Varga István (MDF)

1995. június 6.

DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! El kell ismernem, hogy a baloldali kormány nagyon jól ismeri a magyar történelmet, hisz az alapszerződést, ha jól emlékszem, május 21-én kezdtük el tárgyalni, és 1711. május 21-én Pozsonyban III. Károlyt királlyá koronázták, és azt hiszem, képviselőtársaim előtt ismeretes, hogy ez még egy párszor előfordult a magyar történelemben úgy emlékszem, hogy tizenkilencszer. Aztán azért is jól ismerik a magyar történelmet, mert 1920. június 4-e a trianoni békeszerződés hetvenötödik évfordulója, és ez is közbeesett ebben a vitában , Párizsról és Trianonról már nem is kívánok külön beszélni.A Magyar Demokrata Fórum és ezt szeretném aláhúzni: feltétlen híve az európai integrációnak, a Németh László-i tejtestvériségnek és a megbékélésnek itt a Duna-medencében; de természetesen nem adhatja fel és soha nem is fogja feladni a Kárpát-medencében élő három és félmillió magyar sorsát.

Itt képviselőtársaim a körülbelül két hónappal ezelőtti vitában éles polémiát folytattak, ha jól emlékszem, Sepsey képviselőtársammal, mivel riogatta a Magyar Demokrata Fórum a választópolgárokat.

Megmondom önöknek őszintén s hadd legyek szubjektív , én azzal riogattam a választási kampányomban a választópolgárokat, hogy sok mindent megtehetnek önök, de nem áldozhatják fel ez alatt a négy év alatt a három és félmillió magyar sorsát itt a Kárpát-medencében; és én azzal riogattam a választókat, hogy önök villámgyorsan feltétel nélkül hangsúlyozom: feltétel nélkül alapszerződést fognak kötni. És ez sajnos bekövetkezett.

Az elmúlt ülésen Jakab Róbertné azt mondta szó szerint idézem : "A mi parlamentünknek nincs oka kételkedni a partner tisztességében, sem Mečiar miniszterelnök, sem kormánya, sem a Szlovák Nemzetgyűlés tisztességét nem szabad megkérdőjelezni." Nem is kérdőjelezzük meg, képviselőtársam, de akkor legyen szabad néhány kérdést feltennem:

Ha ez így lenne, akkor miért volt hosszas huzavona az 1201-es ajánlás értelmezése körül, és miért van még a mai napokban is? Miért indult frontális támadás a magyar közösség ellen?

Miért készült az a koncepció, ami szerint Szlovákia területi és közigazgatási beosztásának egyedüli rendező és meghatározó elve a nemzetállam eszméje, és minden ennek rendeltetik alá?

(17.10)

Miért csökkentették radikálisan a Csemadok anyagi támogatását? Hogyan értékelhetjük az oktatási tárca iskolákra, óvodákra, a nevelési-oktatási koncepcióra vonatkozó tervezetét? Ez is az alapszerződés része vagy feltétele?

Az alapszerződés megkötésénél álláspontom szerint mindenképpen figyelembe kell venni és figyelembe kellene venni , hogy mi történt itt 1920. június 4-e óta. Mi történt Csehországban, mi történt Szlovákiában, miért került sor Csehszlovákia kettéválására, mi történt Romániában, és mi volt a trianoni békeszerződésben? Én úgy emlékszem, hogy a trianoni békeszerződésnek is volt egy kisebbségvédelmi klauzulája, és úgy emlékszem, hogy a Népszövetség felé számtalan panasszal fordultak annak idején, aminek semmi értelme nem volt, mert nem tartotta be egyik fél sem. Én úgy emlékszem és nagyon sajnálom, hogy erről sem esett szó a vitában , hogy amikor a trianoni békeszerződés bekövetkezett, akkor a Felvidéken a jelenlegi Szlovákiában 1 millió magyar élt. Úgy tudom, de lehet hogy rosszak az ismereteim, hogy most 600 ezren vannak. Kérdezem, tisztelt Ház, mi ez, ha nem asszimiláció.

Több képviselőtársam részletesen foglalkozott a beneši dekrétumokkal, a beneši dekrétumok tartalmával. Meggyőződésem, hogy a beneši dekrétumok visszavonása nélkül tárgyalni sem lehetett volna a szlovák féllel az alapszerződés ügyében.

Nem akarok hosszas történelmi fejtegetésbe bocsátkozni, bár a Házban erről ma már éles polémia zajlott le, hogy a mi fülünket és a jóérzésű magyarokat az mindenképpen bántja, hogy II. Rákóczi Ferencet szlovakizálják, hogy a legősibb főúri családok neveit ma is szlovákra fordítják, hogy történelmi emlékhelyeinket felszámolták. Mi nem tudjuk azt elfelejteni, hogy Fadrusz János halhatatlan szobrát összetörték. Nem akarom felsorolni, hogy mi történt a Felvidéken, nem akarok arról beszélni, hogy mi történt a cipszerekkel, nem akarok arról sem beszélni, hogy mit írt Illés Endre Lőcséről, ahol iskolába járt zárójelben és halkan mondom, hogy azt írta: vizeletszagú lett a város , s nem akarok arról beszélni, hogy ez alatt a 75 év alatt a magyar múlt folyamatos és fokozatos felszámolása történt meg a jelenlegi Szlovákiában, és ez a tendencia folytatódik.

Úgy gondolom, ez a vita felbillent valamilyen oldalra. Magyarország a jelenlegi Magyarország is, sőt a korábbi vezetés is , tiszteletben tartotta és elismerte a trianoni békeszerződést. Elismertük az 1947-es párizsi békeszerződést, melynek jutalmaként még három községet Horvátjárfalvát, Oroszvárt és Dunacsúnt elcsatol-tak Magyarországtól. Tiszteletben tartottuk, a határok erőszakos megváltoztatását soha nem kívántuk, nem követeltük. Úgy gondolom, hogy a korábbi és a jelenlegi magyar politikai vezetés is deklarálta és a helsinki záróokmányban is deklaráltuk , hogy nekünk nincsenek területi követeléseink.

Akkor talán a másik oldal, amelynek 75 éven keresztül lehetősége volt bebizonyítani, hogy nem azt a politikát folytatja, amit az átkos magyar időszakban bár zárójelben jegyzem meg, hogy az eötvösi iskolatörvény ma is például szolgálhatna Szlovákiának , tehát hosszú évtizedeken keresztül bizonyíthatták és bizonyíthatják most is, hogy a békés egymás mellett élést hirdetik, és az egy tömbben és a szórványban élő magyarság fennmaradása az egyedüli cél. S ha ez a feltétel megvalósul, akkor, alapszerződéssel vagy nem alapszerződéssel, teljesen mindegy igaza van az előttem szóló fideszes képviselőtársamnak , megoldódnak azok a gondok és problémák, amelyek itt bekövetkeztek.

Tisztelt Ház! Nekem az a meggyőződésem, hogy komoly koncepcióváltás történt a külpolitikában. Ha egészen durván fogalmazok, akkor nekem az az érzésem hangsúlyozom, csak érzésem , hogy bizonyos vonatkozásokban visszatértünk a rendszerváltozás előtti külpolitikához. De a miniszterelnök úr elmondta külpolitikai expozéjában, hogy mindent az Európai Unióhoz való csatlakozásnak rendelünk alá. Igen, az a pillér, amely a magyar külpolitikának egyik alapvető része volt mármint az antalli külpolitikának , valahogy gyengébb lábon áll.

Szabadjon elmondani ismételten itt e Házban már hivatkoztam erre , hogy a Magyar Demokrata Fórum változatlanul tartja magát Antall József örökségéhez, és változatlanul aláhúzzuk és továbbra is támogatjuk és büszkék vagyunk arra, hogy a miniszterelnök úr 15 millió magyar miniszterelnökének tartotta magát lélekben és érzésben; és ahogy Sütő mondta, nem lehet összetéveszteni a lélek és az érzés fogalmát a tankhadosztályokéval. Tudom, erre az a válasz és ez már több újságban megjelent , ó, kérem, Antall lélekben és érzésben tartotta magát 15 millió magyar miniszterelnökének, de ez semmit nem jelent; a jelenlegi miniszterelnöknek már papírja is van alapszerződése van.

Nem biztos, tisztelt képviselőtársaim, hogy büszkék lesznek arra, hogy ezt az alapszerződést ratifikálják, és hogy ebben az alapszerződésben közreműködtek. Természetesen ugyanazt tudom mondani, amit az előbb fideszes képviselőtársam már elmondott: kívánom, hogy önöknek legyen igaza, s hogy mi itt alaptalan félelmeket gerjesztünk, s önök már látják a garanciákat Mečiar kormánya és a szlovák fél részéről, és igen, bekövetkezik a megbékélés a Kárpát-medencében, megáll a magyarság asszimilációja, sőt növekedni fog a magyar lélekszám. Legyen így, és akkor mi tévedtünk.

Szabad legyen hivatkoznom arra is, hogy az alapszerződés aláírása után a szlovákiai magyar koalíció pártjai 1995. március 17-én kifejtették álláspontjukat az alapszerződésről. Ebben jó néhány konkrét követelményt is megfogalmaztak.

Azt írták többek között: "A javulás esélyeit abban látjuk, ha az alapszerződés biztosítaná a kisebbségek önkormányzati jogát, az önkormányzati rendszer megfelelő anyagi feltételeit, olyan nemzetközi ellenőrző rendszer kialakítását, melynek az érintett kisebbségek is részét alkotják és megfelelő hatékonysággal tudja ellátni feladatát."

Nem akarom tovább sorolni, és természetesen az 1201es ajánlással kapcsolatban is kifejtették álláspontjukat.

Tisztelt Ház! Kérdezem, hogy milyen pozitív változás történt ez alatt az időszak alatt. És még valami. Szeretném feltenni azt a költői kérdést, hogy hova ez a nagy rapidgyorsaság. Miért? Nekünk, Magyarországnak miért feltétlenül szükséges most, azonnal? Előírta valaki, hogy nekünk ezt az alapszerződést most le kell tárgyalni éjfélig vagy éjfél utánig?

A másik oldalt is meg kellene nézni, hogy milyen feltételekkel, és egyáltalán akarják-e ratifikálni. Nem akarom az uralkodó Szlovák Nemzeti Pártnak a trianoni békeszerződéssel és az alapszerződéssel kapcsolatos tegnapi kommünikéjét ismertetni, mert néhány képviselőtársam esetleg azt mondja, hogy nem így hangzott el.

Ami konkrétan az alapszerződést illeti. Bár jogász vagyok, de meggyőződésem, hogy ezt az alapszerződést elsődlegesen nem jogi szemmel kell nézni. Az a véleményem, hogy egy szerződés létrejöttéhez először is két fél egyoldalú akarata kell ez az akarat nincs meg , illetve feltételek szükségesek egy szerződés megkötéséhez. Nem úgy, hogy mi megyünk éjjel, nappal, gyorsan, azonnal előszobába szerződést kötni, hanem ha mindkét fél szeretné ezt a szerződést megkötni, akkor hosszas, kimerítő tárgyalásokat folytat, hisz 75 év eltelt, hölgyeim és uraim, egy-két évig erről még el lehetett volna beszélgetni. És ha megvannak a feltételek, akkor megkötjük a szerződést.

Ami a szerződés néhány alappontját illeti. Először is óhajokat fogalmaz meg ez a szerződés. "Szeretnénk", "elismerjük", "megerősítjük" ezek óhajok és ugyanolyan ballasztok szerény véleményem szerint, mint ami jó néhány nemzetközi szerződésben már szerepel. Nem fogadjuk el és nem tartjuk megfelelőnek a preambulumban azt, hogy "elismerve, hogy a nemzetközi kisebbséghez tartozó személyek azon szerződő fél társadalmának és államának integráns részét képezik, melynek területén élnek". Nem akarom tovább folytatni, hogy mihez jár, az élet gazdagításához; és általános szóvirágok vannak a továbbiakban.

Azt hiszem, nem lehet elvitatni azt, hogy békeszerződések ugyan születtek, kétségtelen, hogy elismerik ezeket a békeszerződéseket, de a Felvidéken, Szlovákiában, Romániában vagy akár a Vajdaságban élő magyarok ehhez a nemzethez, a magyar nemzethez tartoznak, akik természetesen tiszteletben tartják kötelesek is tiszteletben tartani annak az államnak a törvényeit, ahol élnek. Jó lett volna, ha legalább a bevezető részben erről esett volna néhány szó.

Nagyon röviden anélkül, hogy bárki rosszat gondolna bár elképzelhető, hogy a kisördög nem alszik , a 3as cikkről, a határklauzuláról. "A szerződő felek a nemzetközi jog alapelveivel és normáival összhangban megerősítik és tiszteletben tartják közös államhatáruk sérthetetlenségét és egymás területi integritását, megerősítik, hogy egymással szemben területi követelésük nincs, és ilyet a jövőben sem támasztanak."

(17.20)

Tulajdonképpen ezzel különösebb gond és probléma nem lenne. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni: Magyarország már többször garantálta, hogy semmilyen területi követelése nincsen. Nem biztos, hogy ennek ebben az alapszerződésben feltétlenül szerepelnie kellett. Nyilvánvaló, hogy a szlovák fél ehhez több okból ragaszkodott is. Ezzel kapcsolatosan egy olasz külügyminisztert hadd idézzek. Ő azt mondta, hogy "nemzetek és emberek sorsa felett sohasem lehet az utolsó szót kimondani." Ő Nenni, olasz külügyminiszter volt. Nem is kívánok ezzel kapcsolatban tovább reflektálni.

Ami a nagyon vitatott és a 8. oldalon szereplő, a belső jogrend és a nemzetközi jog viszonyával kapcsolatos értelmezéseket illeti, tisztelt Ház, én úgy gondolom, sokkal világosabban, pontosabban és egyértelműbben kellett volna fogalmazni. Nagyon nagy baj, ha egy nemzetközi szerződésnél már az aláírás pillanatában vita van, és nekem jogászként is komoly kétségeim vannak a belső jogrend és a nemzetközi jog szlovák értelmezése körül. Hangsúlyozom: sokkal szerencsésebb, pontosabb megfogalmazás kellett volna.

Ami az alapszerződés legnagyobb hiányossága és ez azt hiszem, vitán felül áll -: semmilyen garanciája nincs, tisztelt Ház, az alapszerződés betartásának. Talán, ha egészen durván fogalmazok, akkor azt mondom, hogy még a trianoni békeszerződés idézett kisebbségvédelmi rendelkezése és klauzulája is nagyobb biztosíték volt, mint ami ebben az alapszerződésben szerepel. Semmilyen garancia nincs arra, hogy ezt a felek be fogják tartani. Természetesen az óhaj, a jó szándék megvan, a mi részünkről különösen. De én azt hiszem, ez kevés egy nemzetközi szerződésnél.

Tisztelt Ház! Miért vagyunk mi nagyon pesszimisták? Egy 1995. május 23-ai, önmagáért beszélő dokumentumból szeretnék idézni: a szlovák oktatási minisztérium kidolgozta, és a kormány Nemzetiségi Tanácsa elé terjesztette állásfoglalását. Csak néhány adalékot:

Az óvodákkal kapcsolatosan: "Kidolgozni a pénzforrások elosztásának olyan rendszerét, mely megteremti a szlovák óvodák vonzóbbá tételének feltételeit." Természetesen a magyar és a vegyes területekre gondol. "Azokban a nemzetiségileg vegyes községekben, ahol nincs szlovák nevelési nyelvű óvoda, keresni kell a lehetőséget létesítésükre. Megváltoztatni a magyar nevelési nyelvű óvoda létező nevelési programját úgy, hogy a délutáni intenzív szlovák nyelvi felkészítés heti 28 óra legyen."

Alapiskolák: "Olyan tantervváltozást eszközölni, hogy a magyar oktatási nyelvű iskolákban egyetlen tantárgy se legyen oktatva specifikusként. Azokban a községekben, ahol a csak magyar oktatási nyelvű iskola működik és nincs lehetőség önálló szlovák oktatási iskola létesítésére, átalakítani a létező iskolát közös igazgatóság alatt működőre, vagy mérlegelni a kétműszakos oktatás bevezetését. A nemzetiségek nyelvén oktató iskolák számára olyan iskolai folyóiratot létesíteni, amely hatékonyan támogatná a szlovák államiság szellemében való nevelést. 1995. augusztus 1-jétől leállítani Zsolnay professzor alternatív oktatási módszerének kísérleti alkalmazását a magyar nyelv és irodalom oktatásában."

Középiskolák: "A nemzetiségek nyelvén oktató középiskolák minden típusában szlovák nyelvvizsgával egészíteni ki a felvételi vizsgákat. Átértékelni a magyar oktatási nyelvű szakközépiskolák és szakmunkásképzők hálózatát. Folyamatosan ellenőrizni a nemzetiségek nyelvén oktató iskolákban a segédeszközöket képanyag, film azt megállapítandó, hogy tartalmilag alkalmasak-e a Szlovák Köztársaság polgárainak nevelésére. Kötelezővé tenni a tantervben az eddig nem kötelező szlovák nyelvi konverzációt. A pedagógiai karok nemzetiségi tagozatain nem nyitni szlovák nyelv és irodalom szakot. Felülvizsgálni a királyhelmeci és a komáromi városi egyetem működését a vonatkozó érvényes jogszabályok betartása szempontjából. A pedagógiai és bölcsészettudományi karokon csak olyan nyelvpárosítást nyitni, ahol az egyik nyelv világnyelv."

Minden iskolatípusra érvényesülő prioritások: "Elérni, hogy a nemzetiségek nyelvén oktató iskolákban a szlovák nyelvet és irodalmat, a történelmet, a földrajzot és a polgári nevelést szlovák nemzetiségű pedagógusok oktassák. Az iskolai nyomtatványokat és pedagógiai dokumentációt kizárólag szlovák nyelven vezetni. Elemzést készíteni a nemzetiségek nyelvén oktató iskolák tankönyvhasználatáról, s ennek alapján biztosítani a szlovák nyelvű tankönyveknek a nemzetiségek nyelvére való lefordítását. Külföldi tankönyvek behozatalát csak kivételes esetben tenni lehetővé, és ezt ahhoz a feltételhez kötni, hogy az állami pedagógiai intézet és a minisztérium minden tankönyvet felülbírál, s erről külön állásfoglalást készít. Rendkívüli személyi pótlékot biztosítani a nemzetiségek nyelvén oktató iskolákban működő szlovák nemzetiségű pedagógusok számára."

Nem akarom az összeset felolvasni, de még egy érdekes dolgot: "Kezdeményezni, hogy a Nemzeti Tanács olyan értelemben módosítsa az állami jelképekről és azok használatáról szóló LXIII/'93-as törvényt, hogy az oktatási miniszter dönthessen az államcímer használatáról az oktatásügyi reszortban."

Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, amit most részletesen, és lehet, hogy nagyon hosszan ismertettem, ez tény. Ezt nem lehet félretenni. Én tisztelettel felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy amikor döntenek, valóban talán a legnagyobb horderejű döntés ez alatt a négy év alatt. Zárójelben hozzáteszem: természetesen tudom, hogy a magyar közvéleményt most jobban izgatja a Bokros-csomag, s jobban izgatja az, hogyan él, mint a szlovák-magyar alapszerződés ügye.

Tökéletesen tisztában vagyunk azzal és ezt a választási vereségünk is igazolja , hogy nem a keresztény-nemzeti értékrendnek van ma Magyarországon reneszánsza és nem is volt. De én tisztelettel kérem önöket, mivel a felelősség a kormánypártoké, amikor döntenek, akkor vizsgálják meg, és a saját lelkiismeretükben is vizsgálják meg, valóban megvannak-e a másik oldalról azok a feltételek, amelyek mellett jó szívvel elfogadhatjuk ezt a törvényt, s valóban 2-3 év múlva önök, ha megállítanak bennünket, ellenzéki képviselőket, azt fogják mondani, hogy nekünk volt igazunk, s akkor mi, higgyék el, örömmel azt fogjuk mondani, hogy tévedtünk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)