Rott Nándor (FKGP)
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar-szlovák alapszerződés országgyűlési vitája általánosabb és szélesebb körű problémára hívja fel a figyelmet. A kormánypártok és az ellenzéki pártok éles és gyökeres ellentéte úgy is értelmezhető, hogy a hatpárti egyetértés, a hatpárti konszenzus a külpolitikában itt egy konkrét esetben sérelmet szenvedett, de általánosságban továbbra is fennáll. Az alapszerződés kérdésében kirobbant nyílt egyet nem értés azonban úgy is értelmezhető, hogy ezzel vége a hatpárti egyetértés korszakának, a továbbiakban nem beszélhetünk hatpárti konszenzussal magyar külpolitikáról.A kirobbant nyílt nézetkülönbség mellett számos kisebb-nagyobb részletkérdésben is lényeges véleményeltérés mutatkozik a kormány- és az ellenzéki pártok álláspontja között. Ezek közé tartozik a Romániával megkötendő alapszerződés kérdése, a határon túli, elsősorban a szomszédos országokban élő magyarság különböző szervezetei és a magyar kormány közötti viszony problémája, és még sorolhatnám tovább. A hatpárti a kormánykoalíció és az ellenzék pártjai közötti konszenzus alapján mind több repedés mutatkozik, és egyre inkább várható, hogy ezek folytán a konszenzus alapja fog szétesni, szétporladni, ha csak ez nem is történt már meg csak épp senki nem meri kimondani.
Ha a kormány és a kormánykoalíció általános politikájának egészében tekintjük a külpolitikát, akkor arra a következtetésre is el lehet jutni, hogy a kormány és a kormánypárti koalíció külpolitikai sikerekkel tegyük hozzá: látszatsikerekkel kívánja ellensúlyozni azokat a belpolitikai, különösen gazdaságpolitikai lépéseit, amelyek mind szélesebb körű ellenzést, sőt ellenállást váltanak ki a társadalom különböző, legszélesebb rétegeiben. (Dr. Varga István: Úgy van!) A kormánynak és a kormánykoalíciónak ez a célja és szándéka nyilvánvaló. Miután az ellenzék ellenében szavazógépükkel elfogadtatták a Bokros-csomagot, és országos tiltakozáshullám bontakozott ki vidéki kórházak egész sorának funkcionális megszüntetése, az egyetemi tandíj bevezetése, az értelmiségi alkotómunka megadóztatása ellen hogy ne soroljam tovább a gazdasági és társadalompolitikai csődjelenségeket , sort kellett keríteni a külpolitikai sikertúrára, ahol az IMF, a Világbank és maga Clinton elnök dicséri a kormányt és a kormányfőt, esetleg még zseniális pénzügyminiszterét is. És meglesz az elismerés nyomán a készenléti hitel is, hogy tovább növelje a kamatterheket, amik miatt további megszorításra kényszerül a kormány, s már készül a szeptemberi újabb Bokros-csomag. Nem kívánom az amerikai elnök elismerését lebecsülni, de azért ne feledjük el: az elnöki elismerés mellett még Gorbacsov is megbukott.
Mindezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a kormány és a kormánykoalíció pártjainak külpolitikája jelenleg: belpolitika. Nem egyéb, mint külpolitikai alátámasztás keresése belpolitikai, különösképp gazdaságpolitikai lépéseikhez. Az ellenzéki pártoknak és képviselőiknek választóikkal szembeni kötelességük fölhívni erre a figyelmet, de egyben megfogalmazódik a nagy kérdés is az ellenzék számára: lehet-e, szabad-e fönntartani a külpolitikai konszenzus látszatát; lehet-e, szabad-e támogatnunk ezt a külpolitikát, ami az általunk elfogadhatatlan bel- és gazdaságpolitika igazolására, alátámasztására irányul?
Mindeközben az amerikai elnök, a Wall street és az IMF látszaternyője mögött készül a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvényjavaslat, mint ahogy készül ez a nemzetközi szerződés is, és egyaránt elfogadhatatlanok, mert minden vonalon tulajdonképpen az ország demokratikus berendezkedését ássák alá. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)
(19.50)