Rubovszky György (KDNP)

1995. június 6.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Tisztelt Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedtessék meg: én tegnap írásban jelentkeztem felszólalásra, és vártam a soromat így kerültem a sor végére.Tisztelettel, engedjék meg, hogy én azért ne osztozzam abban az örömben, amit Pető Iván úr említett, hogy egy nagyon gondosan előkészített jogszabálytervezet van a tisztelt Ház előtt. 1994. június 24-én a 34/94. számú alkotmánybírósági határozattal lett kimondva a levéltári joganyag egy részének a megsemmisítése. Ennek a határideje 1995. június 30-a. Úgy érzem, lehet, hogy nagyon hosszú és nagyon precíz előkészítés folyt, de rendkívül rövid időt kapott a tisztelt Ház arra, hogy ezt az előkészített törvénytervezetet megtárgyalhassa.

Sajnálatosnak tartjuk ezt azért, ami itt a vitában többször fel is merült, hogy tudomásom szerint a levéltáros szakma is, és itt a Házban több képviselőtársam is kifogásolta azt, hogy a levéltári anyag védelme jelen pillanatban nem megfelelően illik bele a magyar jogrendszerbe. Nagyon furcsának tartjuk azt, hogy azok a hihetetlen értékű anyagok, amelyekre különösen Szabad György képviselő úr hivatkozott hogy milyen értéket képvisel a magyar nemzet számára az az iratanyag, ami pillanatnyilag a levéltárainkban van , kizárólag szabálysértési védelemben részesülnek, és talán egy kellően precízebb, pontosabb és gondosabb előkészítéssel itt a büntetőjogi védelem is megteremthető lett volna. Tekintettel arra, hogy nem maga a törvény foglalkozik ezzel, azt kérem erről a helyről a tisztelt kormánytól, gondolkozzon el azon, hogy a büntető törvénykönyv módosításával ezt a hiányosságot, ha utóbb is, de talán orvosolni lehetne.

Nagyon sok kérdés merült fel a vita során. Engedtessék meg, hogy én itt az előterjesztett javaslat szövegével és a képviselőtársaim által felvetett anyagi fedezet hiányának a problematikájával foglalkozzam egy kicsit. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy az 1969. évi 27. törvényerejű rendelet, amely június 30-áig hatályos jogunk, bár többször módosították, de ez a jogszabály is rendelkezett számtalan olyan előírással, amely ha megvalósulhatott volna, akkor a mai gondokon sokat enyhíthetett volna. Nem valósult meg, mert a levéltárak nem rendelkeztek ennek megfelelő anyagi fedezettel és itt van az a veszély, amit mi ennek a most tárgyalt törvényjavaslatnak a szövegében is felfedezni vélünk.

(11.00)

Az előterjesztett törvényjavaslat 13. §-ának b) pontjában a közlevéltár feladataiként írja elő a jogszabály, hogy "gyűjti, jogszabály alapján vagy ajándékként átveszi, illetőleg megvásárolja, valamint ingyenes letétként megőrzi a maradandó értékű magániratokat".

Tisztelt Országgyűlés, ismét Szabad György képviselő úrra szeretnék hivatkozni, aki érzékeltette a tisztelt Házzal, hogy ezek az okiratok milyen értéket képviselnek. A közlevéltáraknak olyan kötelezettséget, olyan feladatot ír elő a törvény, amely arra kötelezi a levéltárat, hogy vásároljon meg magánokiratokat. Itt igen komoly anyagi feltételeket kell biztosítani a levéltárak részére.

Ugyancsak ennek a paragrafusnak az f) pontja azt mondja ki, hogy "a megrongált vagy pusztulásnak indult levéltári anyagának konzerválásáról és restaurálásáról gondoskodik". Ezzel kapcsolatban engedtessék meg, hogy elmondjam: legjobb tudomásom szerint az Országos Levéltárnak van restauráló műhelye, s ezen kívül még működik két-három olyan kisebb műhely az országban, amely a ma rendelkezésre álló levéltári anyag megőrzését sem tudja ellátni. Egyes becslések szerint amik szintén a vitában hangzottak el ezeknek az anyagoknak a restaurálása a mai kapacitás mellett az évezred végéig nem megoldható. Tehát feltétlenül szükséges az, hogy az ország területén legalább három vagy négy olyan jól felszerelt restauráló műhelyt létesítsenek, amelyek ezeket a feltételeket biztosítani tudják.

Ugyanakkor nagyon lényeges kérdés és nem emlékszem, hogy ez itt szóba került volna , hogy ezek mellett a műhelyek mellett olyan fertőtlenítő állomásokat kell létesíteni, amelyek a levéltári anyag megőrzéséhez nélkülözhetetlenek. Ma az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat fővárosi és egyes megyei szervezetei végeznek ilyen munkát, de az ő kapacitásuk sem tesz lehetőséget arra, hogy a mai anyag megőrzése érdekében mindent megtegyenek. Ilyen körülmények között ez is igen sok pénzbe kerül.

A törvénytervezet 15. §-a kimondja azt, hogy a levéltáraknak milyen épülettel kell rendelkezniük. Kimondja, hogy zárt, tűzbiztos, megfelelő páratartalmú és hőmérsékletű, és a szükséges tárolóeszközökkel felszerelt raktárnak kell a levéltár mellett lenni. Legjobb tudomásom szerint az önkormányzati levéltárak körülbelül 20-25 százaléka alkalmatlan arra a célra, hogy ezeket a feladatokat teljesítse. Hallottunk arról és tudunk róla, hogy központi beruházásból Óbudán az Országos Levéltár részére épül ilyen épület, de ez az épület is csupán az Országos Levéltár gondját oldja meg; a vidéki levéltárak, helyesebben az önkormányzati közlevéltárak problémáját nem oldja meg.

Ezek azok a leglényegesebb kérdések, amelyekre ahogy korábban képviselőtársaim közül is többen fölhívták a figyelmet úgy a Művelődési Minisztériumnak mint a Belügyminisztériumnak feltétlenül anyagi fedezetről kell gondoskodni.

Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt alkalmasnak tartja ezt a levéltári törvénytervezetet. Számtalan módosító indítványt fogunk beterjeszteni. Engedjék meg, hogy még két olyan kérdésre térjek ki, amelyek megítélésünk szerint a törvénytervezetből kimaradtak.

Az egyeztetések során volt egy olyan anyaga ennek a törvénytervezetnek, amely a 13. §-ban foglaltaknál bővebb volt. A 13. § jelen pillanatban kilenc pontban tartalmazza a közlevéltárak kötelező feladatait. Itt 10. pontként szerepelt az és tudomásom szerint ez a kutatásoknak és a kutatói munka teljesítésének egyik alapfeltétele , hogy a közlevéltárakat szakkönyvtárak fenntartására és működtetésére kell kötelezni. Nyilvánvalóan olyan szakanyagokról, olyan esetleges lexikon- vagy szótárgyűjteményekről lehet itt szó, amelyek mindenképpen nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az adott közlevéltárban a kutatómunka szakszerűen folyhasson. Tehát ennek a pontnak a visszaemelését fogja javasolni a Kereszténydemokrata Néppárt.

Ugyancsak kimaradt a törvénytervezet egy korábbi változatához képest a 34. § 3. pontja. A 34. § két pontjában rögzíti, hogy a különböző iratok hogy kerülnek vissza a levéltárba, vagy hogy kerülhetnek egységes nyilvántartásba. Mint ahogy arról számtalan képviselőtársam említést tett, állami és önkormányzati múzeumok és könyvtárak tartanak birtokukban olyan, egyébként levéltárba tartozó okiratokat, magániratokat és köziratokat, amelyekről a helyileg illetékes levéltáraknak egyáltalán tudomásuk sincs. Ilyen körülmények között bár az lenne megítélésünk szerint a megoldás, ha ezek a védett iratok az illetékes levéltárba kerülnének mi már egy ennél enyhébb változattal is megelégednénk. Az enyhébb változatot pedig úgy képzeljük, hogy az állam és a helyi önkormányzatok kötelesek legyenek ezeket a birtokukban lévő iratokat nyilvántartásba vetetni, biztosítani ezeknek az iratoknak a kutathatóságát, és akkor ha már nem is a levéltár rendelkezésére áll ez az anyag legalább a bejelentési kötelezettséggel egy egységes iratnyilvántartás rendelkezésre áll.

Tisztelettel ezekkel a megjegyzésekkel tartjuk alkalmasnak a törvénytervezetet elfogadásra, és természetesen ezeket remélhetőleg a jövő hét végéig szükséges határidőre módosító indítványként is előterjesztjük.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)