Kasuba János (MSZP)

1995. június 6.

DR. KASUBA JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar és a szlovák viszony alakulása több évszázada e térség nagyon fontos tényezője volt. A trianoni katasztrófáról és következményeiről a szomorú évforduló kapcsán hallhattunk értékeléseket. A mindenkori hatalom és a világpolitika érdekei, érdektelensége miatt 75 év is kevés volt a kialakult viszonyok elfogadható rendezésére. Ez nem sikerült a két világháború között, nem sikerült a sokat emlegetett 45 évben, de az Antall-kormány idején sem, bár a rendszerváltás kezdete kecsegtetett némi lehetőséggel. Törekedtem arra, hogy e témában átnézzem az előző kormány tagjainak beszédeit ezek száma természetesen sok száz , közülük sokat érdemes volna szembesíteni a mai véleményekkel. De természetesen nem ez a célom, értelmetlen is lenne, csupán egyetlen egyet idézek közülük. 1990 áprilisában Jeszenszky Géza akkori külügyminiszter mondta az alábbiakat: "A magyar külpolitika második legfontosabb sarokpontja a szomszédokkal való viszony rendezése. Ez csak az érintett kormányokkal lehetséges, a történelmet szomszédainkkal együtt fogjuk alakítani.". Gondolom, legtöbben akkor is, és ma is egyetértenénk ezekkel a célokkal, csak az a baj, hogy a szándékokból kevés valósult meg ebben az időszakban is, sőt, az 1991 utáni néha túlzott magyarkodás vagy bizonyos szerepek túlhangsúlyozása inkább a magyarellenes hangulatot erősítette fel.

A lakosság részéről és képviselőtársaim közül is sokan kedvezőtlen tapasztalatokat ismertek meg és éltek át, ezért bizalmatlanul fogadták az alapszerződésnek még a gondolatát is, abból kiindulva, hogy hiába van megállapodás mint eddig már sokszor , nem lesz végrehajtás, sőt, esetleg a jelenen és a jövőn is ront az alapszerződés. Az aggodalmak jelentős része nem alaptalan, sőt a jelen számos eseménye mint arról ma is már többször szó esett , a jelen nyilatkozatok újra okot adnak az aggódásra. Ezt figyelembe véve is túl kell azonban lépni azon, hogy mindig azt higgyük, hiábavalóak a megállapodások. Mindkét országban, mindhárom szereplőnek túl kell lépnie az évtizedes beidegződéseken. A szerződés, amelyet a magyar diplomaták rendkívül nagy türelemmel és nagy határozottsággal fogalmaztak meg, nem ellentétes a magyarság érdekeivel, nem ez az oka az előforduló magyarellenes lépéseknek és nyilatkozatoknak.

(A jegyzői széket dr. Trombitás Zoltán és Nahimi Péter foglalja el.)

Senki nem gondolhatta, hogy ennyi éves viszálykodás után a szlovák szélsőségesek, de akár a szlovák lakosság egy jelentős része is, kitörő örömmel fogadnak majd egy ilyen szerződést. A politikai tapasztalatok alapján szinte számítani lehetett az ilyen megnyilatkozásokra és elutasító törekvésekre. Szlovákiában számtalan ellentmondás van, amit nem is biztos, hogy kellően ismerünk. Például van szlovákokból álló keresztény párt, ugyanakkor van magyar kereszténydemokrata mozgalom, és ugyanilyen kettősség áll fenn a liberális pártoknál is. E pártokra a lakosság nagy része nemcsak ideológia alapján, hanem döntően etnikai alapon szavaz. Hasonló elveket valló pártok éppen a kisebbségi kérdést értékelik egészen másként. Ez hozzájárul ahhoz, hogy nem alakul ki igazi párbeszéd, munkakapcsolat más politikai és társadalmi erőkkel, nem is beszélve a kormányról s ez a helyzet már szinte megalázó. Kit lepett meg tehát a szerződéssel szembeni ellenállás?

A valóság nem értékelhető másként, mint ahogy Tabajdi Csaba államtitkár megfogalmazta egy külügyi bizottsági ülésen: a szerződés a hatékonyabb magyarságvédelemre ad esélyt, de a reális jogok megvalósításáért most kezdődik a harc.

Sem a magyarországi ellenzéki pártok, sem a szlovákiai nacionalista pártok nem tudták megakadályozni az alapszerződés aláírását. Már köztudott, hogy az egész világ üdvözölte ezt az aláírást, ezt persze sokan lebecsülik. Azért, hogy ne csak az állandóan emlegetett nyugati országokkal példálózzak, elmondhatom: a napokban nálunk járt lengyel parlamenti delegáció is döntő jelentőségűnek tartja. Történt már utalás az RMDSZ, legalábbis az új, most megválasztott vezetőinek véleményére, de ugyanígy a Magyar Polgári Párt legutóbbi nyilatkozatára is, amelyet szintén idéznék: "Az alapszerződés kedvező helyzetet hozhat a magyarság számára.".

Mindezek után az ellenzéki pártok a parlament jóváhagyását kívánják késleltetni. Több érvük közül egy, hogy helytelen első helyre helyezni a magyar integrációs törekvéseket, azért is, mert véleményük szerint senki nem kérte ezt a nyugati politikusok közül. Amellett, hogy szerintem vitatható az integrációs törekvések és a határon túli magyarok érdekeinek szembeállítása, azt tapasztaltam, hogy egyetlen hozzánk látogató nyugati delegáció sem mulasztotta el hangsúlyozni a szerződés szükségességét. Kérem, olvassák csak el az Európai Unió képviselőinek, az Észak-atlanti Közgyűlés elnökének, másoknak a véleményét a jegyzőkönyvekből vagy a legutóbbi tanácskozásokból. A szlovákiai magyar pártok is kiemelik, hogy 75 év óta ez az első érdemi és önálló szerződés Magyarország és Szlovákia között. Számomra tehát az a döntő mint ahogy itt az előbb is elhangzott , hogy ebből minél több beépüljön az országok jogrendjébe.

(16.50)

Erre a legkevesebb esély akkor lenne, ha a parlamentek nem hagynák jóvá a szerződést. A szerződés jóváhagyásának elhalasztása nem célravezető, mert éppen ellenkezőleg, a szélsőségeseket erősítené; felhasználnák arra, hogy a magyar kormány, a magyar parlament sem teljesen elhatározott a szerződésben foglaltak megvalósítására.

A magyar parlament döntése éppen hogy erősítheti a jóváhagyást szorgalmazó képviselőket és pártokat Szlovákiában. Mindez döntően persze emberi kapcsolatok segítségével valósulhat meg. Jelentős szerepe lehet a vegyesbizottságnak és a gazdasági kamarák már tapasztalható törekvéseinek, s a már működő közös vállalkozásoknak. E kapcsolatok néhány területen már léteznek, bár eredményük csekély és én megdöbbenve hallottam, hogy sokan lebecsülik ezeket.

Parlamenti szinten a honvédelmi bizottság, az IPU magyar-szlovák tagozata már jelentős kapcsolatokat épített ki. Tudjuk, hogy szlovák együttműködést kezdenek kiépíteni a gazdasági kamarák. Áprilisban megnyílt Pozsonyban a Külkereskedelmi Bank kirendeltsége. Esztergomban, Dorog, Győr és az Ipolyság térségében is vannak együttműködések. Ezen együttműködéseket kell nagymértékben támogatni a program végrehajtása során.

Képviselőtársaink közül sokan, elsősorban a határ menti képviselők jelentős részesei már ennek a munkának.

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai mindenkit megtaníthattak arra, hogy a legkisebb eredményhez is Magyarország, Szlovákia és a határon túli magyarság közös akarata kell. Hasonlít ez egy háromlábú székhez: minden lábra szükség van, mert másként felborul. Ha valóban komoly és mély eredményt kívánunk elérni, akkor senki nem kerülhető meg. Ezért sokkal többet kell tárgyalni a szlovákokkal, a szlovák képviselőkkel és civil szervezetekkel. Hiszen tárgyalásaink nagy része eddig döntően a szlovákiai magyar pártokra korlátozódott. Ez a további folyamatokban nem lesz elégséges. Hiszen vitatni, bizonyítani kell az előbb elhangzott kérdéseket, véleményeket, hogy nem igazak azok a beállítások, amelyekről egyre gyakrabban hallani, hogy a szerződésben foglaltak iksz százalékát Szlovákiában már megvalósították; vagy azok az utóbb elhangzott vélemények, hogy például a szerződés jóváhagyása úgy is lehetséges, hogy kimaradjon belőle az 1201-es.

Kovács László miniszter úr utalt arra, hogy a folytatás a szlovákiai magyarságtól is nagymértékben függ. Természetes, hogy ezt a szerepet többen és többféleképpen gondoljuk. Nem könnyű ennek megítélése. Nem könnyű megítélni azt, hogy mi és mikor lehetséges, hogy mihez lehet támogatást szerezni és mihez kevésbé. De az a célravezető, ha a szlovákiai magyar pártok is szélesíteni tudják belső kapcsolataikat. A napokban hallottam az egyik párt vezetőjétől, hogy találkozót szerveztek a szlovák értelmiséggel. Ez nagyon fontos, hiszen a történelem azt bizonyítja, hogy amíg a magyar-szlovák értelmiség nem tud kiegyezni, nem lehet történelmi kiegyezés sem. Jó volna ezt folytatni a szlovák egyházakkal, más szervezetekkel; biztos, hogy Magyarország képes segíteni ilyen találkozók létrehozását és eredményességét.

Többen szóltak már arról, hogy a szerződésből származóan számos feladat van a hazánkban élő kisebbségek felé, így a szlovákság érdekében is. A Magyarországon élő szlovákok képviselőivel többször tárgyaltunk. Ők határozottan támogatják az alapszerződést. Nagyon bölcsen azonban saját sorsukat mondták el példának, hogy mi volt számukra ebben az évszázadban talán a leghátrányosabb. A század elején még szlovák nyelvű iskolák működtek Magyarországon, majd vegyes nyelvű oktatás került bevezetésre, majd jött a tiszta magyar iskola. És alig nyolcvan év alatt ezrek kerültek olyan helyzetbe, hogy már nem is beszélik az anyanyelvüket. Az alternatív oktatás is ilyen veszélyeket hordoz magában. Nem az a baj, hogy sokan tanultak meg magyarul köztük mondjuk olyan kiváló emberek, mint Melis György úr, aki azon kevés művészek közé tartozik, akinek érteni lehet minden elénekelt szavát , hanem az, hogy elfelejtették az anyanyelvüket; pedig ez nagy érték volna a két ország kapcsolatában is.

Biztos, hogy csak előny származik abból is, hogy például a szlovákiai magyar pártok vezetői jól beszélnek szlovákul. A magyarországi példa azonban tanulságos: az iskola, a nyelvhasználat, a kultúra ápolása lényegében minden kisebbség fönnmaradásának alapfeltétele. Ez a szerződés ehhez is segítséget nyújthat.

A legutóbbi példák bizonyítják amit egyébként régen is éreztünk , mennyire hiányzik az, hogy a legfontosabb fogalmak nincsenek igazán kidolgozva, ezért sokan sokszor másképpen értünk egyes fogalmakat. Még egyes pártokon határon túli magyar pártoknál is , egyes mozgalmakon belül is más-más egy-egy fogalom értelmezése. De ez tapasztalható egyes politikusoknál is. Olyan fogalmak, mint a lojalitás, az autonómia sokszor ijesztően hatnak hol az egyik, hol a másik félre. A hetvenöt év arra is kevés volt, hogy ezt világosan kimunkáljuk. A szerződés jóváhagyásával a törvényi tapasztalatok felhasználása lehetőséget ad a magyarság létét veszélyeztető szlovákiai elhatározások mérséklésére.

E kérdésekben fokozottan lehet számítani a nemzetközi támogatásra is, bízva abban, hogy ez nem lesz egy újabb illúzió. A politikai akarat megváltoztatása természetesen nem lesz könnyű, s csak akkor lesz lehetséges, ha mindhárom szereplő, minden érdekelt felismeri a szerződésben foglalt lehetőségeket; mert igenis ezek azok. Felismeri, hogy a lehetőségek erősítik a bizalmat és erősítik a saját és a közös érdekeket is.

A szerződés egybeesik az európai fejlődés irányaival, ezért megkerülhetetlen és első, de jelentős lépésként értékelhető. Ezért én elfogadását és jóváhagyását támogatásra ajánlom. Köszönöm. (Taps.)