Csákabonyi Balázs (MSZP)

1995. június 6.

DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy rendkívül elszaladt már az idő, továbbá arra is, hogy jó néhány nap eltelt a legutóbbi ülés óta, mióta ezt tárgyaltuk, úgy érzem és úgy gondolom, hogy itt a mai vita során már nem érdemes az ellentéteket feszíteni, azokat fokozni. Továbbá nem érdemes megismételni azokat a felszólalásokat és azokat a jogi okfejtéseket, amelyekkel pro vagy kontra egyetértettünk, illetve nem értettünk egyet, ezért mindössze néhány reflexiót szeretnék hozzáfűzni a vitában eddig elhangzottakhoz.Isépy Tamás frakcióvezető úr tegnap egy napirendi pont előtti felszólalás kapcsán, egy kétperces hozzászólásában azt említette, hogy az Országgyűlés ülése az ország nyilvánossága előtt folyik, hiszen azt vagy a tévé vagy a rádió közvetíti, jegyzőkönyve is elolvasható, ezért ő azt nem tartja bűnnek, illetőleg még problémának sem, hogy olyan személyekről szóljon a vita, akik jelenleg nincsenek az ülésteremben.

Elméletileg ezzel az okfejtéssel egyet lehet érteni, én magam is egyetértek vele, mégis az én szerény véleményem ettől kissé eltér; mégpedig azt hiszem, hogy azokat a képviselőtársakat nem lehet megfosztani a kétperces hozzászólás lehetőségétől, akik nincsenek itt, hiszen az azonnali reagálás egészen másként jelenik meg egy felszólalás kapcsán, mintha az napokkal vagy hetekkel később valamilyen más fórumon kerülhet csak elmondásra, illetőleg a vélemény csak ott kerülhet kifejtésre.

(20.40)

Éppen erre való tekintettel, amikor rövidített felszólalásomban néhány ellenzéki képviselőtársamnak fogok válaszolni, nem említek neveket; nem azért, mert a személyes megtámadtatás esetleges reakcióitól félnék hozzáteszem mindjárt, a személyes megtámadtatást mint ilyet nem is szívesen hallom, inkább személyes érintettségről beszélek, hiszen nem tartom helyesnek, ha itt bárkit bármilyen formában támadás ér , attól függetlenül személytelenítem ezt, azért, hogy ne fosszam meg képviselőtársaimat annak lehetőségétől, amitől ez a késői időpont egyébként megfosztotta őket, mivel nem lehetnek jelen velünk az ülésteremben.

Tisztelt Országgyűlés! Az az érzésem, hogy ma is egy nagy jelentőségű problémáról tárgyalunk, azonban ez a jelentős probléma ma már úgy érzem a súlyánál lényegesen nagyobb hangot, hangsúlyt kapott mind az országgyűlési bizottságok munkájában, mind a parlament plenáris ülésén és az ország közvéleményében is. Gyakorlatilag három-négy rövid mondatban össze lehetne foglalni a történéseket, én azonban még azokat sem akarom elismételni, mert az itt lévők előtt ismert, mi történt.

Végül is az alkotmányügyi bizottság harmadik ülésén, amikor már 12 tiszta óra vitaidőben tárgyaltuk a dolgot, arra a megállapításra jutottunk, hogy itt egy jogértelmezési problémáról van szó, amit az ellenzéki képviselők másként ítélnek meg, mint a kormánypárti képviselők. Ezért határozott úgy a bizottság, hogy kerüljön kiküldésre egy albizottság, amely majd elkészíti azt a javaslatot, amelyet a nemzetbiztonsági bizottság felkérésére kellett elkészítenie az alkotmányügyi bizottságnak. Ez az albizottság kiküldésre is került, és a megállapodással ellentétben amelyben arról volt szó, hogy ha szükséges és úgy látja jónak ez a bizottság, akkor egy többségi és egy kisebbségi véleményt is, illetőleg paralel, egymás mellett futó két véleményt is elkészít írásban és előterjeszt , mindössze egy vélemény készült el, amelynek eredményét ismerjük, ami végül is alapjait képezte a nemzetbiztonsági bizottság azon országgyűlési határozati javaslatának, amit most tárgyalunk. Ennek a jogi okfejtését nem kívánom megismételni, mindannyiunk előtt ismert, ott van tisztelt képviselőtársaim előtt is.

Amire fel szeretném hívni a figyelmet, az egy kissé a kiindulópontokkal van összefüggésben, mégpedig: ahhoz, hogy azt a jogértelmezést tudjuk magunkra nézve kötelezőnek elfogadni, hogy a semmisségi törvények csak akkor jelentenek kizáró körülményt a bizottságban részt vevő bírákra nézve, ha és amennyiben az általuk hozott ítéletet utóbb a bíróság vagy egyéb hatóság semmissé nyilvánította, akkor itt egy olyan értelmezési problémával állunk szemben, aminek az általam történő rövid megvilágításához szükségesnek tartom, hogy a nemzetbiztonsági bizottság titkosítás alól feloldott 1994. április 5-ei üléséről készített jegyzőkönyvéből felolvassak egy nagyon rövid idézetet. Ebből a jegyzőkönyvből ugyanis már számos idézet elmondásra került, a résztvevők közül sokan citálták a volt, illetőleg a helyettes igazságügyi államtitkár úr, a Legfelsőbb Bíróság elnökének nyilatkozatát, azonban Horváth Balázsnak az a felszólalása, amit én jelentősnek tartok, idézet formájában nem hangzott el. Horváth Balázs ezen az április hó 5-ei ülésen a következőket mondta, szó szerint idézem:

"Tudom, nem ildomos dolog rögtön a törvény kritikájába kezdeni, de kifejezetten rossznak és tévesnek tartom a 6. § (1) bekezdését. Nem is emlékszem rá, hogy hogyan került bele, de utána fogok nézni. Olyan diszkriminatív gyanút tételez fel a magyar bírói karral szemben, hogy most már nagyon bánom, hogy szavazatommal hajlandó voltam asszisztálni ennek a törvénynek a megszületéséhez. Meg fogom nézni, hogy hogyan került bele a törvénybe, mert az előterjesztésben nem volt benne. A bíró urakra olyan kizáró feltétel vonatkozik, amely az ő bírói méltóságukon, ítélkezésükön semmiféle csorbát nem ejt. Magától értetődő dolog volt, hogy egy bíró tárgyalt annak idején, és tárgyalhatott nagyon tisztességesen egy hazatérés-megtagadást vagy egy tiltott határátlépési kísérletet, de a törvény általunk elfogadott logikája szerint ez mégis kizáró feltétel. Való igaz, hogy ezt nem tudja a bizottság hivatalosan ellenőrizni, de nem akarjuk kitenni a bíró urakat annak, hogy valaki, elolvasva a törvényt, felmutasson egy ítéletet, hogy 1973. november 5-én kapott valaki felfüggesztettet tiltott határátlépés előkészítése miatt, és pont egy ebben a bizottságban tevékenykedő bíró hozta meg ezt a döntést.

Ezért javaslom, az elnök úr kérje meg önöket arra, hogy az 1. §-ban foglalt kizáró feltételekről nyilatkozzanak, amiről tartalmilag most már nyilatkoztak is. Ezért a nyilatkozat második pontját végig kellene gondolni, összevetni a jogszabályokkal. Ehhez az elnök úr, illetve a bizottság nyilván időt ad, én magam sem tudom összehasonlítani."

Tisztelt Országgyűlés! Ebből az idézetből az derül ki, hogy Horváth Balázs rávilágított arra, hogy a bírák kizárására mindenféle semmissé nyilvánítástól függetlenül vonatkozik ez a törvény, és ez az, ami gyakorlatilag Szigethy képviselő úr és az albizottság jogi álláspontját alátámasztotta. Meg kívánom jegyezni, hogy ezen felszólalás elhangzása után az egyik bíró úr, aki szintén meghallgatásra várt, a következőket mondta, idézem: "Én nem tudok nyilatkozni, hogy hoztam-e ilyen ítéleteket, nem tudom megmondani, bizonyára hoztam.". Tisztelt Országgyűlés, ez a bíró úr utána megköszönte a lehetőséget és távozott. A másik három bíró úr egyikük aznap, a másik kettő pedig másnap aláírta azt a bizonyos nyilatkozatot, amelynek tartalmát önök is mindannyian jól ismerik. Ez egy olyan tényanyag, ami gyakorlatilag a jogi kiinduláshoz is támpontot és alapot adhatott. Tehát gyakorlatilag arról szól, hogy igenis felvetődött akkor ez az értelmezési lehetőség, korántsem volt az olyan egyszerű dolog és korántsem úgy történt maga az akkori értelmezés, mint ahogy most itt az általános vitában felvetődött és a bizottsági üléseken is elhangzott.

Tisztelt Országgyűlés! Így nem tudok egyetérteni azzal a minősítéssel, hogy egyik képviselőtársunk a nemzetbiztonsági bizottság által előterjesztett országgyűlési határozat-tervezetet és az oda elvezető utat gyakorlatilag ló- és bakugrásoknak nevezte, azzal sem, hogy bizonyos kávézaccból történő jóslás történt, mert ezek azt hiszem méltatlan jelzők, és a valóságnak egyáltalán nem felelnek meg.

Itt szeretnék reagálni egy jogértelmezéssel kapcsolatos problémára, ugyanis nagyon jól tudjuk azt, hogy a jogalkalmazónak ebben az esetben az albizottságnak, majd az alkotmányügyi bizottságnak, végül pedig, azt követően a nemzetbiztonsági bizottságnak , igenis értelmeznie kellett ezt a törvényt, annak 6. § (1) bekezdését is mint idevágó törvényhelyet.

(20.50)

És az értelmezés során el lehetett, sőt, el is kell jutnia ahhoz, hogy megpróbálja kideríteni a jogalkotó szándékát. Ez nem ebben az esetben van így, hanem ez az eljárási mód nagyon jól tudjuk a jogszabály-értelmezésnek egyik bevált módszere, amit a jogalkalmazó és a joggyakorlat töretlenül követ is. Tehát nem tudok egyetérteni azzal az állásponttal, hogy ezen esetben össze kellene hívni a régi Országgyűlést és megkérdezni azokat a honatyákat, hogy ugyan vajon hogyan képzelték el ők ennek a jogszabálynak a tartalmát, hiszen itt a hiteles értelmezést csak ők végezhetik el. Azt hiszem, ez egy járhatatlan út.

A másik, amire reagálni szeretnék, tisztelt Országgyűlés, az, hogy folyik a bírák ellen a hajsza, és e felszólalásnak a végső kicsengése az volt, mintha ezt a hajszát az Országgyűlés bizottságai, az alkotmányügyi bizottság, a nemzetbiztonsági bizottság, továbbá az abban többségben levő frakciók végeznék el. Egyáltalán nem tudok azzal sem egyetérteni, hogy itt bárki ellen bármilyen hajsza folyik. Végigtanulmányozva a bizottsági jegyzőkönyveket én magam egyébként valamennyi ülésen részt vettem , nem emlékszem olyan felszólalásra, amely a bíró urakat akár emberségükben, akár személyükben, akár emberi tisztességükben sértette volna. Azt hiszem, éppen az árt a bírói és emberi tekintélynek, ha olyan jellegű vita kerekedik e dolgok körül, amely messze túlmutat egy jogi megítélésre és jogi megoldásra váró problémán, és igenis politikai felhangot kap.

Az egyik igen tisztelt képviselőtársam az előző plenáris ülésen azt adta elő, hogy ez a hajsza akkor indult meg, amikor a bíró urak elkezdtek dolgozni és eredményesen dolgoztak, eredményt is értek el, azért, mert találtak az átvilágított személyek között egy olyat, aki esetleg III/III.-as volt.

Tisztelt Országgyűlés! Nekem ezt az álláspontot a leghatározottabban... Nem szeretem ezt a kifejezést használni, hogy "vissza kell utasítani" inkább ezt kívánom mondani, hogy el kell utasítanom. Nem ezért indult ugyanis a bíró urakkal szemben hajsza ami egyébként egyáltalán nem indult meg , hanem ezt követően került ez az ország nyilvánossága elé. Ugyanis ezt a dolgot megítélésem szerint és ez az én egyéni véleményem és jogi gyakorlatomból mondom a legszigorúbb tanácskozási titokként kellett volna kezelni, sőt, még annál is szigorúbb titokként, és erről a sajtónak semmiféle felvilágosítást nem lehetett volna adni.

Ugyanis végül is ez indította el azt a lavinát, ami ehhez az én megítélésem szerint is szomorú és súlyos esethez vezet. Azonban elnézést kérek, ebben a mi képviselőcsoportunknak az égvilágon semmilyen cselekvése vagy mulasztása sem fogalmazódik meg. Ennek a folyamatnak az elindításához mi semmivel nem járultunk hozzá, ezért nyilvánvaló, hogy semmiféle felelősség sem terhel minket mint ahogy ugye már legutóbb elhangzott, hovatovább addig eljutva, hogy igen tisztelt képviselőtársam a parlament nevében kért bocsánatot a bíró uraktól. Azt hiszem, ez egy kicsit túlzott dolog, ugyanis nem hiszem, hogy ez a képviselő úr erre kompetenciával rendelkezett volna. Már csak azért sem, mert én azt hiszem, a Ház nevében nyilatkozni egyedül és kizárólag a Ház elnökének vagy az ő megbízásából a Ház alelnökeinek lehet.

De most nem is ez a lényeg, hogy kinek a nevében kért bocsánatot, hanem az a lényeg, hogy a mi nevünkben ne kérjen, azért, mert nekünk nincs miért bocsánatot kérni. Sem személy szerint nekem, sem pedig a képviselőcsoportunknak.

Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánom tovább idézni vagy ismertetni ezeket a tényeket és körülményeket. Szabadjon azonban utalnom még egy olyan dologra, ami azt hiszem, ugyancsak elfogadhatatlan. Ugyanis az egyik tisztelt képviselőtársam az országgyűlési határozati javaslatot ténybelileg megalapozatlannak és iratellenesnek, jogilag tévesnek, politikailag pedig károsnak minősítette.

Kérem szépen, azt hiszem, a parlamenti bizottságok munkája nem azért, mert ez a parlamenti bizottságoké , színvonala, a bizottsági anyagokban lefektetettek semmiképpen sem vonhatják maguk után az ilyen jelzők használatát.

Azt hiszem, ez megint megengedhetetlen a parlamenten belül, akár egy parlamenti bizottsággal, de horribile dictu még egy önálló képviselői indítvánnyal szemben is.

Tisztelt Országgyűlés! Végigtanulmányozva a jegyzőkönyveket, végigülve a bizottsági üléseket és a plenáris ülésen elhangzott vitát is figyelve, szerény véleményem szerint a nemzetbiztonsági bizottság által kidolgozott határozati javaslattervezet jogszerű, kristálytiszta logikai egymásraépültségben vezeti le azokat a jogi megoldásokat és jut arra az egyedüli jogi megoldási lehetőségre, amit végül is a határozati javaslatban megfogalmazott.

Ami a dolgok emberi oldalát illeti. Én magam is rendkívüli módon sajnálom, hogy bíró urak méltánytalan helyzetbe kerültek vagy kerülhettek, azonban mégis kénytelenek voltunk a többségi határozatot az Országgyűlés elé terjeszteni, hiszen erre kötelez minket a törvény. És azt szeretném mondani, amit Toller László képviselőtársam mondott az általános vita első fordulójában, hogy ne világítson az, akinek zárlatos a vezetéke. Én ezt nem egészen így mondanám, én inkább azt mondanám, hogy nem tud világítani az, akinek zárlatos a vezetéke, mert az égő ki se gyullad, legfeljebb pislákol. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)