Fodor Gábor (SZDSZ)
DR. FODOR GÁBOR művelődési és közoktatási miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr.Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A levéltárak mindenütt a világon azokat a dokumentumokat gyűjtik össze, őrzik meg és teszik használhatóvá, amelyek a társadalom különböző intézményrendszereinek működése során jöttek, illetve jönnek létre, s amelyek eredeti, ügyviteli funkciójukon túlmutatóan a történetírás elsődleges forrásául szolgálhatnak.
A dokumentumok emellett tartalmaznak olyan adatokat is, amelyek a közfeladatok folyamatos ellátása, továbbá az állampolgárok jogainak, jogos érdekeinek érvényesítése szempontjából hosszabb távon is nélkülözhetetlenek. Ezért a levéltári megőrzést igénylő dokumentumok tudományos megalapozottságú kiválogatásának és fennmaradásának biztosítása, valamint a használatukhoz fűződő közérdek érvényesítése része annak a felelősségnek, amelyet az egyetemes és nemzeti kulturális örökség védelme, valamint közkinccsé tétele érdekében viselnünk kell.
A levéltári anyag védelmének és a levéltárak tevékenységének szabályait jelenleg az 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott 30/1972-es számú kormányrendelet határozza meg, a levéltárakban őrzött iratok kutathatóságának rendjét pedig a közgyűjteményekben folytatható kutatások egyes kérdéseiről szóló 118/1989. számú minisztertanácsi rendelet szabályozza.
A kutatásra vonatkozó rendelkezéseket az Alkotmánybíróság 34/1994-es határozatával alkotmányellenesnek nyilvánította, és 1995. június 30-ai hatállyal megsemmisítette. A levéltári jogszabályok egyéb rendelkezései miután ezek többsége az állami tulajdon kizárólagosságának s a közvetlen állami irányítás mindenhatóságának elvére épül fel a gyakorlatban ugyancsak alkalmazhatatlanná váltak. Az újraszabályozás ezért sürgős feladat.
A törvényjavaslat kidolgozásakor a következőkből indultunk ki:
A levéltári anyag védelme, a levéltárak tevékenysége, valamint a levéltári anyag használata egymásra épülő, egymással szorosan összefüggő kérdéskör, ezért a szabályozást egy törvényen belül célszerű elvégezni. A levéltári anyag zöme az irattári anyagból kerül kiválogatásra, ezért a hatályos levéltári jogszabályokban érvényesülő alapelvet, miszerint a levéltári anyagot keletkezésétől kezdve megkülönböztetett védelem illeti meg, a jövőben is alkalmaznunk kell, de csak az állami, a helyi önkormányzati, illetőleg a jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szervek, továbbá a tartós állami tulajdonú társasági részesedéssel működő gazdasági társaságok tekintetében. Minden más szerv esetében ugyanis az irattári anyag feletti rendelkezési jog korlátozása ma már alapvető jogokat sért.
A hatályos levéltári jogszabályok által bevezetett, az irattári terv használatán alapuló iratkezelési rendszer és ennek levéltári ellenőrzése kiállta az idők próbáját. Így ezt a gyakorlatot a közfeladatot ellátó szervek körében továbbra is indokolt fenntartanunk néhány lényeges változtatással gondolunk itt elsősorban az irattári terv használatával összefüggő követelmények szigorítására, továbbá az iratkezeléssel kapcsolatos levéltári jogosítványok bővítésére.
A számítógép egyre szélesebb körű ügyviteli alkalmazása, valamint az elektronikus adatátviteli feltételek kialakulása következtében a nem hagyományos adathordozók fokozatosan teret hódítanak, s ez mind az ügyviteli célú használat, mind az archiválhatóság szempontjából speciális problémákat vet fel. Erre való tekintettel szükségesnek tartottuk bevonni az iratkezelési tevékenység szabályozásába az iratok elkészítését is, s meghatározni az ezzel kapcsolatos legfontosabb követelményeket.
A maradandó értékű köziratok tartós megőrzését végző intézményhálózat napjainkra már kialakult. E hálózat alapintézményei a központi általános levéltárként működő Magyar Országos Levéltár, továbbá a Fővárosi Önkormányzat, valamint a megyei önkormányzatok által fenntartott általános levéltárak, amelyek területi levéltári feladatokat látnak el. Ezen intézményi kör bővítésére, illetve szűkítésére a jövőben csak törvényi úton kerülhet sor. Ugyanakkor lehetőséget kívánunk biztosítani arra is, hogy elsősorban a települési önkormányzatok, valamint a jogszabályban meghatározott, egyéb közfeladatot ellátó szervek a működésük során keletkezett levéltári anyag tartós megőrzése céljából önálló levéltárat létesíthessenek.
A hatályos levéltári jogszabályok a levéltári intézmények alapfeladatait, valamint az alapfeladatok ellátását biztosító személyi, tárgyi és technikai követelményeket szakmai szempontból kifogástalanul határozzák meg, a követelmények teljesítéséért való felelősséget azonban nem állapítják meg. Az állami és az önkormányzati levéltárak működési feltételeiben jelenleg tapasztalható esetenként súlyos hiányosságok részben erre is visszavezethetők. Ezért szükséges, hogy a törvény a közlevéltárak fenntartóival szemben a költségvetési intézmények működtetésével kapcsolatos általános követelményeken túlmutató speciális követelményeket támasszon.
Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatából következően a közlevéltárakban végezhető kutatás lehetőségét korlátozni csak törvényben foglalt jogok vagy érdekek védelme érdekében, meghatározott iratokra, irategyüttesekre vonatkozóan és csak meghatározott időre szólóan lehet. Az ezen alapelv figyelembevételével kialakított kutatási szabályokra szükségesnek tartom külön is felhívni a figyelmet. Időbeli korlátozás nélkül szabadon kutatható az a levéltári anyag, amelynek tartalmát a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló, 1992-ben született törvény rendelkezései szerint mindenki megismerheti, illetve amelyet keletkezésétől követően már nyilvánosságra hoztak.
A köziratok egészét érintő szabály, hogy a belső használatra készült és a döntés-előkészítéssel összefüggő adatokat tartalmazó iratok az általános időhatáron, vagyis az irat keletkezésétől számított 30 éven belül nem nyilvánosak. Az ilyen adatok megismerését az iratokat őrző szerv vezetője engedélyezheti. Az általános időhatár eltelte után viszont ezek az iratok, ha nem tartalmaznak személyes adatot vagy törvényben meghatározott titkot, szabadon, minden korlátozás nélkül kutathatók. Az államtitkot, a szolgálati titkot vagy a törvényben meghatározott egyéb más titkot tartalmazó levéltári anyag a minősítő által meghatározott érvényességi idő lejártát követően, a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag pedig az érintett halálozási évét követően 30 év után válik mindenki számára hozzáférhetővé.
Annak érdekében, hogy a személyes adatokhoz fűződő alkotmányos alapjogok mellett a tudományos kutatás szabadságát garantáló alkotmányos alapjog is a lehető legszélesebb körben érvényesülhessen, a tervezet az általános kutatási szabályoktól eltérő speciális, a levéltári anyaghoz való hozzáférést jelentősen megkönnyítő rendelkezéseket állapít meg a tudományos kutatás számára. Bármilyen célú kutatási kérelem megtagadása esetén jogorvoslati lehetőséget biztosít a törvényjavaslat azáltal, hogy lehetővé teszi a kutatási kérelmet elutasító döntés bíróság előtti megtámadását.
A köziratnak nem minősülő levéltári anyag fennmaradásának és használhatóságának legfontosabb biztosítékai közé tartoznak az intézményenként működő nyilvános magánlevéltárak. Olyan intézmény, amely a nyilvános magánlevéltárrá nyilvánítás követelményeinek képes megfelelni, ma még kevés van. Az egyházi levéltárakon túlmenően az MSZP Politikatörténeti Intézetének levéltára, a szakszervezetek, MSZOSZ Központi Levéltára, valamint a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt levéltára tekinthető ilyennek.
A központi költségvetésből eddig csak az egyházi levéltárak kaptak támogatást. Ahhoz, hogy a már meglévő magánlevéltárak folyamatosan tudjanak működni, illetőleg az elkövetkezendő évtizedekben újabb magánlevéltárak jöjjenek létre, az állami támogatásban részesülő intézményi kör bővítésére, illetőleg a támogatással összefüggő követelmények rögzítésére feltétlenül szükség van.
A levéltári megőrzésbe nem került maradandó értékű magániratok védelmének további biztosítéka a védett levéltári anyagról vezetett központi nyilvántartásba történő bejegyzés. Erre a tulajdonos kérésére vagy a tulajdonos egyetértésével a levéltár kezdeményezése alapján, illetőleg akkor kerülhet sor, ha a maradandó értékű magániratot tulajdonosa kereskedelmi forgalomba kívánja bocsátani, vagy az állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezet irattári anyagával együtt privatizálják.
A törvényjavaslat előkészítése során lefolytatott szakmai vitákban központi helyet foglalt el a levéltári anyag védelmét szolgáló követelmények teljesítéséhez szükséges anyagi eszközök biztosításának, valamint a levéltárak finanszírozásának kérdése. Ezzel kapcsolatban a következőket kívánom elmondani: A törvényjavaslat azáltal, hogy a Magyar Országos Levéltárat bevonja a levéltári anyag védelmének szakmai ellenőrzésébe, valamint a köziratok kezelésével összefüggő problémák megoldásába, továbbá kibővíti a költségvetési támogatásban részesülő magánlevéltárak körét, olyan feladatokat határoz meg, amelyekre a központi költségvetés eddig nem nyújtott támogatást.
(11.10)
Az új feladatok végrehajtása az 1996. évtől kezdődően igényel többlettámogatást. Erre az 1996-os költségvetés tervezésekor és elfogadásakor vissza kell majd térnünk.
A vitákban felmerült valamiféle normatív támogatás kialakításának az igénye is, de erre vonatkozóan nem született olyan javaslat, ami tartható lenne.
Jelenleg a magyarországi levéltári anyag mintegy 270 ezer folyómétert tesz ki. A Magyar Országos Levéltár 64 ezer, a fővárosi és a megyei önkormányzati levéltárak 166 ezer, az állami szaklevéltárak és a Magyar Tudományos Akadémia levéltára 25 ezer folyómétert őriz. A magánlevéltári anyag mennyisége 13 ezer folyóméter. Új levéltári beruházás egyedül Budapesten, Óbudán, a volt szovjet laktanya területén indult el.
Az 1996 végére várható befejezést követően a Magyar Országos Levéltár 50 ezer iratfolyóméter befogadóképességű raktárépülettel bővül. Ennek köszönhetően a kormányszervek és a jogutód nélkül megszűnő országos jelentőségű gazdálkodó szervezetek iratainak archiválásához szükséges feltételek 25 évre előre biztosítottak.
A megyei önkormányzati levéltárak az elmúlt öt évben közel 40 ezer folyóméter levéltári anyag befogadását lehetővé tevő raktárakkal bővültek, de az előttünk álló öt évben hasonló nagyságrendű bővítésre lenne szükségük ahhoz, hogy halaszthatatlan iratátvételi kötelezettségüknek legalább az ezredfordulóig meg tudjanak felelni. Jelenleg ugyanis a szakterület több évtizedes elhanyagoltságából adódóan a levéltárak zöme komoly raktározási gondokkal küzd.
A nyugat-európai országok többsége az elmúlt két évtizedben amint arra a törvényjavaslat indoklási részében is utalunk új levéltári törvényt alkotott. Az előbbiekben ismertetett szabályozási csomópontok, illetőleg az alkalmazandó alapelvek meghatározásakor figyelembe vettük e törvények legfontosabb rendelkezéseit is, biztosítva ezáltal az Európa Tanács országainak levéltári joganyagával való harmonizációt.
Az Európa Tanács joganyagával való összhang megteremtését szolgálja az adatvédelmi törvény kiegészítésére, illetve egyes rendelkezéseinek módosítására vonatkozó javaslat is.
A törvényi szabályozás koncepcióját és a törvény tervezetét széles szakmai körben bocsátottuk vitára. E vita keretében a levéltáros szakmai egyesületek, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete, a miniszter szakmai tanácsadó testületeként működő Levéltári Tanács és a levéltári igazgatók országos értekezlete is véleményt nyilvánított.
A közlevéltár anyagában folytatható kutatásra vonatkozó szabályok kialakításában részt vett a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának e feladattal megbízott ad hoc bizottsága is. A törvény tervezetét az államigazgatási egyeztetés során észrevételezésre megküldtük a minisztériumok mellett a Magyar Tudományos Akadémiának, valamint a megyei önkormányzatoknak és a Fővárosi Önkormányzatnak is. A törvényjavaslat megszövegezésekor a viták tapasztalatait messzemenően figyelembe vettük.
A levéltári törvény fontosságát múltunk és ezáltal történelmünk, vagyis saját magunk jobb, alaposabb megismerésének igénye bizonyítja.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy jobbító javaslataikkal, okos és körültekintő vitájukkal járuljanak hozzá, hogy szándékaink szerint mind a nemzetközi, mind a hazai követelményeknek megfelelő, korszerű törvény születhessen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)