Szabó Zoltán (MSZP)
DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási államtitkár: Köszönöm, elnök asszony.Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A feltett kérdéseire annak előrebocsátásával kívánok válaszolni, hogy az azokban implicit módon benne foglalt minősítéseket és vádaskodásokat semmiképpen sem fogadom el.
Ami a Művelődési Minisztérium egyetemeknek írott levele által megvalósított törvénysértést illeti, e tekintetben mintha ma egyszer már elhangzott volna valami, amit Dobos Krisztina képviselő asszonynak mondtam. Az ön megjegyzése annál is érthetetlenebb, hogy ön maga is elismerte, hogy a minisztérium ebben a levélben javaslatot tett az egyetemeknek, főiskoláknak, nem pedig elrendelt valamit. Nem tudom, hogy egy javaslattal hogyan lehet valakinek az autonómiáját megsérteni. Ezt én utoljára XIV. Lajossal kapcsolatban hallottam. (Derültség.)
Ezek után tehát a kérdésekre a válasz:
Az oktató-hallgató arányszámot a főbb képzési ágak szerint külön-külön, s figyelemmel azok sajátosságára differenciáltan állapítottuk meg, összesen mint korábban is említettem 17 szakterületi normát használtunk. Ezen kívül tekintettel voltunk az egyes intézmények sajátosságaira is, és ennek megfelelően egyedi korrekciókat is elvégeztünk, így például az ELTE esetében tekintettel voltunk a kis szakokra, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola esetében a speciális képzésre, a művészeti felsőoktatási intézmények esetében a művészeti képzés sajátosságaira, a Pécsi Orvostudományi Egyetem, illetőleg a Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetem esetében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és a költségvetés finanszírozásának összecsúszására.
Tekintettel voltunk arra is, illetőleg feltételeztük azt is a számok megállapításakor legalábbis a közgazdasági jellegű, a bölcsész és a jogi intézmények esetében , hogy a beígért 30 százalékos hallgatói létszámemelkedés megtörténik ősszel.
A normák kialakításakor természetesen tekintettel voltunk az egyetemek, főiskolák közötti kutatómunka különbségére, noha nem olyan mértékben, mint szerettük volna, mert a különbségek oly nagyok, ha ezt teljes mértékben érvényesítettük volna, azzal valóban ellehetetlenítettünk volna egy-két intézményt.
Figyelembe vettük természetesen a PhD-képzést is, hiszen a '93. évi LXXX. törvény a PhD-képzésben részt vevőket egyetemi hallgatóknak tekinti.
Ami a 4,1 milliárdos megtakarítást illeti, ez majd a '96-os költségvetési évben fog csak érvényesülni, '95-ben a mérték lényegében nem változik, hiszen a korengedményes nyugdíjazások, a végkielégítések és a felmentésekkel összefüggő különféle juttatások ezt a megtakarítást jórészt fölemésztik. Végső összegéről természetesen csak az intézmények döntéseinek ismeretében, augusztusban fogunk pontos adatokkal rendelkezni. Ebben az esetben ezt természetesen a képviselő úr rendelkezésére bocsátjuk.
Ami az ötödik kérdést illeti, nem tudom, hogy az erkölcsi kár milyen módon számszerűsíthető és mérhető, ami viszont az anyagi kárt illeti, azt kell mondanom, hogy a két nagyságrend feltéve, hogy képviselő úr tudja, mi a nagyságrend meglehetősen túlzott becslés. A két nagyságrend százszoros eltérést jelent, ez tehát azt jelenti, hogy ön szerint a 4 milliárdos megtakarítás 400 milliárdos veszteséget fog okozni. Szeretném tájékoztatni önt, hogy körülbelül ezzel összemérhető a magyar felsőoktatásban fölhalmozott összes vagyon. Az ön kérdése azt állítja, hogy a 15 százalékos létszámleépítés ugyanazt jelenti, mint hogyha az egyetemeket felrobbantottuk volna, a helyüket felszántjuk, és sóval behintjük. (Derültség.) Engedje meg, hogy ezt a kérdést ne vegyem komolyan.
Ami a hatodikat illeti, a kormány programjában úgy fogalmazott, hogy "A költségvetési támogatást továbbra is a felsőoktatás finanszírozásának döntő, bár nem kizárólagos feltételének tekinti, elkerülhetetlennek tartja a pénzügyi támogatás rendszerének átalakítását, a képzési költségek területén meghatározó szerepet tulajdonít a normativitás elvének."
Erről is volt szó már a mai nap folyamán, képviselő úr. Az előbbiekben említett hallgató-oktató arányszám kialakítása a felsőoktatás fejlesztési programjában és az államháztartási reformmal összhangban a felsőoktatás normatív finanszírozása irányába tett első, megkerülhetetlen lépésnek tekintendő.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)