Kocsi László (MSZP)

1995. június 6.

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem kívánom részleteiben folytatni ezt a szintén értelmezési vitát, ami Csapody képviselőtársam és Szent-Iványi István államtitkár úr között zajlott az elmúlt percekben, azonban azt szeretném hozzátenni: számomra az a tény, hogy a nemzetközi politikai kötelezettségvállalásokat az alapszerződés belső jogi kötelezettségvállalássá alakít és ezt kimondja, gyakorlatilag lényegtelenné teszi azt, hogy egy szövegben először a belső jogrend, utána az írás logikájából következően a nemzetközi szerződések szerepelnek. Számomra ez valóban azt jelenti, hogy a belső jogrendet összhangba, harmóniába kell hozni azokkal a politikai kötelezettségvállalásokkal, amelyek éppen az alapszerződés nyomán belső jogi kötelezettségvállalást is jelentenek.Engedjenek meg még egy reagálást arra, amit Csapody Miklós mondott, mert rendkívül lényegesnek tartom, hogy ilyen kérdésekben, mint nemzeti érdek, egy ilyen többpárti demokratikus parlamentben világosan beszéljünk. Nagyon szeretném, ha senki sem értené úgy a helyzetet, hogy amennyiben a kormánykoalíciós többség a nemzeti érdekkel egybevágónak, azt előrevivőnek tartja az alapszerződés ratifikálását, akkor ebből automatikusan az következne, hogy mindazok, akik nem így ítélik meg a helyzetet, azok a nemzeti érdek ellen fellépő, destruktív, nemzetietlen elemek. (Mádai Péter tapsol.) Messze nem erről van szó.

Szerintem világos különbséget kell tenni maga a nemzeti érdek tartalma, kifejeződése és ennek megfogalmazói között. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a nemzeti érdek úgy fogalmazódjék meg, hogy abba azok az érvek is beletartozzanak, amelyeket éppen történetesen Csapody Miklós fejtett ki, de amelyeket hallhattunk számtalan más megfontolásból, okból és szemléletből az ellenzék padsoraiból, hiszen tényleg igaza volt Csapody képviselőtársamnak abban is, hogy rendkívül változatos volt az érvelés gazdagsága az ellenzék padsoraiból is.

Ezek után engedjék meg, hogy néhány dolgot arról mondjak el, hogy én, illetve a frakcióm miért tartjuk indokoltnak ezt a ratifikálást.

(15.20)

Először is rendkívül fontosnak tartjuk azt, hogy a magyar magatartás ebben a kérdésben teljesen egyértelmű, világos és következetes legyen. Arról nem akarok beszélni, hogy milyen ennek a dolognak a nemzetközi megítélése, vagy hogy azok az érvek, amelyek elhangzottak itt arról, hogy mennyire szükséges az alapszerződés megkötése az euroatlanti integráció szempontjából Magyarország számára, számomra annyira evidensek, és az elmúlt hetekben, hónapokban csak megerősítést nyertek bizonyos teljesen egyértelmű megfogalmazások útján, akár az Észak-atlanti Közgyűlés budapesti ülésén, akár máshol.

Tehát azt gondolom, hogy az idő rövidsége miatt is célszerű inkább a magyar, szlovák, illetve a határon túli magyar kisebbség jogainak védelme szempontjából vizsgálni a dolgokat. Ha pedig így teszünk, akkor egy általános kérdést vetnék fel, mégpedig azt, hogy való igaz, történetesen az alapszerződés megkötése óta Szlovákiában romlott a magyar kisebbség helyzete; valóban vannak kérdések, amelyekben kritikussá vált a helyzet; valóban történtek olyan dolgok, amelyek nehezítik ezt a viszonyt; valóban szó van arról, hogy az államnyelv védelméről esetleg egy olyan törvényt tárgyal meg és fogad el a szlovák Nemzeti Tanács, amely súlyos károkat okozna a magyar kisebbség számára; szó van az alternatív oktatásról, és nem akarom végigsorolni, mi mindenről, amelyek végső soron nemcsak a határon túli magyar kisebbség jogait veszélyeztetik, hanem azt gondolom Szlovákia belső demokratikus állapotait is érintik.

Mindazonáltal azt gondolom, ezek a feszültségek nem attól keletkeztek, nem abból táplálódnak, hogy Magyarország megkötött és ratifikálni készül egy alapszerződést Szlovákiával. Nagyon jól ismertük korábban is azokat a szándékokat, amelyek a Mečiar-féle kormányprogramban megfogalmazódtak. Ezért én úgy gondolom és úgy gondoltam korábban is , hogy éppen ezen szándékoknak kell elébe menni, ezen szándékokat kell enyhíteni, világossá kell tenni, hogy mi mit gondolunk erről, és megakadályozandó ezen szándékok valóra váltását célszerű megkötni az alapszerződést és célszerű azt ratifikálni. Ha ezt tesszük, ha világosan és határozottan ratifikáljuk ezt a szerződést, sokkal következetesebben léphet fel a magyar kormány ezekben a dolgokban, hiszen nagyon világosan állíthatja azt, hogy Magyarország ebben a kérdésben állást foglalt; ezen állásfoglalás egy biztos alap ahhoz, hogy az alapszerződésre hivatkozva utasítson el ilyen szándékokat, hiszen ezek a szándékok azt gondolom ellentétesek az alapszerződés betűjével és szellemével.

Az alapszerződés azonban tartalmaz olyan elemeket, amelyeket a ratifikálási vitában célszerű felidézni. Egyrészt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a magyar-szlovák alapszerződés a kétoldalú nemzetközi szerződések tekintetében mind ez idáig a kisebbségi fogalmaknak talán a legteljesebb listáját tartalmazza, és külön kiemelhető az az ez idáig példa nélkül álló megoldás, hogy több nemzetközi szerződést a két állam belső jogrendjének részévé tett, ez így korábban nem volt gyakorlat.

Az alapszerződéseknek az intézményekhez való joggal foglalkozó részei amelyek tulajdonképpen a kulturális autonómia definícióját is jelentik , illetve a nyelvhasználatra vonatkozó jogok részletes szabályozása szintén említésre érdemes ebben az összefüggésben, továbbá az is, hogy az alapszerződés elismeri: a keretegyezmény a kisebbségi jogok egyfajta alapjának minősül minden kisebbség tekintetében, azonban ráadásként az addig felsorolt három más fontos nemzetközi dokumentumot is irányadónak tekint a keretegyezményben foglaltakra nézve, a magyar és a szlovák kisebbség vonatkozásában. Továbbá még egy elem, az alapszerződés tartalmazza a belső közigazgatási határok megváltoztathatatlanságára vonatkozó rendelkezéseket, olyképpen, hogy azok a kisebbségek részéről hátrányos következményekkel ne járjanak. Ezt a 1201-es is, de a keretegyezmény magyarázata is tartalmazza.

Ezen túlmenően én is fontosnak tartom megemlíteni amiről itt már nagyon sok szó esett és amelyekre gondolataim végén visszatérnék , a beneši dekrétumokat, de szeretném leszögezni, hogy az alapszerződés tulajdonképpen a kisebbségi, a 15. cikkben a 2/b bekezdés, de az idézett koppenhágai dokumentum is teljesen világosan rögzíti a diszkrimináció, tehát a nemzeti kisebbségek hátrányos megkülönböztetésének tilalmát.

Ezen túlmenően talán azzal is érdemes számot vetni, hogy az itt nagyon sokszor hivatkozott szlovákiai magyar politikai erők által megfogalmazott és szükségesnek tartott feltételek, programok hogyan kerültek be, illetve mennyiben épültek be az alapszerződésbe, tehát ha úgy tetszik, mennyire erős az alapszerződés kisebbségi passzusa. Úgy gondolom, azzal, hogy az ENSZ-nyilatkozat, a koppenhágai dokumentum és a 1201-es egyértelműen részévé vált az alapszerződésnek, az a követelés, hogy a releváns nemzetközi dokumentumokban vállalt kötelezettségek jogként kerüljenek elfogadásra, teljesült. Az önkormányzati szervek létrehozására a 1201-es elég sokat vitatott 11. pontja biztosít lehetőséget. Az intézményi autonómia konkrétan szerepel az alapszerződés 15. cikkének 2/e pontjában, továbbá lehetőséget ad rá az ENSZ-nyilatkozat 2/4. pontja, a koppenhágai dokumentum és a 1201-es is. Az anyanyelv használatának biztosítása a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban bekerült a 15., tehát a kisebbségi cikkbe. A határ menti együttműködés biztosítása szintén bekerült az alapszerződés 7. cikkének 2. és 3. pontjába. Az egy más kérdés és itt egy pillanatra megállnék , hogy itt megint lehet értelmezési probléma, hogy mit tekintünk mi regionális együttműködésnek, már gazdasági értelemben, és mit tekintenek ők annak. Ezzel együtt az alapszerződés utat nyit ennek a lehetőségnek. A diplomák ekvivalenciája szintén szerepel a 12. cikkely 5. pontjában, és a kisebbségek államalkotó tényezőként való elismerése is szerepel a preambulum (5) bekezdésében, ahogy erről már szó volt.

Természetesen szólni kell és a későbbiekben szólnék is néhány mondatot arról, hogy mi a gyengéje, mi az, amit mi is, a határon túli magyar politikusok is szerettünk volna, de nem sikerült. Előbb azonban még egy mondat arról, hogy természetesen ahogy erre utaltam , maga az alapszerződés a Mečiar-féle kormányprogrammal is egyfajta viszonyban áll, amit már akkor ismertünk. Azt gondolom, hogy tulajdonképpen az a gazdasági centralizációs törekvés, ami kitapintható ebben a kormányprogramban, mindenképpen ellensúlyozódik azzal a tétellel, amit a regionális határ menti gazdasági együttműködés lehetősége biztosít a szlovák-magyar viszonylatban. A jelenleginél sokkal megszorítóbb nyelvtörvény vagy a közigazgatás hátrányos területi megváltoztatása, az alternatív oktatás bevezetése nyilván szintén ismert volt, ezek ellen az alapszerződésben foglalt kötelezettségek érvként felhozhatók; az egy más kérdés, hogy itt is kemény értelmezési viták lesznek.

Ezen a ponton azonban még egyszer megjegyzem: rendkívül fontosnak tartom azt, hogy a magyar kormány, a Magyar Országgyűlés határozott akaratát maga mögött tudva, tudjon fellépni ezekkel a törekvésekkel szemben, mert meggyőződésem, hogy az szolgálja, ha úgy tetszik és kimondottan nem úgy fogalmazok, hogy Magyarország, hanem a magyar nemzeti érdekeket, ha ezek ellen a törekvések ellen a kormány nagyon határozottan fel is lép. Ugyanis ez lehet az a magatartás, ami elébe mehet egy olyan helyzetnek, amelyben szükségszerűen radikalizálódhatnak a határon túli magyar politikai szervezetek és politikusok. Ehhez tényleg szükségesnek tartom azt, hogy a Magyar Országgyűlés ratifikálja ezt a szerződést, és ennek, egy ilyen biztos háttér birtokában tudjon a kormány igenis határozottan fellépni ezek ellen a törekvések ellen.

Végül természetesen meg kell mondani azt, hogy az Európa Tanács önkormányzati, valamint nyelvi chartája nem kerülhetett be a szlovák fél merev ellenállása miatt; a vegyesbizottság és egyáltalán a monitoring kérdése pillanatnyilag nem teszi lehetővé mármint a jogi szabályozás intézményesen kifejtett feltételei szerint lehetővé teszi, de nem ad garanciát arra , hogy a határon túli magyar szervezetek részt vegyenek a vegyesbizottságban.

Még egy nagyon fájó pont van, ez pedig az önálló kisebbségi intézményrendszer, a kulturális intézményrendszer, a sajtó, a média anyagi feltételeinek kérdése, amiről nem rendelkezett az alapszerződés; ezen a téren jelentős veszélyt tapasztalhatunk.

(15.30)

Ez azonban azt gondolom azok közé a kérdések közé tartozik, amelyet nagyon világosan és szerintem nagyon hasznosan vetett fel a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka is, és ami folyamatban van. A magyar koalíció is azt szorgalmazta, hogy mindenképpen készüljön egy olyan csomagterv, ami az alapszerződésben foglaltak operatív végrehajtását, megvalósítását szolgálja, és pontosan figyelemmel van ezekre a hiányosságokra és máshogy előnyösen tudja kezelni azokat, amelyekre vannak jogi garanciák; és tudja, számot vet azokkal a hátrányokkal, amelyekre jogi garancia nincs, ahol értelmezési kérdések vannak; viszont a magyar kormány határozott fellépése ezekben a dolgokban szükségszerű.

Szeretnék azért egy mondatot fűzni ehhez az értelmezési vitához. Úgy gondolom, a magyar kormány magatartása, nevezetesen az, hogy nem folytatja az értelmezési vitát, hanem ratifikálásra benyújtja a parlamentnek az alapszerződést, helyes volt. Ugyanis gondoljuk át, hogy az a javaslat, amelyet Csapody Miklós képviselőtársam tett, hova vezet. Hova vezet, ha mindaddig nem lépünk semmit, amíg az értelmezési vita pillanatnyilag le nem zárható a szlovák kormánnyal. Ez egy olyan elhúzódó folyamat lesz, amelyben teljesen érdektelenné és egy idő után nehezen felismerhetővé válik, hogy kinek mi az álláspontja, ki miért és mit képvisel, és hogy tulajdonképpen mennyiben más és mennyiben konstruktívabb a magyar szándék és magatartás ezen problémák rendezésében. És elesünk attól a lehetőségtől, amire én többször próbáltam utalni, hogy ezek ellen az említett törvénykezési aktusok ellen amelyek igenis kitapinthatók a szlovák közéletben a magyar politika hatékonyan lépjen fel.

Ráadásul azt is gondolom, hogy azok az értelmezési vitát kommentáló parlamenti megnyilvánulások vagy sajtóbeli megnyilvánulások nem használnak a dolognak, amelyek tulajdonképpen rendkívül komolyan veszik a szlovák érvelést és a szlovák kifogásokat, és ha úgy tetszik, egy kicsit a jelentőségüket meg is emelik. Hiszen véleményem szerint annak az egyoldalú értelmezési kísérletnek, amivel Mečiar megpróbálkozott rögtön az aláírást követően, inkább belpolitikai célja, szándéka és jelentősége van, semmint nemzetközi jogi jelentősége.

Azt kell látnunk, hogy vannak olyan kérdések, olyan lépések, amelyeket Szlovákiában meg kell tennie egy kormánynak ahhoz, hogy sikeresen ratifikálja az alapszerződést; amelyek nem szükségesek itt. És azt gondolom, ebben az értelmezési kényszerhelyzetben nem szabad feldúsítanunk és jelentőségén felül értékelnünk ezeket a megnyilvánulásokat. Miközben idézni lehetne más oldalút is, hiszen én is olvastam olyat, hogy éppenséggel az egyik szlovák szélsőséges nemzeti politikus kijelenti, hogy természetesen az alapszerződés nem beszél kollektív jogokról, autonómiáról, mindazonáltal Szlovákia szuverenitásán, területi épségén sebet ejthet.

Végül két dolgot szeretnék még elmondani. Én nagyon szerencsétlennek tartanám, ha a mi gondolkodásunkban és érvelésünkben tartósan dominánsan működne ez a logika, amely megkülönböztet államalkotó, államalkotásra képes és nem államalkotó, erre képtelen nemzeteket. Azt gondolom, hogy miközben a történelemnek megvannak a tanulságai és ezeket nekünk is le kell vonni, nem biztos, hogy konstruktív alapot jelent a konfliktusaink és történelmi mélységű konfliktusaink megoldásában egy ilyen közelítés, amely helyből úgy minősít szomszéd nemzetet, hogy azt ő magára sértőnek találhatja.

Csak utalnék arra, hogy ebben a tekintetben itt elhangzott egy más irányú észrevétel Csapody Miklós is utalt rá, és a kormánytöbbség padsoraiból is elhangzott egy érvelés , ami a magyar ellenzék és a szlovák ellenzék, mármint az alapszerződés ellenzéke között próbált meg valamiféle összefüggést felállítani.

Két dologra utalnék. Emlékeztetnék arra különösen a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőit, akik rendkívül jó szakmai megalapozottságú javaslatokat és nagyon mérsékelt, úgy gondolom, higgadt és bölcs politikai véleményt mondtak el itt erről az alapszerződésről, ugyanakkor elmondták azt is, hogy nem tudják elfogadni, nem tudják támogatni ezt az alapszerződést , hogy az elmúlt ciklusban az ukrán-magyar alapszerződés esetében az MSZP frakciója rendkívül sok szakmai aggályt, nagyon sok kritikát fogalmazott meg, ezzel együtt elfogadta és támogatta, mert úgy érezte, hogy előrelépést jelent.

Tudom azt, hogy egészen másféle motívumok azok, amelyek arra késztetnek ellenzéki politikusokat és politikai szervezeteket, pártokat, frakciókat, hogy ne támogassák ezt az alapszerződést, mint ahogy ez Szlovákiában van. Ugyanakkor arra is szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a felületes szemlélő, belső vagy külső szemlélő számára ezek a különbségek esetleg jelentéktelenné válhatnak, és valóban kialakulhat az a csalóka látszat, ami egy platformra, egy helyzetbe, egy pozícióba hozhatja a magyar parlamenti és a szlovák parlamenti ellenzőit ennek az alapszerződésnek.

Végül annyit szeretnék elmondani zárásképpen, hogy egy idős szlovák ha úgy tetszik: tót ismerősöm nekem azt mondta, hogy amióta a csehek is eltaszították a szlovákok kezét, azóta nagyon árva, talán a legárvább népnek érzik magukat. Azt hiszem, ez a helyzet, ez a lelkiállapot számunkra, mint szomszédok számára, lehetőséget is jelent. Lehetőséget jelent abban az értelemben, hogy talán egy nagyobb bizalom, egy nagyobb megértés, és azt gondolom, nagyobb türelem ami az új szlovák állam élményével természetesen összefügg segíthet nekünk kiaknázni azokat a lehetőségeket, amelyekhez talán közelebb visz ez az alapszerződés is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)