Akar László

1995. június 5.

AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Őszinte megnyugvással konstatálom, hogy a képviselő asszony egy mondatot nem olvasott föl a kérdésből, nevezetesen azt a mondatot, hogy "Szembe mer-e ön nézni azokkal az édesanyákkal, akik az éhező gyermekeiket küldik óvodába, iskolába, és akik onnan ugyancsak éhesen térnek haza?". Én ezt a fel nem olvasást úgy értelmezem, hogy ez el sem hangzott, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy ebben az összefüggésrendszerben olyan családok esetében, amelyek a magyar családok mintegy 20 százalékát és felső 20 százalékát alkotják, ahol magas, 70 ezer forint körüli a nettó jövedelem, ahol 10 millió forint fölötti ingatlanok vannak, nyilván nem merül fel az, hogy amiatt, mert nem kapnak családi pótlékot, bárki éhes marad; ezt nyilván képviselő asszony is így értelmezi és ezért nem olvasta fel ezt a mondatot. Rátérve a dolog lényegére: úgy vélem, az, hogy az intézkedések hatására tömeges válások következnének be, egyáltalán nem bizonyított. Az intézkedések a magyar családok 20 százalékát érintik, tehát a családok 80 százaléka esetében eleve nyugodtak lehetünk. Ennél a 20 százaléknál sem hiszem és ezt nemzetközi tapasztalatok is alátámasztják , hogy önmagában egy ilyen pénzügyi intézkedés a gazdagabb, tehetősebb családoknál kiváltaná azt, hogy ezek a családi kötelékek felbomlanak, hiszen egy család sokkal komolyabb dolog, mint havi pár ezer forint kérdése.

Az elfogadott intézkedésekben ezeknek a családoknak végső soron van egy megoldási lehetőségük is nevezetesen, ha három gyerekkel rendelkeznek , hogy megkapják a családi pótlékot. Tehát reméljük, hogy az egy- és kétgyermekes tehetősebb családok ezt a megoldási módot fogják választani.

Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)

(15.30)