Varga László (KDNP)

1995. június 6.

DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szűrös Mátyás képviselőtársam kisebbségi véleményének elmondása után szabad legyen a Kereszténydemokrata Néppárt nevében egypár különös jelenségre felhívnom a tisztelt Ház figyelmét. Hazánk jó kulturális, gazdasági, politikai kapcsolatot akar teremteni szomszédaival, de minden más országgal is, mert ez kölcsönös érdek, nemcsak a térség békéjét, hanem ha Európában és az egész világon megvalósulna a világ békéjét is szolgálná. Hazánknak nincs ellenségképzete, senkit sem tartunk ellenségnek. Ellentéteink vannak, mint ahogy a társadalomban embereknek, csoportoknak és pártoknak is; honvédelmünk a hon védelmét szolgálja, és nem támadásra készül.

Ennek az alapszerződésnek a vizsgálatánál ahogy mondottam több olyan jelenség van, amire részint már rámutattak, részint, úgy érzem, szükséges nekem rámutatni. Elég hosszadalmas vita zajlott le az úgynevezett nagyhatalmak vagy demokráciák, vagy a külföld befolyásáról. Az amerikai külügyminiszter-helyettes, Richard Holbrooke úr legalább háromszor elmondta, hogy az alapszerződés alapfeltétele az Európai Unióba és a NATO-ba való belépésnek. Így mondta a rádió, így írták az újságok. Nem hiszem, hogy az Európai Uniót mondotta, mert hiszen annak nem tagja, a NATO-t valószínűleg mondotta, hogy előfeltétele. Balladur volt miniszterelnök úr, illetve német részről is jelentősen hozzájárultak, illetve sürgették az alapszerződést.

Nem tudom, hogy az államtitkár úrnak miért kell annyira tiltakoznia, amikor egy nagyhatalom amelytől más segítséget is várunk érdeklődést mutat. Természetes, hogy a nagyhatalmak, a demokráciák körében igyekszünk barátokat és segítséget szerezni, hisz egy kis nemzet nem is tud létezni enélkül. Természetes, hogy sürgetésük befolyással volt, de ezzel még nem lesz a kormány bábkormány. A kérdés inkább az, hogy ugyanezek az országok és hatalmak, valamint Richard Holbrooke külügyminiszter-helyettes úr rámutattak-e arra, hogy az alapszerződés megkötésének nem Magyarország részéről van akadálya, hanem Szlovákia, illetve Románia részéről. Ezekre a magyar kormány rávilágított-e, amikor nyilatkoztak az illető miniszterek vagy külügyminiszterek, hogy valójában inkább Szlovákiát vagy Romániát kellene sürgetni a tekintetben, hogy engedjenek azokban a kérdésekben, amik nélkül nem lehet alapszerződést kötni.

Mi nem eshetünk hasra a nagyhatalmi kijelentések és segítségek előtt, ugyanakkor szükségünk van rá. De ugyanakkor mint kis nemzetnek tudnunk kell, hogy a nagyhatalmak ígérgetése, segítése gyakran zéróvá válik, amikor valóban realitássá kéne, hogy váljon. 1956-ban az egész világ leborult Magyarország előtt, az egyesült nemzetek közgyűlésének 85 százaléka mellettünk volt politikai segítséget se kaptunk, csupán szép szavakat, és amikor kellett volna reálisan nem katonai, hanem politikai segítséget kapni, elmaradt.

(18.40)

Félő, hogy az alapszerződésnél, amikor ellenőrizni kellene, vagy segítséget kellene kapni a betartatására, ezek a befolyások, ezek a segítségek elmaradnak.

Az alapszerződésnek egy másik különlegessége és szerintem meglepő , hogy lényegében egy nagy dicsőség az, és ez jellemző a jelenlegi közép-európai és európai helyzetre is, hogy végül a szlovák kormány, és reméljük, később a román kormány, alapszerződésben elvállalja azt, aminek a teljesítése kötelezettsége. Semmi olyan nincs az alapszerződésben, amire a szlovák kormány különböző nemzetközi okiratok vagy dokumentumok alapján nem volna kötelezve.

Miért oly nagy érdem az, hogy a szlovák kormány elfogadja az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletnek az emberi dimenzióval foglalkozó dokumentumát? Koppenhágában írták alá 1990. június 29-én. Ez már megvolt, csak végre kellett volna hajtani. Miért oly nagy érdem, hogy az Egyesült Nemzetek A-res 47/135. 1993. február 3-i határozatát a kisebbségi nyelvi, vallási és nemzeti jogok tekintetében elfogadja? Megszavazták. Mi ebben az érdem? Mi az érdem abban, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1993. évi, úgynevezett 1201. ajánlását végre tudomásul veszi? Mi ebben az érdem? Az Egyesült Nemzetek határozatát 1993. február 3-án megszavazták. Az kötelező erő. Nemcsak az kötelező erő, ami szerződés, nemcsak az kötelező erő, ami törvényben van. A nemzetközi normáknak és a nemzetközi aláírásoknak, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése működésének egyáltalán van-e értelme?

Az 1948. december 10-én elfogadott emberi jogok egyetemes nyilatkozatát nem minden ország iktatta törvénybe. De annak az el nem fogadása esetén vizsgálóbizottságok bizonyos ítéleteket hoznak, bizonyos következményekkel jár, ha azt nem tartják be. Az alapszerződésben semmi olyan újat nem találok, ami a szlovák kormányt nem kötelezte volna már. Az Egyesült Nemzetek említett határozata kristálytisztán elmondja s kimondja, hogy igenis, biztosítani kell a kisebbségnek kultúrájuk ápolását, nyelvük nyilvános használatát, vallásuk gyakorlását, egyesületek alapítását, csoportok alakítását, beleértve természetesen az iskolák oktatási nyelvét is. Kimondja az Egyesült Nemzetek határozata, hogy régiókban, tehát autonómiákban a saját ügyeiket intézhetik. Az egyetlen határozat, ami kimondja, hogy természetesen élő kapcsolatot tarthatnak a határokon kívül azokkal az embercsoportokkal vagy nemzetekkel, akikhez őket nemzeti, etnikai, vallási vagy nyelvi kapcsolatok fűzik.

Ezt megszavazták, igen tisztelt Országgyűlés. És most végül a szlovák kormány ezt elfogadja. Azt, amire eddig is kötelezettsége volt.

Meg kell mondanom, hogy az Egyesült Nemzetek határozata azért nyer különös fontosságot az én megítélésem szerint, mert amikor megalkották 1948. december 10-én az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, akkor is fölmerült a kérdés, hogy vajon nem kéne a nemzeti kisebbségi jogokat is belevenni? Tudósok, filozófusok, politikusok vitatkoztak, s azt mondták, nem kell belevenni, mert egy új világ jön a második háború után, s ez minden emberre vonatkozik, a kisebbségekre is. Sajnos nem így történt, és ezért 1945 után 47 év múlva sikerült csak a nemzeti kisebbségek jogait elfogadni az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésén.

Különleges jelenségnek tartom, megismétlem, hogy a kötelezettség teljesítése fejében a magyar kormány a határok kérdésében végleg lemondó nyilatkozatot vagy szerződést írt alá. Én a helsinki egyezménynél megmaradtam volna, amely kristálytisztán és világosan megállapítja, hogy egy országnak sincs az aláíró hatalmak közül egymással szemben a területi épség tekintetében semmiféle igényük, de vitás kérdésekre és békés megoldásra lehetőséget ad.

A magyar kormány egy lépéssel túllépett, annak fejében nem kapott semmit.

Furcsa dolog, igen tisztelt Országgyűlés, ha egy pillanatra rávetítjük tekintetünket, hogy milyen óriási különbség van a jogok, az emberi méltóság, a nemzeti kisebbségi jog gyakorlatában vagy betartásában és a gazdasági területen. Magyarország egy eladósodott ország, rettenetes külső adósságai vannak, és azt halljuk folyton a kormánytól is, hogy milyen kitűnő ország vagyunk, milyen kitűnő programot terveztünk, megfizetjük az adósságot, mert meg kell fizetni, mert ha nem fizetnénk, egy fillért sem kapnánk és csődbe kerülnénk.

Ugyanez érvényes a nemzeti kisebbségi jogok területén azokra az országokra, akik megszegik a szerződéseket vagy megszegik a kötelezettségeket. Nincs ilyen komoly szabály. Nem mondják azt, hogy nem léphetsz be az Európai Unióba, nem léphetsz be a NATO-ba, mert állandóan megszegik Szlovákiában is, Romániában is a nemzeti kisebbségi jogokat. Nem tudja egy magyar azt mondani, hogy igenis, teljes jogú vagyok, önérzetesen, kultúrámra és nemzeti öntudatomra büszke, senkinek nem ártok, csak emberi életet akarok élni úgy, mint bármely nép a világon, amely rendelkezett önrendelkezési jogával, hogy teljes jogú legyek. Semmi többet nem akarunk.

A következő megjegyzésem a szlovák, és majd a román kormányra vonatkozik, amennyiben alapszerződés lesz: mi az oka annak, hogy ezek a nemzeti kisebbségek értékes emberek? Mit akarhatnak a jogaikkal? Hogy teljes jogú emberek legyenek. Mivel ártanak ők a szlovák kormánynak vagy a szlovák hatalomnak? Ennek a nemzeti kisebbségnek nincsen fegyvere, nincsen rendőrsége, nincs katonasága, nincs titkosszolgálata. Polgárok, akik ismétlem emberi életet akarnak élni. Ha szikrányi józanság volna a szlovák kormányban vagy a román kormányban, örömmel megadnák ezeket a jogokat. Ezek akaratlanul erősítik Szlovákiát vagy Romániát a kulturális, gazdasági, politikai, értelmiségi felkészültségükkel. Nem hatalomra, hanem emberi életre törekszenek. Valóban megdöbbentők a jelenlegi szlovák kormány korlátozásai, miért szükséges az, hogy ezek az emberek ne legyenek teljes jogúak?

Nem fog megtörténni, s ne is történjen meg, ami tőlünk délre zajlik. De mit ér az az elnyomás, amikor 5060 évig elnyomják emberek nemzetiségi jogait, és egyszerre kitör... Milyen borzalmas, s mennyivel erősebb volna ez a Jugoszlávia, ha az emberek és a polgárok ott teljes jogúan élhettek volna az elmúlt 50 évben is? Csak szabadságban és csak teljesjogúságban, emberi méltóságom elismerésében tudok egy országot vagy kormányt szolgálni akkor is, ha én megtartom a saját kultúrámat és nemzeti öntudatomat.

Úgy érzem, ez rövidlátás úgy a szlovák, mint a román kormánytól, és akaratlanul. Miközben az értékes nemzeti kisebbség jogait szorítják, korlátozzák vagy elveszik, saját maguknak ártanak.

Ez az alapszerződés jogi véleményem szerint abban a pillanatban hatályos, amikor aláírták. Nem lehet később változtatni rajta, hogy most modifikálok a ratifikálásáig vagy egyéb módon. A szerződés az aláírásával hatályossá válik. A ratifikálással törvénnyé válik. Ezen nem lehet változtatni és különböző magyarázatokat adni. Akkor megint nincs a szerződésnek semmi értelme.

Igen tisztel Országgyűlés! Szeretnék még két jelenségre rámutatni. Sajnos, a magyar kormány ezt a részt elhanyagolta, legalábbis nem kellőképen használja. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1994. július 8-án Bécsben előterjesztett egy határozati javaslatot Győriványi Sándor, kedves barátom, a Kisgazdapárt részéről ült mellettem , amelyet az előadó osztrák Paul Schieder úr fölolvasott. A következő szöveg állt benne:

(18.50)

"Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet kimondja és határozatilag megerősíti, hogy azok az államok, amelyek rendszeresen gátolják az emberi jogok gyakorlását, azok a béke és a demokrácia fejlődését akadályozzák." Felálltam és kértem az előadót és az elnököt, hogy egészítsék ki: az "emberi jogok" és a "nemzeti kisebbségi jogok" szövegrésszel. Mindkettőt említsék meg, mert az "emberi jogok" nem azonos a "nemzeti kisebbségi jogok"-kal.

Nem kell mondanom, hogy óriási vihar, csata volt a románok és a szlovákok részéről. De végül is, kétnapos vita után az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet először ebben a formában kimondotta megismétlem -: "...azok az államok, amelyek rendszeresen meggátolják az emberi jogok és a nemzeti kisebbségi jogok gyakorlását, azok a béke és a demokrácia fejlődését akadályozzák". Szeretném, ha a nyugati hatalmak, amelyek felszólalnak az ügyünkben, ezt hoznák Szlovákia és Románia tudomására.

Legutóbb 1994. szeptember 18-án, Koppenhágában, az Interparlamentáris Unió ülésén, Szűrös Mátyás képviselőtársam, elnök úr vezetésével, ugyancsak a határozattervezet-szerkesztő bizottságba kerültem India, Kína, Chile, Kanada, Kenya, Ceylon, Kamerun társaságában. Ott ugyancsak ilyen szöveg volt ezzel a különbséggel: "Minden államnak biztosítani kell, hogy az emberi jogok gyakorlására megteremtse a lehetőséget." Ott ugyancsak javasoltam kiegészíteni: "emberi jogok" és "nemzeti kisebbségi jogok". Kétnapos harc volt, főleg India részéről. Itt el kell mondanom, mert nagyon érdekes jelenet volt, hogy a kanadai elnök aki természetesen szintén érdekelt volt e kérdésben végül már le akarta zárni a vitát és azt mondta, hogy szavazzunk. Tizenhárman voltunk a szerkesztőbizottságban, hat szavazat kellett, de csak öt szavazat volt. Mellettem ült Kína delegátusa fiatal ember volt, akit előző nap kisegítettem , ránéztem és felemelte a kezét. Így Kína szavazatával ez a határozat is megszületett. Erre szeretném tehát a kormány figyelmét is felhívni, mert jelentős, hogy 135 ország megszavazta, hogy igenis azon államoknak kell a lehetőséget megteremteniük az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok gyakorlásának biztosítására.

Elnök Úr! Igen Tisztelt Országgyűlés! Tudom, hogy ez egy nagyon fontos szerződés, azt is tudom, hogy kényes kérdés. De én nehezen tudnék ebben a szerződésben igennel szavazni addig, amíg nem látom a szlovák kormány jóindulatát és nem látom azt, hogy azokat a kötelezettségeket, amelyeket már régen gyakorolnia kellett volna, gyakorolja és elősegíti e jogok gyakorlását.

Ebben a kérdésben azt kívánom, hogy ha már az Országgyűlés előtt van és a ratifikálás megtörténik a kormánynak és az ellenzéknek is, akiknek vannak nemzetközi kapcsolataik, sokkal éberebbnek kell lennünk. Nem elég egy szerződést létrehozni, nem elég aláírni!

Vannak nemzetközi szervezetek, amelyek az első, sőt mondhatnám, a II. világháború utáni békeszerződés után sem igen működtek. De nemcsak az Egyesült Nemzetek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, hanem más szervezetek is mind lehetőséget adnak arra, hogy mindazon alkalmakkor, amikor a szlovák kormány megszegi a szerződést mint ahogy hallottuk, ez jelen esetben folyamatban van , akkor igen is ébernek kell lennünk. Ilyenkor kell igénybe venni azokat a hatalmakat, amelyek segítséget nyújtottak, illetve befolyást gyakoroltak a szerződés megkötésére. Az alapszerződés jelen állapotában én tartózkodó álláspontot képviselek, azzal a feltétellel, hogy a magyar kormány mutassa meg azt az éberséget, amelyet lelkesen és szorgalmasan mutatott az aláírásnál. Így a végrehajtás is valóban a Szlovákiában élő magyarság előnyére válhat, kulturális, gazdasági, politikai megerősítését szolgálhatja.

Köszönöm. (Taps.)