Kelemen András (MDF)
DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A kezemben levő törvényjavaslat, amely a közokiratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szól, igen jelentős, és ezt már több képviselőtársam is hangsúlyozta. Én csak egy közvetett és negatív bizonyítékot hoznék fel emellett, de csak érintőlegesen. Mindnyájan emlékezhetünk arra, hogy a Ceausescu-diktatúra súlyos szakaszában, Erdély területén összegyűjtötték az anyakönyveket, és ezeknek a sorsa nem igazán ismert.Ebben az intézkedésben a nemzeti színezet mellett megjelenik egy általános és a szocialistának nevezett államszerkezet intézkedései sorozatára jellemző elem is: a centralizálás közös jelensége, amely Magyarországon is lezajlott.
Ha ugyanis röviden áttekintjük, hogy ezen a téren mi zajlott le Magyarországon, akkor tulajdonképpen néhány sarokkőként megemlíthetem az 1947. évi XXI. törvénycikket, amelynek 20. §-a (1) bekezdésében még kifejezetten az szerepel, hogy a vármegyék és a törvényhatósági jogú városok kötelesek levéltárat fenntartani. Ez engem, mint egy olyan megyének a képviselőjét, amelynek székhelye Székesfehérvár megyei jogú város, különösen érdekel. Ez a törvény elhatárolta a vármegyei, a törvényhatósági jogú városok és a kisvárosi levéltárak típusait.
1950-ben viszont a 29. számú törvényerejű rendelet már centralizált, az 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet 9. §-a (1)-(2) bekezdésében pedig újra felmerül a lehetőség: a megyei jogú városok felhatalmazása levéltár fenntartására. A kapcsolódó 30/1969. számú kormányrendelet azonban nem rendezi a működési feltételeket.
Ennek a központosítási folyamatnak mi lett az eredménye? Három eredményét tudnám első megközelítésben mindjárt megemlíteni, ami rendkívül fontos. Az egyik az, hogy az illetékes levéltárak, a kijelölt levéltárak zsúfolttá váltak, s ez a zsúfolttá válásnak a kezeléssel összefüggő összes problémáját magával hozta.
A másik egy bizonyos hiányjelenség fellépése. Hiszen maga az archiválás, a tudományos munka is nehézzé vált így, de mindenekelőtt és ezt éppen úgy érezték a közigazgatásban dolgozó tanács vb-elnökök és - titkárok az ügyvitel vált nehézkessé és megnehezítetté. Az önkormányzati törvény lehetőséget nyújtott a levéltárak alapítására. Ehhez kapcsolódva szeretném éppen mint az említett város egyik képviselője megemlíteni a városi levéltárral kapcsolatos lehetőségeket.
Jelenleg Magyarországon három, megyei jogú város által létesített önkormányzati levéltárról tudok. 1992-től működik a székesfehérvári, 1993-tól a győri, 1995. január 1-je óta pedig a tatabányai városi levéltár. Mindhárom megalapítására az 1991. évi XXIII. törvény 23. §-a alapján került sor. Ezek a levéltárak új alapításúak; valamennyinek a költségét az illetékes megyei jogú városok közgyűlései biztosították.
Hangsúlyozni kívánom azonban azt, hogy a három városi levéltár közül kettő, a székesfehérvári és a győri, nagy múlttal rendelkező, több évszázados levéltár. Bár sajnálattal kell megjegyezni, hogy a székesfehérvárinak a török hódoltság előtti teljes anyaga elveszett, és az 1950. évi 29. számú törvényerejű rendelet alapján került csak összevonásra az illetékes megyei levéltárral.
Úgy érzem, a most megalkotandó törvényben a történelmi elvet hangsúlyozottan kell érvényesíteni. Véleményem szerint azok az önkormányzatok, amelyek több évszázados vagy csak mennyiségileg jelentős tömegű, esetleg legújabb kori anyaggal rendelkeznek, kötelezően létre kell hozzák levéltári intézményüket véleményem szerint , mégpedig területi feladatokat ellátó funkcióval. Ezt a szerepkört az 1969. évi 27. számú törvényerejű rendelet is biztosította, amely napjainkig érvényes volt. Ennek a 9. § (1) bekezdése kimondta, hogy "A tanácsi levéltár az illetékességi területén működő szervek iratait és egyéb helyi jellegű levéltári anyagot őrzi."
A (2) bekezdés pedig meghatározza, melyek azok a levéltárak, amelyek az anyagot őrzik. Ez pedig így hangzik: "Tanácsi levéltárat a megyei, a megyei jogú városi, Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága létesíthet és tarthat fenn."
Egyértelmű, hogy ez a paragrafus a megyei jogú városok levéltárait területi levéltárként engedélyezte működni, és nem azzal a feltétellel, hogy csak a városházi testületek, a városházi hivatali és gazdasági szervek, illetőleg az önkormányzati intézmények iratainak átvételére jogosultak.
A megyei jogú városi levéltárakban van helye az adott ipari, mezőgazdasági, igazságügyi, szövetkezeti, felsőoktatási stb. szervek történeti értékű iratainak. Ezért kell a megyei jogú városi levéltárakat általános levéltárakká minősíteni, és mindazon jogosítvánnyal ellátni, amelyek őket ebben a tekintetben megilletik.
Hadd idézzek Székesfehérvári megyei jogú város közgyűlése 1992. év január 30-án hozott 32. számú határozatából. Az idevonatkozó rész így hangzik: "A városi levéltár működési területe a megyei jogú város közigazgatási területe." Tehát a városi közgyűlés területi levéltári intézményt hozott létre 1992-ben.
Megoldhatónak látom azonban a kisvárosok levéltári ügyét is, bár kétségtelen, az igények anyagi korlátokba ütközhetnének. De az évtizedek során felgyülemlett iratok itt is igényelnek archiválási teendőket és a városok történelmi múltjukat tekintve , a levéltárak tudományos kutatási tevékenységét is igénylik.
Lényegében a kisvárosi levéltárak ügyében azt hiszem, úgy lehetne előrelépni, hogy a levéltári hivatal fogalmával működjünk, és ezt teremtsük meg. Ez a hivatal az önkormányzati apparátuson belül működhet, és része a városházi szervezetnek. Alapját képezhetné a minden kisvárosban működő központi irattár, ahol megfelelő személyzettel, helyiséggel egyébként is rendelkeznek. A levéltári hivatal a mindennapi ügyvitelben vehet részt, archiválásra pedig azok az iratok kerülnének, amelyek az ügyfélforgalomban nem szükségesek.
Ez a levéltári változat, legalábbis elméletben, nem ismeretlen a szakmában, hiszen átmeneti levéltárról az elmúlt évtizedben elégszer esett szó. Ez most önkormányzati hatáskörben teremtődne meg. A levéltári hivatalnak, jogállása tekintetében, a város jegyzője felügyelete alá kellene tartoznia.
Itt merül fel mindjárt az ellenőrzés kérdése, amely végül is kétféle szempontból ellentétes megközelítést kaphat. Egyrészt az Európa Tanács ajánlása a levéltári ellenőrzés kiterjesztésével kapcsolatban bizonyos mértékig az önkormányzati autonómia elvével ellentétes elvet fogalmaz meg. Ezért, ennek áthidalására vonatkozóan egy módosító indítványt is kívánok benyújtani.
Figyelembe szeretném venni azt is, amit a Nemzetközi Levéltári Tanács főtitkára, Kecskeméti Károly ír valahol, hogy beruházási terv nélkül a törvény működése legalábbis megnehezített és kérdéses. Ő erre azt a példát hozza fel, hogy "Levéltári törvényt hozni a végrehajtáshoz szükséges beruházási terv nélkül körülbelül annyit jelent, mint bevezetni az iskolakötelezettséget iskolaépületek nélkül." Eddig az idézet.
Mindenesetre a törvény egészére vonatkozóan az a véleményem, hogy ez a törvény átépíti a központosított levéltári szerkezetet, és így részünkről támogatandó.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)