Leitner Gábor (KDNP)

1995. június 6.

DR. LEITNER GÁBOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg nekem, hogy egypár gondolattal én is hozzájáruljak a mindannyiunk számára oly fontos magyar-szlovák alapszerződési vitához.Ha megengedik, a Magyar Hírlap nemrég megjelent cikkével kezdeném. "Alapszerződés után, alapszerződés előtt címmel tartott nyilvános tanácskozást szerdán az MSZP közép- és kelet-európai tagozata. Tabajdi Csaba, a közép- és kelet-európai tagozat elnöke úgy értékelte, a Szlovákiával kötött alapszerződés valódi jelentőségét majd az dönti el, hogy mi valósul meg belőle." Hozzáfűzte azonban, hogy amint ezt az elmúlt hetek eseményei bizonyítják, a szlovák akarat csak az aláírásra volt meg, de a ratifikálással, illetve megvalósításával kapcsolatos pozsonyi jelzések nem biztatóak.

Tabajdi Csaba a magyar kormány egyik legfontosabb feladatának nevezte, hogy megpróbálja megértetni Nyugattal, hogy nem vállalhatunk teljesíthetetlen feltételeket.

Ami a jövőt illeti, az alapszerződés sikere érdekében diplomáciai aprómunkára van szükség, s fel kell hagyni a szégyenlős diplomáciával vélekedett Tabajdi Csaba. Igen. Úgy látszik, a kormány felelős politikusai is tisztán látják az alapszerződés körüli problémákat. Éppen ezért érthetetlen számomra ez a pánikszerű sietség, hisz mindenki, aki tanulmányozta az alapszerződést, látja, hogy a szerződés szövege pontatlan, belső ellentmondásokat tartalmaz, magán viseli a kapkodó és átgondolatlan kompromisszumok bélyegét, méltatlan a maga elé tűzött célokhoz, a szerződés hatálybalépése esetén nem fogja elősegíteni a szlovák-magyar megbékélést, hanem állandó viták forrása lesz. Jó lenne, ha szem előtt tartanánk, hogy a szerződés annyiban lesz jó, amennyiben tud valami jót és újat hozni a két ország kapcsolatában. A szerződés az aláírással létezik, de nem működik. Minden jel szerint rendkívül kétséges a szerződés szlovákiai ratifikálása, hisz még a Mečiar vezette kormánykoalíció sem egységes a szerződés megítélésében. Ugyanakkor a szlovák parlament elnökének legutóbbi állásfoglalásai ismét csak azt hangsúlyozzák, hogy az 1201-es kisebbségi ajánlás nem érvényes. Csak akkor van remény az alapszerződés életben tartására, ha Szlovákiában erre megvan a politikai akarat. A magyar koalíció pártjainak értékelése szerint sajnos Pozsonyban nem ez a helyzet: olyan törvények vannak előkészületben, mint például a nyelvek használatára vonatkozó törvény, amelyek elfogadása esetén a szerződés megvalósítása lehetetlenné válik.

Ez a törvény még azt is kimondja, hogy nyelvi rendőrséget kell felállítani az egyes régiókban.

(16.30)

Továbbá, hogy az istentiszteletek nyelve az állami nyelv, az oktatás alapja is csak az állami nyelv lehet.

A jelenlegi szlovák politika kétségessé teszi a szlovák-magyar alapszerződés értelmét. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az utóbbi időben a magyar-szlovák alapszerződéssel kapcsolatban gyakran elhangzik egy mondat: "A szerződéses állapot jobb, mint a szerződés nélküli, mert ha van írásos megegyezés, van mit számon kérni, van, amibe kapaszkodhat a szlovákiai magyar kisebbség." Pedig ez nem így van. Ez egy tipikus féligazság. A szerződés a tartalmától válik igazzá vagy hamissá. Léteznek ugyanis szempontok, amikor a szerződés nélküli állapot előnyösebb, mint a rossz szerződéssel megpecsételt.

Tisztelt Kormánykoalíció! Önök egy délibábot kergetnek, saját magukat akarják becsapni, önök nem akarják tudomásul venni a tényeket, és a kétes siker érdekében feláldozzák a magyar érdekeket. Nézzük meg a szlovák tárgyalópartnert: a szlovák kormány elfogadott programjában nyíltan a szlovákiai magyarság asszimilációját hirdette meg, az államnyelv védelméről szóló törvény elfogadását ígéri, a kisebbségi iskolákat erőszakkal kétnyelvűsíteni akarja, a kultúra támogatását az elviselhetőség szintje alá csökkenti.

Igen, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a pozsonyi kulturális minisztérium egy hete tartott sajtótájékoztatóján közölte, hogy a szlovákiai magyar sajtó a tavalyi összegnek mindössze 15 százalékát, a Csemadok a tavalyi támogatásnak mindössze 18 százalékát kapja meg a minisztérium szerint azért, mert az elmúlt években túltámogatták a magyar kultúrát és sajtót.

De nézzük tovább: ennek a kormánynak minden tagja egy kivétellel a kommunista párt tagja volt, s mivel az erősen nacionalista nemzetiek is helyet foglalnak benne, számos európai elemző jellemzi ezt a szlovák kormányt "vörös-barna" kormánynak. Ez a kormánykoalíció olyan antidemokratikus módszereket alkalmaz politizálásában, amelyért tavaly novemberben kiérdemelte az Európai Unió figyelmeztető jegyzékét. Ennek a kormánynak számos kérdésben azon alapszik a stratégiája, hogy mást igyekszik mondani és mást cselekszik.

Az európai stabilitási egyezményt azért találták ki, hogy Kelet-Európában erősítse a stabilitást. Félő, hogy a kisebbségi közösségek érdekeinek semmibevételével az eredeti szándék a visszájára fordulhat. Balladur többször elmondta: a kisebbségi kérdés rendezése Kelet-Közép-Európában elsősorban a magyar kisebbségek helyzetének rendezését jelenti. Mi sem kívánunk többet.

A szlovák kormány az európai normák betartását ígéri a kisebbségpolitika terén. Eme ígérettel két problémám van csupán. Az első, hogy jogilag kötelező európai normarendszer e kérdésben nem létezik. A másik pedig, hogy a szlovák politikusok a nem éppen pozitív nyugat-európai példákat értik ez alatt, így eme vállveregető ígéret akár fenyegetésnek is hathat. A kormányprogram más részeivel összehasonlítva pedig egyre erőteljesebben domborodnak ki annak kisebbségellenes részei.

Ez nem az első értelmezési különbség a szlovák kormány részéről. Sajnos, hasonló értelmezési probléma vetődött fel az ET-beli szlovák felvételi jegyzőkönyv tartalmának érvényesítése kapcsán.

Szlovákia a négytételes kötelezettség közül eddig kettőt teljesített: rendezte a névhasználat kérdését, és kissé féloldalasan, de engedélyezte a közösségek kétnyelvű megnevezését. A másik két kötelezettség teljesítése egyelőre függőben van; egy lépés sem történt a kollektív bűnösség elvéből fakadó, több szlovákiai magyart máig sújtó joghátrányok megszüntetésére. Ezen a ponton meg kell jegyeznem, hogy nem érthetek egyet azzal a megközelítéssel, hogy az úgynevezett beneši dekrétumok kérdése csupán elméleti kérdés. Eme dekrétumok értelmében ugyanis Szlovákiában az 1945-48-as évek között számos olyan törvény, illetve törvényerejű rendelet született, amelynek értelmében német és magyar nemzetiségű állampolgároktól csupán nemzeti hovatartozás okán például elkobozták a vagyonukat.

A negyedik tételes kötelezettség csupán az új megyerendszer kialakítása után lesz kiértékelhető. Ez ugyanis azt írja elő a szlovák kormánynak, hogy az ott élő magyarokat e rendezés során nem hozhatja hátrányos helyzetbe. Az alapszerződés legnagyobb hiányossága, hogy a benne foglalt elvek egy részének gyakorlati érvényesítését az adott állam belső jogrendjének függvényévé teszi, amivel megsérti azon jogi elvet, hogy a nemzetközi szerződés a belső jogrend felett áll.

Ez az ellentmondás nyit teret Szlovákiában azon törekvéseknek, hogy az alapszerződés esetleges szlovákiai ratifikálása előtt olyan törvényeket fogadjanak el és egyéb jogi normákat adjanak ki, amelyek veszélyeztetik a magyar közösség identitását. Az ilyen jogi normáknak kívánják alárendelni az alapszerződést és így akarják meghiúsítani a szlovák-magyar kiegyezés lehetőségét.

Ez a törekvés azonban az alapszerződés gyakorlati értelmét vonja kétségbe, pedig kétségtelen, hogy a magyar-szlovák alapszerződésre szükség van. Ám ez nem történhet olyan módon, hogy Magyarország feladja alapvető nemzeti érdekeinek nagy részét. Ez csak hamis eredményekhez vezethet, még akkor is, ha rövid távon egy-egy lépésnek esetleg pozitív hozadéka is van.

A kiegyezés alapfeltétele a szándék megléte mindkét oldalon; ennek semmi jele szlovák részről. Azt is látni kell, hogy a szlovák politikai térfélen sok politikusnak és pártjuknak nem is érdeke a kiegyezés, mivel programjuk a szélsőséges magyarellenességre épül, s egy megállapodás esetén elveszítenék létjogosultságukat.

Ezek az erők részben kormányzó tényezők. A szlovák kormány elfogadott programjában is sok olyan elem van, amely ellentétes egy valós megállapodás, kiegyezés szellemével. Ezért lett volna helyes bármiféle szerződés megkötése előtt konkrét lépések megtételét elvárni. A magyar-szlovák alapszerződés további hiányosságai: sok kérdést nem rendez, kikerültek belőle a tételes megfogalmazások a kisebbségvédelem területén, ezek helyett többféleképpen értelmezhető részek és áttételes utalások kerültek be a szövegbe; alig létező garanciarendszerek, a határon túli magyar kisebbségi politika nem kielégítő bevonása a döntésbe és az ellenőrzésbe.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szerződés pozitívuma, hogy a mindenkori magyar kormány védelmi státuszt kapott a szlovákiai magyarság sorsa felett a vegyesbizottságon keresztül. A nagy dilemma: felvállalja-e ezt a magyar politika és tágabb értelemben a magyar kormány? Ez ugyanis egy nagy lehetőség a kérdés nemzetközivé tételére. Két eset lehetséges: ha a jelenlegi magyar kormány komolyan gondolta a szerződés megkötését, akkor keményen ki kell állnia a megvalósítása mellett, olyan szinten, ahogyan a szlovákiai magyar politikusokkal megegyezett.

(16.40)

Ha ezt nem teszi meg, akkor cinkosa marad egy kisebbségellenes, magyarellenes politikának. A szlovákiai magyarság számára létfontosságú a hármas autonómia koncepciója, ez pedig a közigazgatás, a kulturális és oktatásügyi és a személyi autonómia hármas koncepcióját jelenti. Ezt minden erőnkkel támogatni kell.

A másik elem, amely szintén komoly kérdést nyit meg, az, hogy a szerződő felek a kisebbségi, oktatásügyi, kulturális s a többi intézményrendszer létrehozatala, illetve működtetése kapcsán csupán törvényi garanciákat vállaltak, anyagiakat nem. Ez a lépés egy körülbelül 7 milliárd nagyságrendű problémát nyit meg, jelenlegi árakon ugyanis ennyi a szlovákiai magyar oktatásügy és kultúra működtetéséhez szükséges összeg becsült nagysága.

Ma még megvan a veszélye annak, hogy az alapszerződés újabb konfliktusok forrása lesz. A szlovák nyilatkozatok ezt sejtetik, és nemcsak a kormánykoalíció, hanem a szlovák ellenzék részéről is. A szerződés hatása olyan is lehet, hogy lefagynak a kapcsolatok; tehát ellentétes lesz az eredeti indítékával, s nem stabilitást, hanem bizalmatlanságot hoz magával. Arra már gondolni sem akarok, hogy a magyar kormány asszisztálni fog a szlovák kormánynak a szlovákiai magyar politika kérdéseinek elutasításában, például azzal, hogy kijelenti: a fenti hármas autonómiáról a szerződés értelmében szó sem lehet. Ekkor a kormány a saját szavát is megszegné.

Végezetül, hölgyeim és uraim, a mindent meghatározó kérdés: mit fog csinálni a magyar kormány, ha a szlovák kormány ilyen, a nemzeti kisebbségeket következetesen sújtani akaró törvényekkel tudatosan lerontja, és így értelmetlenné teszi az alapszerződést. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)