Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mi is országos jelentőségű ügyként kell hogy fölvessük a végkielégítések ügyét általában és ebben, a már itt elhangzott, konkrét ügyben is. Úgy vélem, hogy államtitkár úr véleményét, mely szerint a pénzügyminiszter jelenlétében kellene ezt tennünk, nem kell elfogadnunk. Tudniillik ez most robbant be a magyar közéletbe. Mi sajnáljuk, hogy nincs itt a pénzügyminiszter úr, de úgy vélem, hogy itt ezt el kell mondanunk.
(10.30)
Ebben a témában alapvetően le kell szögeznünk, hogy ennek a kérdésnek van egy jogi és egy erkölcsi oldala. Jogi oldalról nyilvánvalóan a mindenkori törvények előírásai az irányadók. Senki jogilag felelősségre nem vonható, ha egyszer a törvényben és az illető cégével kötött szerződésében lévő előírások alapján egy ilyen összeget felvesz.
Van azonban egy másik oldal is és mi erre helyezzük a hangsúlyt , az erkölcsi oldal. A KDNP a múltban is többször erre hívta fel a figyelmet, az íratlan erkölcs alapján elítéltünk már több, jogilag korrekt, ugyanakkor nagy összege miatt a társadalmat irritáló, megbotránkoztató végkielégítést. A végkielégítést meghatározó törvénypontok szándékoltsága és irányultsága tiszta. Ezzel lényegében az állásukat vesztő emberek helyzetén szándékszik a törvény segíteni, ugyanakkor elismeri a megszűnt munkaviszony alatti tevékenység produktumát. De elsősorban az újraelhelyezkedés előtti, esetleg kényszerűen hosszúra nyúló időszak alatt kíván az illető személyen segíteni.
A konkrét ügyre térve: a sajtóból értesült a közvélemény arról, hogy Bokros Lajos pénzügyminiszter úr előző munkahelyétől, a Budapest Banktól tizenhatmillió forintos végkielégítést vett fel. Az ügy jogilag bizonyára korrekt, erkölcsileg azonban mélységesen megkérdőjelezhető. Ha összevetjük ezt az esetet az előbbiekben általam felvázolt alapelvekkel, sajnos, a jogi felmentés mellett csak morális elmarasztalás lehetséges.
Pénzügyminiszter úr nyilvánvalóan nem sorolható be az elbocsátott és állást keresők sajnos egyre szélesedő táborába. A közvélemény teljesen jogosan és itt ki merem mondani a "jogos" szót , a formális jogi korrektség ellenére kapcsolja össze ezt az összeget elsősorban a saját életkörülményei között megjelenő összegekkel, saját jelenlegi és várható jövedelmi viszonyaival. És ekkor elkeseredve kell hogy megállapítsa: az egyes ember harminc, negyven, esetleg ötven év alatt keres ennyit, vagy hasonlítja össze ezt az összeget azzal a húszezer forinttal, melyre a pénzügyminisztert a közelmúltban megbüntették, s mely ügyet egy parlamenti vizsgálóbizottság fog rövidesen megvizsgálni.
Ezen túlmenően: a gazdasági stabilizációról szóló, már elfogadott törvénycsomag a végkielégítés ügyét is igyekszik rendezni az általam elmondottak alapján, éppen a társadalmat irritáló volta miatt. Ezt a csomagot Bokros-csomagnak hívják. Hiába. Mereskovszkij, a nagy orosz író írta le, hogy a törvény egy olyan pókháló, mely a kis legyeket megfogja, de a nagy darazsak átrepülnek rajta.
A jelenlegi helyzetben, amikor valóban súlyos gazdasági problémák vannak az országban, a pénzügyminiszter nevével fémjelzett csomag a társadalom vállára igen komoly terheket rak, és ekkor az előterjesztő pénzügyminiszterről megtudja a közvélemény azt, hogy ő egy ilyen összegű végkielégítést már felvett, amikor a csomagban jogszabályi változásokat is terjesztett elő ezen a téren. Mi úgy véljük, ez az eset ismét hangsúlyozom jogi oldalról bizonyára nem támadható, de mélységesen felháborította a közvéleményt, és ennek mindenképpen hangot kell adnunk.
Mindezek alapján a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti csoportja kizárólag morális okok miatt felszólítja Bokros Lajos pénzügyminiszter urat a lemondásra. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)