Kovács Kálmán (KDNP)
DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A XVIII. fejezethez, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium fejezetéhez szeretnék röviden hozzászólni, annak ellenére, hogy én magam 37 módosító javaslatot adtam be ehhez a fejezethez. De úgy érzem, az oktatás, felsőoktatás fontossága mindenképpen megkövetelte tőlünk azt, hogy ezeket a módosító javaslatokat beadjuk. Azt is szeretném elmondani, hogy e módosító javaslatokkal valóban az eredeti költségvetéshez kapcsolódva próbáltuk menteni az eredeti költségvetést. De itt nem erről van szó, hanem arról, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt véleménye szerint az oktatás, a felsőoktatás, a kultúra további elvonásokat már nem bír el. Egyszerűen nem tudjuk elfogadni, rossznak tartjuk azt a szemléletmódot, amely ahogy szokták mondani , az egységes lefejezés, vagy fűnyíró elv szerint próbálja a közoktatást is besorolni ebbe a körbe. Természetesen nem kívánok más területek rovására dolgokat elmondani, de mindenképpen kötelességem, hogy e javaslataimat indokoljam és az oktatás érdekében elmondjam. A kereszténydemokraták véleménye az, hogy az oktatás hatékonysága súlyos károsodást szenved. Ezt mindenképpen szeretnénk megakadályozni, és ezért nyújtottuk be ezeket a javaslatokat.
Mielőtt tovább indoklom a saját módosító javaslataimat, egy-két szót hadd mondjak el a Csizmár Gábor-féle javaslatról, amit teljes mértékben támogattam és a többi ellenzéki képviselőtársunk is támogatott. Joggal tehettem ezt, hiszen államtitkár úr bizonyára emlékszik rá , egyszer egy hasonló vagy még későbbi órában vitatkoztunk. Sajnos, most nincs itt a Művelődési Minisztérium képviselője, de az államtitkár úr akkor itt volt. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mekkora lyukat lehet ezzel a tandíjbevétellel betömni, azt válaszolta, hogy akkorát, amekkora a tandíjbevétel. Én akkor is annak a véleményemnek adtam hangot, hogy e bevételeknek nem szabad a költségvetés hiányait fedezniük, hanem minden esetben a felsőoktatás fejlesztését kell szolgálniuk. Éppen ezért örömömre szolgál, hogy egy kormánypárti képviselőtársam adott be ilyen javaslatot. Talán így nagyobb az esélye annak, hogy ez a javaslat átmegy. Ezt a javaslatot mindenképpen ajánlom képviselőtársaim figyelmébe, mert a felsőoktatás fejlesztése szempontjából nagyon fontos lenne, hogy ne csak a költségvetési szempontokat hagyjuk figyelmen kívül, hanem szemléletmódbeli váltás is megvalósuljon ezzel a pótköltségvetéssel. Nevezetesen az, hogy bizonyítsuk a felsőoktatási intézmények számára, hogy a tandíjbevételek nagy fontosságúak a felsőoktatási intézmények fejlesztése szempontjából. Ennyit a tandíjról, illetve Csizmár Gábor javaslatairól.
Most rátérnék a saját javaslataimra. Ha megengedik, nem fogok kitérni mind a 37 javaslatra, hanem csak a legfontosabbakat fogom értékelni. Tehát a javaslataim egy része az egyetemektől való elvonások visszajuttatására vonatkozik. Igyekeztem konstruktív módon hozzáállni, tehát a javaslataimnál megpróbáltam a kormányzat nehézségeit is figyelembe venni. Ezért a pénzösszegek visszajuttatásánál nem a teljes összeget, hanem bizonyos esetekben 50 százalékos vagy kisebb mértékű változtatásokat javasoltam. Ezzel is érzékeltetni szeretném, hogy a felsőoktatás milyen nehéz helyzetben van, és mennyire nem tartom, mi kereszténydemokraták nem tartjuk helyesnek azt, hogy a felsőoktatástól ilyen elvonások történjenek. Természetesen van, ahol teljes összegeket javasoltunk visszaadni. Mindenképpen azt mondjuk, hogy a felsőoktatás és a közoktatás további elvonásokat nem bír el.
Ehhez adalékként még mindenképpen el kell mondanom, hogy személyi összegek, dologi kiadások elvonása is jelentős mértékben megjelenik a pótköltségvetésben. Ezek az emberek, akik az egyetemeken dolgoztak, eddig is viselték a terheket és eddig is nagyon komoly terheket viseltek, hiszen a felsőoktatásban egy oktató bruttó 38 ezer forint körüli bérrel rendelkezik átlagosan a tanársegédektől a professzorokig. Azt hiszem, ez nem olyan magas és érzékelhető, hogy a terheket kik viselik. Csak mellékesen jegyzem meg, bár nem függ össze közvetlenül a témával, hogy például a pénzügyminiszter úr végkielégítéséből 35 jól képzett egyetemi oktató bérét lehetne fedezni egy éven keresztül.
A további javaslataim a közgyűjtemények kérdéskörére, a közoktatás-fejlesztési szakmai programokra vonatkoznak. Azt hiszem, nem kell külön magyaráznom, hogy mennyire fontos a pedagógusok intenzív továbbképzése, ahol szintén erőteljes elvonások találhatók és a tankönyvkiadás támogatása, ahol a legerőteljesebb az elvonás. Államtitkár úr figyelmét szeretném felhívni az általam már az általános vitában elmondottakra, amikor a kormányprogram ide vonatkozó téziseit feszegettem. Ezért kérem, gondolják meg, hogy az oktatás színvonalának szinten tartása érdekében ne eszközöljék ezeket az óriási elvonásokat.
(21.20)
Az előzőleg szólt bizottsági képviselőtársammal kapcsolatosan: kétségtelenül nem szeretnék abba belemenni, hogy most melyik helyről, honnan vehetők el pénzek. Azt hiszem, hogy amikor én a közoktatás, a felsőoktatás ügyét képviselem, akkor talán ebbe a vitába nem szükséges belemenni, hogy most onnan el lehet-e pénzt venni, vagy nem lehet elvenni pénzt. Mert itt szerepel a határon túli könyvkiadás, a határon túli pedagógusok továbbképzésének a kérdésköre, a magyarországi nemzetiségi és etnikai kisebbség irodalmi műveinek, illetve fejlesztésének, nevelésének a kérdésköre, amelyek mind-mind ide tartozó dolgok amelyekre a javaslataimat megtettem.
A "Felzárkózás az európai felsőoktatáshoz"-tól történő elvonás. A felsőoktatási sport esetében ugyan az elvonás nem volt túl jelentős, külön kell viszont szólnom a tanulmányi versenyek kérdésköréről, mert amikor a tehetségek kiválasztásáról és a tehetséggondozásról van szó, akkor véleményem szerint ez a 9 millió forintos elvonás, ami a költségvetés számára nem jelentős, lehetetlenné teszi a tanulmányi versenyek megrendezését.
A fogyatékosok neveléséről szeretnék szólni még.
A demonstrátori díjakkal kapcsolatban annyit, hogy örömömre szolgált, hogy a bizottságban a képviselőtársaim megszavazták ezt a javaslatunkat, amit Dobos Krisztinával adtunk be.
Még egy kérdéskör: az egyházi felsőoktatás kérdésköre. Kétségtelen, hogy nem volt jelentős az elvonás: 48,7 millió. Ennek ellenére ennek a 48,7 milliónak a visszaadását javasoltam, azért, mert úgy érzem, hogy az egyházi felsőoktatás egyáltalán, az egyházi oktatás nincs még olyan helyzetben, hogy az ilyen elvonásokat is ne érezné meg. Itt véleményem szerint pozitív diszkriminációra lenne szükség, tehát ez az elvonás számukra jelzés értékű.
Összegezve az elmondottakat: a pótköltségvetés elvonásai az MKM-fejezetet 3 milliárd 236,1 millióval érintik. Természetesen a közoktatást érintő elvonások teljes egészében nem követhetők nyomon, hiszen ezt csak az önkormányzatoknál lehetne teljes egészében megtekinteni. Ennek egy részét kívántam visszajuttatni. A teljes elvonás mértéke ezt el kell hogy mondjam, és ezzel szeretném befejezni a hozzászólásomat mintegy egynegyede annak az összegnek, amely összeggel a kormányzat törvénytelenül megsegítette a Budapest Bankot, és hozzávetőlegesen egytizede az az összeg, amelyet én az oktatás fejlesztésére, illetve az oktatásba való visszajuttatásra javasoltam. Úgy gondolom, hogyha igaz az, hogy az oktatás, a felsőoktatás a nemzet jövőjét jelenti, akkor talán el kellene gondolkodni ezeknek az összegeknek a visszajuttatásán és a javaslataim egy részének az elfogadásán. Köszönöm szépen a figyelmüket.