Nemes Miklós (FKGP)
NEMES MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az 1992-ben megalkotott munka törvénykönyve kétségtelenül különleges jogszabály volt a maga nemében, hiszen olyan társadalmi viszonyokat kellett benne modellezni, amelyek éppen csak alakulóban voltak. Az előző évtizedek beidegződött gyakorlata a szükséges változásokat nehezen tette lehetővé.A jogalkotó Országgyűlés és a törvény célja, hogy az immár egyenrangú félként megjelenő munkaadók és munkavállalók jogos érdekeit kölcsönösen biztosítsa, illetve megakadályozza, hogy a gazdaságilag erősebb fél bármely módon csorbítsa a másik fél jogait.
A cél megismétlése most azért szükséges, mert a törvényjavaslat benyújtója az általános indokolásban arra hivatkozik, hogy az egyes jogintézmények mennyire felelnek meg a jogalkotó eredeti elképzeléseinek, illetve a törvény ne tartalmazzon olyan rendelkezéseket, amelyek ellentétesek a jogalkotó szándékával.
A módosítás egyik legjelentősebb része az üzemi tanácsok számának újraszabályozása. Szinte egyértelmű ma is, hogy belátható időn belül nem a sokezer fős nagyüzemek fogják jellemezni a magyar gazdaságot, hanem többségében a száz-ötszáz főt foglalkoztató vállalkozások. Különösen itt indokolatlan az üzemi tanácsok létszámának csökkentése. A nagyüzemek esetében gyakorlatilag ugyancsak lényegesen csökkent az üzemi tanácsok létszáma.
A kis létszámú üzemi tanácsok nem lesznek képesek a munkavállalók, adott közösségek érdekeit képviselni, de sokkal könnyebben befolyásolhatók. Sőt, magukban hordozzák a korrupció veszélyeit is.
A 37. §-ban a törvény lehetővé tette, hogy betegszabadságon belül három napig terjedő időre évente egyszer nem kell a keresőképtelenséget igazolni. A most előterjesztett javaslatban ezt a lehetőséget elvonták a munkavállalóktól, sőt, az első öt napra gyakorlatilag ellátásban sem részesülnek. Ez a munkavállalók érdekeit csorbítja, szerzett jogokat von el. Ezért a Független Kisgazdapárt frakciója egységesen nemmel szavazott a törvényre.
Köszönöm. (Taps az FKGP padsoraiban.)