Kónyáné dr. Kutrucz Katalin (MDF)
DR. KUTRUCZ KATALIN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy először tegyek néhány megjegyzést a tárgyalási módra. Az a tárgyalási mód, amelyet a költségvetési törvény, a pótköltségvetés részletes vitájánál most a Ház végül is elfogadott amely összefüggőnek tekinti a több mint 240 pontot, és semmilyen részletekre tagolást nem tartalmaz , gyakorlatilag nem más, mint a Házszabálynak a kijátszása.Nagyon szeretném remélni, hogy mint ahogy mi sem tekintjük ezt precedensnek a jövőre nézve, a Ház másik oldala, vagyis a kormánypárti képviselők sem tekintik ezt precedens jellegűnek, és nem fognak erre az esetre hivatkozni a későbbiek során.
A 241 indítványból a kormány meglehetősen sokat támogatott. Ha megnézzük ezeket a támogatott indítványokat, akkor ezeknek az előterjesztője Keller László és Gaál Gyula képviselőtársam. Ebből úgy tűnik, hogy ezek kormányjavaslatok, tehát ha úgy tetszik, Keller László és Gaál Gyula az előző ciklusból átvéve más képviselők kifejezését a kormány "leánykori neve".
A két képviselő úr indítványából pusztán egyhez szeretnék hozzászólni: ez a 11. pontban szereplő indítvány, amely a pótköltségvetési törvényjavaslat 10. §-ának a módosítására irányul. A tandíj... amelyről már többször szóltam e Ház falai között, de kénytelen vagyok még egyszer szólni. Ugyan már az alkotmányügyi bizottság ülésén az elmúlt héten is elmondtam az észrevételeimet, de nagyon nem szeretném, hogyha a jelen nem lévő Fodor Gábor miniszter úr aki rendszeresen nem képviseli a tárcáját itt, a parlamentben, és rendszeresen nem figyel oda a tárcáját érintő törvényjavaslatokra azt mondaná, hogy már megint nem szóltam. Szólok most is, mint ahogy az előző alkalommal is az ő észrevétele ellenére szóltam, és remélem, hogy lesz itt a képviselőtársaim közül valaki, aki majd elmondja Fodor miniszter úrnak, hogy azért itt nincs minden rendben, a törvényjavaslat e része körül.
Az úgynevezett "pánikcsomagban" módosította a parlament a felsőoktatási törvényt. Ebben a felsőoktatási törvényben immáron az szerepel, hogy az eddigiektől eltérően a tandíj nem alapvetően a felsőoktatási intézményeknek a bevétele, hanem így szól a most már megszavazott, de még ki nem hirdetett törvény az éves költségvetési törvényben intézményi bevételnek minősített része. Ha a felsőoktatási törvény úgy szól, hogy a tandíjnak az a része a felsőoktatásé, amelyet az éves költségvetési törvény intézményi bevételnek minősít, akkor ezt a költségvetési törvényben úgy kell megjeleníteni. Tehát azt kell leírni a költségvetési törvényben amivel egyébként elméletileg nem értünk egyet, de ha már egyszer itt van, akkor kárenyhítési kötelezettségünk van, tehát úgy kell leírni, azt kell megmondani , hogy a tandíjnak hányad része, milyen százaléka... vagy egyáltalán. Tehát fordítva kell megfogalmazni, mint ahogy ebben az indítványban szerepel. Azt kell megmondani, hogy a tandíjból mi illeti meg a felsőoktatási intézményeket. Mert ha ezt nem így teszi a költségvetési törvény, akkor a felsőoktatási törvény megfogalmazása miatt bármi van a költségvetési törvényben, a felsőoktatási intézményeknek nem jut semmi.
Szeretném felolvasni a jobb érthetőség és átláthatóság kedvéért ezt az indítványt. A következőképpen szól: "Az állami felsőoktatási intézményekben első alapképzésben, valamint nappali tagozatos szakirányú továbbképzésben, továbbá doktori képzésben részt vevő hallgatók által kormányrendelet szerint fizetett tandíj, a külföldi hallgatók költségtérítéseit kivéve, a központi költségvetést illeti meg." Ez így nem helyes, mert ettől nem történik semmi, mert ez nem azt mondja, hogy mi illeti meg a felsőoktatási intézményt, hanem azt mondja, hogy mi illeti meg a költségvetést ez pedig rossz megközelítés. Igaz ugyan, hogy az alkotmányügyi bizottságban a kormány ott lévő képviselője azt mondta, hogy "de lehet ezt úgy is értelmezni, hogy akkor ebből a másik része, ami itt nem szerepel, az meg a felsőoktatást illeti meg", lehet, tisztelt képviselőtársaim, csak azt az államot, amelyben egy ilyen szöveget másként lehet értelmezni, nem úgy hívják, hogy jogállam és azt hiszem, hogy itt a Ház mindegyik oldala jogállamot kíván felépíteni. Tehát a törvényt nem úgy kell értelmezni, ahogy elképzeljük, ahogy szeretnénk, hanem ahogy le van írva. Ez a javaslat biztos, hogy nem jó. Ugyanakkor szeretnék beszélni egy másik javaslatról is, amely a 10. pontban szerepel ez a javaslat ugyanis jó. Az igaz, hogy a kormány ezt az indítványt nem támogatja.
(21.30)
Ez az indítvány úgy szól, hogy az állami felsőoktatási intézmények hallgatói által fizetett tandíj a felsőoktatási intézményeket illeti meg. Tekintettel arra, hogy most már a részletes vita folyik, és előreláthatólag a mai nap folyamán még le is zárul, a Ház előtt pedig más indítvány nincs, csak ez a kettő az egyik, amelyik szakmailag rossz, a másik, amelyet a kormány nem igazán szeret, de szakmailag jó , azt hiszem, egyetlen igazán tisztességes megoldás van, ha a kormány támogatja Csizmár Gábor képviselő úrnak a 10. pontban szereplő indítványát. Ez úgy szólna, hogy a hallgatók által fizetett tandíj a felsőoktatási intézményeket illeti meg. Ennek biztosan nagyon örülnének a felsőoktatási intézmények, és talán valamelyest tudna enyhíteni azon a sanyarú helyzeten, amelybe a kormányintézkedések a felsőoktatási intézményeket hozzák.
Ha pedig a kormány ezt a javaslatomat mégsem tudná elfogadni, tehát nem tudná a 10. pontban szereplő indítványt támogatni, akkor szeretném elmondani, hogy én és mi, nem fogunk más indítványt benyújtani, mert azt tartjuk helyesnek, amelyik a 10. pontban van. Ha a kormány azt akarja, hogy itt valami normális megoldás szülessék, akkor nagyon kérem az Oktatási Minisztérium itt nem lévő képviselőjét, fogalmazzanak meg egy jó indítványt, olyat, ami a kormány szándékainak megfelel. Ez az indítvány ugyanis akkor sem lenne jó, ha fordított irányban lenne megfogalmazva, tehát ha úgy fogalmazna, mi az az összeg, amely a felsőoktatási intézményeket illeti meg mert nem igazán felel meg az oktatás szerkezetének és a hallgatók által fizetendő tandíjaknak.
Mindenképpen igénybe kellene akkor venni az Oktatási Minisztérium segítségét is. Erre az oktatás helyzetének, a felsőoktatási intézmények helyzetének ismerete hiányában a Pénzügyminisztérium nem képes. Ez nem hiányossága a Pénzügyminisztériumnak, nem az ő feladata.
Itt szeretném fölhívni még egyszer a Pénzügyminisztérium jelen levő képviselőjének a figyelmét, hogy akkor szíveskedjenek tanácskozni az Oktatási Minisztériummal és egy szakmailag korrekt javaslatot előterjesztetni valakivel a képviselők közül esetleg Keller Lászlóval és Gaál Gyulával, ha már úgyis csak az ő indítványaikat támogatták. De az azért nem lenne jó, ha a Ház előtt megint csak olyan indítvány lenne, amelyik szakmailag nem támogatható, és olyan, amelyet meg a Ház nagyobbik fele azért nem szavaz meg, mert a kormány nem támogatja.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MDF padsoraiban.)