a törvényjavaslat kifejezi, tisztelt Ház, hogy az államnak nincs többé titkolnivalója a hatalomgyakorlás célját illetően. A közjó szolgálata azonban mégis szükségessé teszi, hogy bizonyos információk különleges védelmet élvezzenek.
Azt, hogy csak valóban a legszükségesebb esetekben történjék meg a titkosítás, egy kétszeres szűrőrendszer szolgálja. A törvényjavaslat formai követelményként egy részletes titokköri jegyzéket tartalmaz, amely az adatvédelmi törvényben lefektetett területeken belül adatfajtánként sorolja fel a titkosítható adatok körét. Ez alapján nem lehet például titok minden honvédelemmel kapcsolatos információ, hanem csak az például, amelyet a melléklet nevesít; így például a katonai repülőgép-felismerési rendszerek belső kódjai.
Ne tévesszen meg senkit, tisztelt képviselőtársaim, az a látszólagos ellentmondás, hogy a melléklet nagyszámú kivételt tartalmaz. Garanciális okokból ugyanis sokkal jobb egy konkrétabb, de hosszabb, mint egy rövid, de az általánosság szintjén maradó felsorolás. Ez az elv, tisztelt Ház, még akkor is így van, ha per pillanat tényleg található a felsorolásban néhány oda nem illő rendelkezés, amelyekből Kutrucz Katalin is joggal kritizált néhányat. A belügyminiszter úr is említette az expozéban, tudatában van annak, hogy ez a jegyzék a jelenlegi állapotában sérülékeny része a törvényjavaslatnak. A jegyzéket, tisztelt Ház, nyilvánvalóan át kell fésülnünk a bizottsági viták során, és célszerű is lenne, ha minden bizottság megtárgyalná a jegyzék feladatkörébe vágó részét.
Mindez azonban nem csökkenti annak jelentőségét, annak a ténynek a jogtörténeti jelentőségét, hogy első alkalommal teszik le az asztalra kormányzati szervek, hogy a tevékenységükben mit gondolnak államtitokra esélyes területnek.
Tisztelt Ház! A szűrő másik tartalmi részét az a követelmény képezi, hogy a titkosításhoz nem elég az, hogy az adott információ beleessék a jegyzékben feltüntetett valamelyik adatkörbe, hanem az is szükséges, hogy ennek az információnak a nyilvánosságra hozatala egyben veszélyeztesse is az állam már előzőekben említett fontos érdekeit.
Tisztelt Ház! Ehhez járul hozzá az a garanciális rendelkezés, hogy a titkosítást a bíróság tartalmilag is felülvizsgálhatja, valamint az, hogy a titkosítás indokoltságát maguk a titokgazdák is kötelesek háromévente felülvizsgálni. Mindezek azt jelentik, tisztelt képviselőtársaim, hogy véget ér az a korszak, amikor az államérdekre csak úgy általánosságban, mint valami varázsszóra lehetett hivatkozni; a továbbiakban az államérdek igazolásra szorul. Ezzel a szabályozás elősegíti azt, hogy a mindenkori hatalom ne élhessen vissza a helyzetével, az állam valóban csak olyan titkokat tarthasson, amelyek mellőzhetetlenek a közjó érdekében, és az állam ne egy elidegenedett, elnyomó, ellenőrző szervezetként, hanem szolgáló államként működjön. Ez a szabályozás kifejezi azt, tisztelt Ház, hogy nem létezhet a polgárok és a társadalom alapvető érdekeivel szemben álló államérdek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor van egy passzus, amely kilóg a törvényjavaslatból. Ezen a passzuson látszik, hogy az utolsó pillanatban került be a már koherens és másfajta logikát követő szövegbe. A 10. § (6) bekezdése ugyanis amelyre Kutrucz Katalin célzott a kormány munkája során keletkező bizonyos adatok minősítésének felülvizsgálatát kizárja az érvényességi időtartam alatt. Osztom Kutrucz Katalin képviselő asszony véleményét, hogy ez egy meglehetősen szerencsétlen rendelkezés; azonban meg kell jegyezni, hogy ebbe még a jelenlegi szöveg alapján sem érthetők bele a kormányhatározatok.
Tisztelt Ház! A kormány kiemelését más államhatalmi ágak közül én is indokolatlannak tartom. Nem valószínű, hogy egy parlamentáris rendszerben alkotmányosan alátámasztható az, hogy miért élvez például a kormány különlegesebb védelmet, mint a parlament. Megértem persze azt a szándékot, hogy a törvényjavaslat e szakaszának szerzője valamiféle garanciát kíván arra nézve, hogy elkerülhető legyen a bizalmas kormányzati iratok politikai indíttatású visszaminősítése a kormányváltásokat követően. Véleményem szerint azonban, képviselőtársaim, a diszkréciót megfelelően biztosítja az, ha a kormányzat titkai a többi állam- vagy szolgálati titokkal egy sorban részesülnek védelemben. Ugyanis ez is rendkívül szigorú védelmet jelent. Az esetleges politikai indíttatású kiteregetéseket egyébként sem lehet törvényi garanciákkal kivédeni, véleményem szerint. A titoktörvény ugyanis egyszerű többséges, bármelyik kormány könnyedén elérheti a törvényi garancia megsemmisítését.
(14.10)
Mi marad tehát, tisztelt képviselőtársaim? Az marad, hogy bízni kell a józan belátásban, abban, hogy egyik kormánynak sem érdeke nyilvánosságra hozni államérdekeket sértő információkat, hiszen ezzel maguk alatt is vágnák a fát.
Ami pedig az egyéb bizalmas jellegű információkat illeti: a kérdést végső soron szerintem csak bizonyos, a demokratikus hatalomgyakorlással kapcsolatos szokások kialakulása rendezheti, vagy ahogy egy képviselőtársam mondta erről a témáról a szünetben a mindenkori kormányok "úri tartása". Ezek a szokások sokszor legalább annyira fontosak, mint az írott jog, sőt, a szokásoknak megvan az az előnye, hogy beidegződött voltuk miatt sokkalta nehezebb megváltoztatni őket, mint a jogszabályokat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Új demokráciánk első négy-öt kormányának és parlamentjének óriási a felelőssége abban, hogy milyen szokásokat honosít meg. A szokások jelentőségére sokkalta nagyobb figyelmet kellene fordítani mindannyiunknak, a jövő jobb politikai légköre érdekében nagyon is érdemes néha a napi politikai érdekeken felülemelkedni.
Tisztelt Ház! Az éremnek van egy másik oldala is, maga a titokvédelem. A törvényjavaslat mindamellett, hogy a visszaélésszerű titkosítás megakadályozására törekszik, azt is biztosítani kívánja, hogy a valós államérdekeket képező információk valóban titokban maradjanak, megfelelő védelmet élvezzenek, és az állami szervek illetéktelen befolyástól mentesen működhessenek. Az, hogy korábban szinte mindent titkosítottak, valójában éppen a titok tekintélyvesztéséhez járult hozzá, a titokvédelmi szabályok áthágása ennek következtében bocsánatos bűnné vált. Bizonyára nem én vagyok egyedül, aki rendszeresen kap Szigorúan titkos felülbélyegzéssel különböző tájékoztató anyagokat a bizottsági munka területén, és ezek a minősítések tapasztalataim szerint alaposan megkérdőjelezhetőek, különösen akkor, ha az azokban foglalt információknál sokkal részletesebb és áttekintőbb információkról már az ember hetekkel előtte tudomást szerzett az újságokból. Ezen tehát mindenféleképpen érdemes változtatni, a titkoknak nagyobb tekintélyt kell biztosítani azzal, hogy szűkítjük a körüket, és csak a legszükségesebb esetekben titkosítunk.
Ezen kívül olyan széles személyi körnek volt lehetősége a titkosításra, hogy lehetetlenné vált a felelősség nyomon követése, ez pedig végső soron maga ellen a valódi államérdekek ellen is hatott. Márpedig, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, senki sem vitatja közöttünk, hogy bizonyos területeken szükség van a titkosításra, az állam- vagy szolgálati titok ugyanis nem rendszerfüggő fogalom, hanem éppen a közjó elérése érdekében szükséges eszköz. A kérdés tehát nem az, hogy legyen-e titok vagy ne legyen, hanem az, hogy a titkosítás önkényes-e vagy indokolt, ellenőrizhetetlen-e vagy nyomon követhető.
Tisztelt Ház! Amit eddig elmondtam, az tulajdonképpen a nyilvánosság és a titkosság relációjára vonatkozik, az állam- és szolgálati titok ügynek van azonban egy másik vetülete is, ez pedig a titokhoz való hozzáférés lehetősége az államhatalmi ágak között.
A hatalommegosztás a különböző államhatalmi ágak között, tisztelt Ház, csak akkor lehet valóságos, ha nemcsak a hatáskörök elhatárolásában, hanem az információk megosztásában is jelentkezik, az információ ugyanis maga is hatalom. Operatív jellegük miatt mindig is a kormányzati és közigazgatási szervek vannak előnyösebb pozícióban az információbirtoklás területén.
Az információs hatalommegosztás kérdése tehát akként merül fel, hogy hogyan férhet hozzá a parlament, hogyan férhetnek hozzá a parlamenti képviselők a kormányzat birtokában lévő információkhoz, amelyek szükségesek törvényalkotási feladatunk betöltéséhez és kormányt ellenőrző funkciónk megvalósításához. Ez a kérdés tőlünk nyugatra is folyamatosan napirenden van, ezt az igazság kedvéért meg kell jegyezni, ránk azonban még az a teher is nehezedik, hogy az előző rendszerből, ahol a parlament még látszatra sem bírt önállósággal a kormányzattal szemben, olyan szabályokat, szokásokat örököltünk, amelyek annak ellenére, hogy ma már a parlamentnek valóságos hatalma van, mégiscsak konzerválták bizonyos területeken a bürokrácia információs fölényét velünk szemben.
Itt meg kell említenem, hogy még az előző demokratikus kormány idejéből is bizony több példa akad arra, hogy miként nehezítették meg vagy tették lehetetlenné a képviselői hozzáférést a munka ellátásához szükséges információkhoz. Bizonyára mindenki emlékszik, hogy úgy kellett megválasztani az ügynökbírákat, hogy még a jelöltek életrajzát sem ismerhettük meg, vagy képviselőtársaim erőfeszítéseire is emlékezhetnek, akik fel akarták deríteni, hogy mi is történt valójában 1992. október 23án, vagy például mi állt a Független Kisgazdapárt székháza elleni támadás hátterében ezekre a részletekre azóta sem derült fény, mert elzárták a megfelelő információkat. Ugyanígy utalhatok arra, hogy annak idején az emberi jogi bizottság vizsgálni akarta a volt Állami Egyházügyi Hivatal iratait, de azok is elzárásra kerültek. Itt tehát arról van szó, hogy hogyan férhet hozzá a törvényhozó, ellenőrző hatalom a kormányzat birtokában lévő információkhoz.
Tisztelt Ház! Ez a törvényjavaslat jelentős lépéseket tesz annak érdekében, hogy a parlament súlya megnövekedjen ezen a területen, garantálja ugyanis, hogy parlamenti vizsgálóbizottság elől ne zárhassanak el államtitkokat, elősegíti továbbá, hogy minden parlamenti képviselő hozzáférhessen a meghatározott közfeladata ellátásához elengedhetetlenül szükséges államtitokhoz.
Összegezve az eddigieket: ez a törvényjavaslat jó úton jár, korszakváltást jelent a nyilvánosság-titok viszonylatban, jól célozza meg a kívánatos egyensúlyt a két szféra között.
Természetesen, mint minden jelentős törvényjavaslatnak, ennek is van néhány pontja, amely módosítást vagy további részletezést igényel, így például figyelemmel a Kutrucz Katalin képviselő asszony által felvetett és általam is osztott aggályokra helyére kell tenni a kormányüléseken keletkezett adatok minősítésének problematikáját, meg kell kísérelni valamivel jobban megfogni a szolgálati titkok körét, mert ellentétben az államtitkok képzésével kapcsolatos garanciákkal, a szolgálati titkok vonatkozásában ez a garanciarendszer kevésbé kidolgozott. Jobban meg kell erősíteni a titokfelügyelet területét, ugyanis attól tartok, hogy az adatvédelmi biztos akinek mint tudjuk, nemcsak az információszabadság területét, hanem a személyes adatok védelmét is felügyelnie kell erejét meghaladhatja ez az önmagában is rendkívüli odafigyelést igénylő feladat.
Tárgyalástechnikai javaslatom is van: a már előttem elmondottak miatt együtt kellene szavazni a levéltári törvényről és erről a törvényről.
Tisztelt Ház! Végezetül szeretnék néhány szót szólni a titokgazdákhoz. Lehet, hogy ennek a törvénynek a végrehajtása több munkát, sőt, időnként kényelmetlenséget fog okozni, de a terheket messze meghaladja az a haszon, ami keletkezik. Ez a törvény hozzájárulhat az állam működésébe vetett bizalom megerősödéséhez, amelyre mint tudjuk nagy szükség van a posztkommunista országokban, hiszen él még az emberekben az a beidegződés, amely az államban az elnyomót látta, ez pedig még a mai időkben is sokszor indokolatlanul is bizalmatlanná teszi őket. Tapasztalataim szerint, tisztelt képviselőtársaim, az államnak ma még folyamatosan bizonyítania kell, hogy fokozatos és józan reformjaival valóban a közjót szolgálja. Ez a törvényjavaslat, tisztelt Ház, a néhány említett korrekcióval valóban bizalomerősítő lépés lehet.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)