Akar László

1995. június 5.

AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Az interpellációban több kérdés is elhangzott, de mielőtt ezekre válaszolnék, a bevezetőben elhangzott néhány nem teljesen pontos állításra szeretnék kitérni.Először is, a bankok eszközökre képzett céltartalék-állománya '94. végén 209 milliárd forintot tett ki, ez azonban nem azonos a bankok behajthatatlan követeléseivel, azok összege ennél sokkal kisebb.

Másodszor: Nem helyes módszer általánosítani, vagyis általában bankokról beszélni, hiszen vannak olyan bankok is, amelyek nem is rendelkeznek behajthatatlan követelésállománnyal, miközben néhány banknál viszonylag valóban nagy ezeknek az összege.

Harmadszor: A behajthatatlan követelésállomány kialakulásának oka nagyobb részben a gazdaság általános állapotában bekövetkezett drámai rosszabbodás volt, amelyet a csődhullám, a korábbi piacok hirtelen elvesztése és a vállalkozói morál romlása fémjelzett.

Negyedszer: A bankkonszolidáció feladata éppen az volt, hogy a bankok teljes egészében ne képezhessék a követelések mögé állítandó céltartalékokat, és ezáltal a vállalkozási veszteségek ne veszélyeztessék a betéteket. Mivel a kockázati céltartalékok képzése megtörtént, minden banknak lehetősége van a behajthatatlan követelések leírására. A konszolidált bankoknak ezt egyenesen feladatként tűztük ki.

A képviselő úr által felvázolt eljárás nem is egészen érthető, mert nincs összhangban a pénzintézetek üzleti érdekeivel. A képviselő úr ugyanis azt állítja, hogy a bankok a követelésállományt eladják, majd visszavásárolják mégpedig úgy, hogy ebből a bankot újabb veszteségek érik.

Én a magam részéről semmi kivetni valót nem találok abban, hogy a pénzintézet behajthatatlan követeléseit eladja, sőt abban sem találok semmi különöset, ha valamely pénzintézet követeléseket vásárol. A kérdés csak az, hogy milyen áron történik az adásvétel.

E néhány bevezető mondat után rátérek a kérdésekre.

A bankok napi üzleti transzakcióiba nem kívánunk beleavatkozni még azokban az esetekben sem, ahol az állam a tulajdonos. A társaságok működését Magyarországon jogszabályok szabályozzák, azon keretein belül pedig vállalkozási szabadság van. Törvénysértések esetén az arra felhatalmazott hatóságok feladata eljárni, de hangsúlyozom, hogy az interpellációban elhangzottak nem tártak fel konkrétan törvénytelenséget.

A kintlévőségek behajtása a hitelezők érdeke. A konszolidált bankok esetében tulajdonosként előírtuk, hogy a bankok szervezeti felépítésének és szabályzatainak megváltoztatása révén már a hitelkérelmek elbírálásánál is építsenek be több ellenőrzési pontot, a normál hitelállományt a minősítettől elkülönítve kezeljék és a behajtásra elkülönült részlegeket hozzanak létre.

A behajthatóság biztosítására jogszabályok szolgálnak, mint például a csődről, a felszámolásról és a végelszámolásról szóló törvény vagy például a bírósági végrehajtásról szóló tavaly elfogadott törvény. Ez utóbbi törvény hatálybalépése óta már érezhető a végrehajtási eljárás eredményességének javulása. Természetesen nem állítom azt, hogy ezen a területen minden rendben van, ezért éppen a hitelezők érdekében tervbe vettük ezek felülvizsgálatát is.

A banki szférát érintő intézkedések azért nem szerepelnek külön kiemelve a stabilizációs programban, mert az egész gazdaságot kívánjuk stabilizálni és nem egyes elemeit. Szeretném ugyanakkor felhívni a képviselő úr figyelmét, hogy a banki szféra és az adósok egy köre már stabilizálásra került, illetve, hogy a közelmúltban bejelentettük, hogy a további gondok megelőzése érdekében erősíteni kívánjuk a Bankfelügyelet szervezetét, hatáskörét, ezért javasoljuk az erre vonatkozó törvények átfogó módosítását, beleértve a pénzintézeti törvény előírásának szigorítását is. Mindezen javaslatok várhatóan szeptemberben kerülhetnek a tisztelt Ház asztalára.

Felelősségrevonásra akkor van lehetőség, ha a bankok volt vagy jelenlegi alkalmazotti körére vonatkoztatva tudomás van olyan tényről, amely büntetőfeljelentést tenne szükségessé. A munkajogi felelősség, nem kellő gondosság más kérdés, de az a munkáltató felelőssége és feladata, hogy ilyen jellegű kimutatással rendelkezzen. Természetesen ha törvénytelenség derül ki, illetve a képviselő úr erre vonatkozó tényt hoz tudomásunkra, akkor a kormány, illetve az arra illetékes felügyeleti szervek megteszik a szükséges és hatáskörükben álló intézkedéseket, ideértve természetesen a büntetőfeljelentést is. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Taps.)

(16.20)