Gellért Kis Gábor (MSZP)
GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Viszonylag könnyű helyzetben vagyok, hiszen a miniszter úr expozéja és tudós képviselőtársam iménti beszámolója után mentesülve vagy mentesítve érzem magam néhány olyan kitérő alól, amely egyébként a bizottsági vitában megfogalmazódott.Június 1-jei ülésünkön tárgyalta meg az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság a levéltári törvényjavaslatot. Megállapította a vitában, hogy régóta esedékes törvényről van szó, amelynek ráadásul kötelező határideje is van már a meghozatalát illetően, június 30-a. Erről szó volt most is, és korábban a titokvédelmi törvény kapcsán.
A vitában több képviselőtársunk is szóvá tette ezeket a kapcsolódási pontokat, tehát a titokvédelmi és majdan az adatvédelmi törvénnyel is, hiszen összhangba hozni ezt a három törvényt elsődleges feladata lesz a területet illetően az Országgyűlésnek.
A bizottság ugyancsak arra tekintettel figyelte, nézte végig a törvényt, hogy a kutathatóság szempontjainak megfelel-e a szabályozás, és úgy gondolta, vélte, hogy a nemzetközi gyakorlatnak ez megfelel, és az a jogi szabályozás, amelyik így a törvény révén kialakulni látszik, az európai szokásokkal összhangban van.
Arról a vitáról szeretnék két szót vagy mondatot mondani, amely itt már fölsejlett a koalíciós partnereken belül, hogy ugyanis volt a kutathatóság idejét illetően vita a koalíciós pártok képviselői között. A mi álláspontunk, a szocialisták álláspontja az volt, és ezt képviselték a szocialista képviselők a bizottságban, hogy nincs kétféle történelem, első- és másodosztályú, amelynek a kutathatósága 15 vagy 30 évben megszabható volna. Ez elsősorban szakmai kérdés, és eszerint kell dönteni, és a döntés, amely ebben a törvényi fogalmazásban megjelenik, a 30 évet részesítette előnyben, számunkra elfogadhatóan.
S akkor engedjenek itt meg egy személyes kitérőt. Ugyanis meglepetéssel láttam a mai Magyar Hírlapban, hogy én egy módosító vagy egy kompromisszumos javaslattal álltam volna elő. Nem jelöli meg a lap, hogy bizottsági elnöki vagy képviselői mivoltomban. Lehet, hogy egy magánbeszélgetésben ilyesmit én mondtam volna, de szeretném megragadni az alkalmat és közölni, hogy ilyet hivatalosan nem tettem, nem tehettem, hiszen nem én vagyok a gesztora, és nem a munkacsoportunk a gesztora a törvénynek. Úgyhogy elhárítom magamtól ezt a tisztességet.
Végezetül és legfontosabbként a személyiségi jogok szempontjából vizsgálta meg a bizottságunk a törvényjavaslatot. Úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslat elégséges garanciát nyújt arra nézve, hogy a levéltári iratokban megjelenő és ott szereplő személyiségek megkapják a szükséges védettséget.
Éppen ezért a bizottság 4 tartózkodás mellett, 11 igen szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot, azzal a meghagyással, hogy a mostani szövegből kitetszően a végrehajtásra vonatkozóan bizony kétségeink vannak azt illetően, hogy pénzügyi szempontból vajon elégséges-e az, ami a törvényben szerepel. Valószínűleg itt a költségvetés szűkösségére tekintettel nincs tisztázva mindaz, ami egyébként szükséges volna. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)