Torgyán József (FKGP)

1995. június 6.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződés közismert nevén a magyar-szlovák alapszerződés a Független Kisgazdapárt országos vezetőségének, országos elnökségének, országgyűlési képviselőcsoportjának megítélése szerint hazánk megszégyenülésének, nemzeti megaláztatásunknak, az egész magyarság meggyalázásának dokumentuma. Azok a külsőségek is, amelyek között tárgyalásra kerül ez a szerződés, mind alátámasztják azt az értékelést, amellyel beszédemet kezdtem. Hiszen gyakorlatilag egy félig üres ház előtt zajlik a vita, nincsenek hallgatók; a szlovákiai magyar pártok delegációit sehol nem látom; hasonlóképpen nem látom sehol a romániai magyar pártok delegációit sem. Önmagában az a tény, hogy nem ennek az ügynek a tárgyalásával kezdtük a mai plenáris ülésünket, ez mind annak bizonyítéka, hogy a szlovák-magyar alapszerződést, hazánk szempontjából egy kiemelkedő jelentőségű szerződést, méltatlan körülmények között kell tárgyalni, mert bizonyos erőknek kényelmetlen ez a szerződés. Úgy gondolom, arra is érdemes vesztegetni néhány szót, hogy a szlovák-magyar alapszerződést a magyar kormány történelmi kiegyezésnek tekintette és minősítette, a Független Kisgazdapárt pedig történelmi árulásnak. Nézzük meg, melyik megközelítés az igaz!

Lényegét tekintve a kormányzat azért szorgalmazza a szerződés megkötését, mert azt mondják, ez a stabilitást segíti elő. Hivatkoznak a párizsi értekezlet előestéjén az ötvenkét tagállam tapsára, az Európai Unióhoz való közeledésünk gyorsítására, és azt mondják, a stabilitás mindenek felett való, ezért kell nekünk ezt a szerződést megkötnünk.

Ugyanakkor a mi megállapításunk szerint a szerződés aláírása óta eltelt idő igazolja, hogy nem a stabilitás felé haladnak az események, hanem kifejezetten egy instabil helyzet állt elő Közép-Kelet-Európában, és ez az instabilitás kezd napról napra aggasztóbbá válni. Hadd utaljak arra, hogy április 22-én Komáromban tüntetés volt a pedagógusok részéről a tervbe vett szlovák nyelvtörvény, az alternatív oktatás gondolata miatt csak utalok rá, hogy ez a brezsnyevi alternatív oktatás gondolata, tehát a minden anyanyelv eltiprására irányuló alternatív oktatási gondolat. De utalhatnék arra is, hogy május 20án a Dunaszerdahely-Somorja vasútvonalon milyen pogrom történt a magyarokkal szemben, hogy kidobták a robogó vonatból a magyarokat, hogy egy 18 éves, érettségi előtt álló kislány végtelenül súlyos sérüléseket szenvedett.

Úgy gondolom, ezek mind bizonyítékai annak a megítélésnek, hogy itt valóban egy instabilitást előidéző tényezőről van szó, és ha figyelembe vesszük a legutóbbi napok eseményeit nevezetesen hogy szinte már-már körvonalazódnak a kisantant létrejöttének alapjai , ha abból a tényből indulunk ki, hogy most már a szlovákok meg a románok egyeztetnek az alapszerződés ügyében, akkor láthatjuk: valóban az instabilitás az, ami az alapszerződés aláírása óta eddig bekövetkezett.

(12.00)

Most nézzük meg, hogy melyek azok a konkrét kifogások, amelyek a szerződéssel kapcsolatban a kisgazda-oldalról felmerülnek. Kezdjük az alkotmányossági kifogásokkal, a formai kifogásokkal mindenekelőtt!

A kormány az 1995. III. hó 17-ei döntésével felruházta Horn Gyulát a szlovák-magyar alapszerződés aláírására. Igen ám, csakhogy az alkotmány 19. § (3) bekezdés f) pontja szerint a kiemelkedő fontosságú nemzetközi szerződéseket az Országgyűlés jogosult megkötni. Ebből következik, hogy csak az Országgyűlés felhatalmazásával köthetett volna szerződést Horn Gyula, nem pedig a kormány felhatalmazásával. Ismételten felhívnám az igen tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra a tényre, hogy az alkotmányos berendezkedésünk értelmében az Országgyűlésnek van egy kormánya és nem fordítva, tehát nem a kormánynak van egy Országgyűlése. Ezért tehát az alkotmány 19. § (3) bekezdésének f) pontját nem lehet akként értelmezni, hogy a ratifikációval minden jogi akadály elhárult. Hiszen önmagában az a tény, hogy az Országgyűlés felhatalmazása nélkül kötötték meg ezt a szerződést, ez egy súlyos alkotmányos kifogás.

Hadd utaljak itt arra, hogy mi már az ukrán-magyar alapszerződésnél is felhívtuk az illetékesek figyelmét arra, hogy miként kell megítélni a Magyar Köztársaság alkotmányának idevonatkozó rendelkezéseit; tehát a 19. § (3) bekezdés f) pontját. És hogy mennyire igazunk volt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy végül is azzal, hogy az alkotmányos rendelkezést félrerúgták, nem törődtek vele, és 1991. december 6-án Antall József és Jeszenszky Géza megkötötték az ukrán-magyar alapszerződést, ez végül is egy olyan helyzetben következett be, hogy öt nappal korábban a magyar nép népszavazás útján kivívta azt az óriási vívmányt, amelynél kevesebbet biztosít a híres vagy hírhedt 1201-es ajánlás. Tehát a magyar nép népszavazás útján a beregszászi autonómia mellett voksolt és euforikus örömmel ünnepelték az autonómiát, amikor is a magyar alkotmány felrúgásával az akkori egy kormányzat egy olyan helyzetet teremtett, hogy végül is ez az autonómia elveszett. És hogy ennek mi lett a következménye? Érdemes arra utalnom, hogy Kovács Miklós, az RMDSZ elnökségi tagja, illetőleg Kovács Miklós a KMKDSZ elnökségének tagja tehát a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége elnökségének tagja az RMDSZ kongresszusán elmondotta, hogy semmiféle joga nincs a Kárpátalján élő magyaroknak; összehasonlíthatatlanul kevesebb joguk van, mint az alapszerződés aláírása előtt. Nem igaz, hogy a nyelvüket gyakorolhatják; nem igaz, hogy iskoláik lehetnek; nem igaz, hogy a közigazgatásban részt vehetnek. Nem igaz, hogy azok az alapvető emberi jogok és szabadságok, amelyeket az ENSZ Alapokmánytól kezdve, a helsinki dokumentumokon keresztül az 1201-es ajánlásig mindenféle nemzetközi szerződés biztosít a magyarok számára is, ténylegesen a magyarok számára is megvalósultak volna. A teljes jogfosztottságról számolt be.

Ezért tehát egyértelmű, hogy ma nem lehet ezeket az alkotmányos aggályokat félresöpörni; annál inkább sem, mert az alkotmány 19. §-án túlmenően ott van még a Magyar Köztársaság alkotmányának 6. § (3) bekezdése is, amely kifejezetten kimondja és előírja, hogy a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért. Tehát nem azt mondja, hogy felelőtlen lehet a vezető, hanem azt mondja, hogy köteles felelős lenni.

A mi megítélésünk szerint pedig ennek az alapszerződésnek az ilyen sietve való megkötése, az alapvető diplomáciai szempontok felrúgása, tehát az, hogy az időpont helyesen legyen megválasztva; hogy a helyszín helyesen legyen megválasztva; hogy mi ne Balladur akkori miniszterelnök úrnak a leendő kampányára lettünk volna tekintettel, hanem a magyar érdekeket próbáltuk volna érvényesíteni; az, hogy nem lehet elmenni Párizsba, a magyar nemzet megaláztatásának színhelyére egy ilyen szerződést aláírni, mert önmagában a színhely ilyen megválasztása a magyar önbecsülés arculcsapását jelenti. Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy rendkívül szerencsétlen, rendkívül rossz volt a szerződésnek a párizsi helyszín megválasztása, hiszen ez a nemzeti büszkeségünket súlyosan sérti; de alapvető érdekeinkre sincs tekintettel.

Ami a szerződéssel kapcsolatos konkrét kifogásainkat illeti: itt kiemelném, hogy az alapvető magyar érdekek azt kívánnák meg, hogy mi megkérdezzük a másik oldalon lévő partnereinket, hogy miért nem valósultak meg 75 év óta azok az alapvető emberi jogok és szabadságok, amelyeket még a trianoni békediktátum is biztosít a magyarság számára. Noha erről a helyről, éppen most, a trianoni békediktátum megkötésének 75. évfordulója után három nappal kell kimondani azt, hogy a trianoni békediktátum hazug diktátum, igazságtalan diktátum, terület- és emberrabló diktátum. És azok, akik megálmodták Trianont, azok rémálmot láttak, mert azt hitték, hogy ez egy tartós álom lesz és béke lesz. Ma már tudjuk, hogy se nem tartós, se nem béke; sőt, már nincsenek olyan államok sem, amelyeket Trianonnal létrehoztak.

Tehát egyértelmű, hogy itt a magyarság alapvető érdekei azt kívánták volna meg, hogy csak akkor üljünk le a tárgyalóasztalhoz, hogyha végre azok az alapvető emberi jogok és szabadságok, amelyeket ismételten jelzem nemcsak a trianoni békediktátum és a párizsi békeszerződés, hanem a teheráni egyezmény, a római egyezmény, a helsinki dokumentumok és számos más dokumentum alátámaszt; többek között a sokat vitatott 1201-es is. Tehát akkor lehetett volna miről tárgyalni, ha a ténylegesen létező határok mellett ténylegesen léteznek azok az alapvető jogok és szabadságok, amelyek csak papíron léteztek eddig, de a valóságban nem.

A másik konkrét kifogásunk, hogy nem lehet addig leülni az alapszerződés aláírása céljából nem lehetett volna leülni , amíg a beneši dekrétumokat hatályon kívül nem helyezik. A beneši dekrétumokat illetően legyen szabad az igen tisztelt Ház figyelmét felhívnom, hogy egy alapvető magyar érdek lett itt semmibe véve; egy olyan érdek, amelyet össze kellett volna kapcsolnunk a németek érdekeivel. Hiszen most emlékeztek meg negyvenhatodik alkalommal, június 3-án és 4-én a szudétanémetek tragédiájáról. Énmagam ott voltam ezeken az ünnepségeken, és számos szudétanémettel beszéltem. Kérem, ott egyszerre hárommillió németet űztek el a szülőhazájából és több mint kétszázezer németet gyilkoltak meg.

(12.10)

De a beneši dekrétumok következményeként sok százezer magyart is elüldöztek, több mint százezer magyart meggyilkoltak; sok százezer magyart kényszerítettek arra, hogy vallja magát csehnek vagy szlováknak, hogy ne legyen kénytelen a kollektív bűnösség szörnyű következményeit elviselni ugyanis nemcsak állampolgárságuktól fosztották meg a magyarokat és a németeket a beneši dekrétumok kapcsán, hanem bizony kimondották, hogy ezek a jogfosztott emberek teljes vagyonukkal felelnek mindazért, amit a háborúban a szlovákok és a csehek véleménye szerint velük szemben elkövettek! Tehát büntetlenül meg lehetett ölni a magyart vagy a németet, büntetlenül el lehetett rabolni a magyarnak vagy a németnek a vagyonát. És a mai napig is él a beneši dekrétum, hiszen ezért nem kaphatnak az érintett magyar állampolgárok 50 hektárnál nagyobb termőföldet; amíg a szlovákoknál ez a határ a csillagos ég, a magyaroknál az 50 hektár! (Jakab Róbertné: Ez nem igaz!)

Úgy gondolom, látni kell, hogy akkor, amikor a beneši dekrétumokkal kapcsolatban a németek közül, mondjuk, a pénzügyminiszter úr, dr. Theo Waigel úr bátran, gerincesen és a német nép érdekeinek, az emberi humanitásnak megfelelő elvek alapján nagyon helyesen rámutatott ezeknek a beneši dekrétumoknak a tarthatatlan voltára, vagy mondjuk, amikor Stoiber miniszterelnök úr a beneši dekrétumok hatályon kívül helyezését követelte, akkor az én megítélésem szerint a magyar kormánynak is kötelessége lett volna a beneši dekrétumok hatályon kívül helyezését követelni addig szóba sem jöhet semmiféle alapszerződésnek a parlamenti megerősítése, amíg ez meg nem történik!

Ugyancsak konkrét kifogásunk a szerződéssel kapcsolatban, hogy a 3. cikkely kimondja, hogy területi követelésünk nincs és ilyet a jövőben sem támasztanak a felek. Úgy gondolom az, hogy a területi kérdések miként nyertek rendezést, ezt rögzítette a trianoni békediktátum, rögzítette a párizsi békediktátum. Mi soha sehol olyan kijelentést nem tettünk, hogy mi revizionista törekvésekkel szeretnénk ezeket a határokat megváltoztatni; ennek következtében ennek a klauzulának magyar részről nem kellett volna bekerülnie a szerződésbe, mert ezt semmi sem indokolja. De az, hogy a jövőre vonatkozóan olyan kijelentést tegyünk, hogy a jövőben sem támasztunk területi igényt, ez egy kétezer éves római jogi alapelvbe ütköző és a jelenleg is hatályos európai jogrendbe ütköző megközelítés, amely abból a latin formulából indul ki, amit jogásztársaim bizonyára éppúgy ismernek kívülről mint én. Ez úgy hangzik, hogy nemo plus iuris ad alium transferre potest quam ipse haberet vagyis: senki nem rendelkezik több joggal, mint amennyivel a jogelődje rendelkezett. Hát ha egyszer a jogelődöktől mi azzal örököltük meg az országunkat, hogy arra vigyázzunk, mint a szemünk fényére, ez nem jelenti azt, hogy mi ezt a jogot másnak odaadhatjuk, hogy mi lemondhatunk a hazánkról!

Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja a következő. Itt utalnék Eörsi Mátyásra, aki azt mondotta, hogy itt senki az alapszerződés előkészítése kapcsán ellentétes véleményt nem hangoztatott. Kérem, a Független Kisgazdapárt 1930. október 12-én hirdette meg a békési programot, amely a trianoni gyalázatot elutasította, és a Független Kisgazdapárt végig ezen az állásponton volt. Ezt az álláspontot képviselte az ukrán-magyar alapszerződés esetében is; ezt képviselte, mondjuk, 1994. augusztus 20-án a Szent István '94 Határon Túli Magyarok Konferenciáján, ahol minden szlovákiai, romániai, vajdasági és egyéb magyar szervezet egységesen elutasította az alapszerződésnek még a gondolatát is, addig, amíg minket föl nem vesznek az Unióba! Mert ha fölvesznek az Európai Unióba, az egy új helyzetet jelent akkor aláírhatunk ilyen szerződést. De úgy gondolom, addig semmiképpen sem, mert addig nincs új helyzet!

Itt tehát visszautalván arra, hogy vajon az alapszerződés megkötésével többletjogról lemondhatott-e bárki, mint amivel rendelkezett, azt kell hogy mondjam: ilyen jog senkit nem illet meg. De még az Országgyűlés sem rendelkezik ilyen joggal, mert majd az utódainkat fogja megilletni az a jog, hogy a saját sorsukról ilyen vonatkozásban döntsenek, de mi helyettük nem mondhatunk le az utódokra is kiterjedő jogokról! Egyébként is alapelve minden jogrendnek, hogy a joglemondást nem lehet kiterjesztően értelmezni, tehát ha még lenne is valamiféle olyan jogosítvány, mondjuk, a Szent Korona-tanból vagy az Aranybullából fakadóan, amely ilyen jogot adna de nincsen: pont az ellenkezője van! Megtiltotta az Aranybulla 1222-ben kiadott része, hogy bárki a magyar javakról lemondjon! Tehát kifejezetten jogellenes a kormánynak ez az eljárása.

Úgy gondolom, hasonlóképpen elfogadhatatlan a 12. cikk (6) bekezdése, hiszen ez az előkelő idegen szemszögéből szól "a másik állam nyelvének" az oktatásáról. Hát elnézést kérek, az "anyanyelv" kifejezésnek még a szóhasználata sincs benne az alapszerződésben! Hát hogyan küzdjünk mi vagy hogyan küzdjenek a szlovákiai vagy a romániai magyarok az anyanyelvük használatáért, ha az a szó, hogy "anyanyelv", sehol nem szerepel az egész szerződésben?! Vagy kérdezem én: micsoda dolog az, hogy a 12. cikk szól a kultúráról, a tudományról és az oktatásról általában, vagy szól a 12. cikk már említett (6) bekezdése "a másik állam nyelvének" oktatásáról, mintha egyenlőségjelet lehetne tenni általában a Szlovákiában élő magyarok és a Magyarországon élő szlovákok nyelvének oktatása között! Elméletileg igen, de a magyarok esetében rögtön rá kell arra mutatni, hogy a magyarság államalapító tényező Szlovákiában, a magyarság társnemzet kell hogy legyen Szlovákiában de sehol a szlovák-magyar alapszerződés nem használja sem az államalapító nemzet fogalmát, sem a társnemzet fogalmát, hanem elég szomorú módon csak utal az 1201-esre! De hogy az 1201-esre miként utal, engedjék meg, hogy fölemlítsem a 11. cikk konkrét szövegét!

(12.20)

Az azt mondja ki, hogy azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbség tagjai többségben vannak, joguk van ahhoz, hogy megfelelő helyhatósággal vagy autonóm önkormányzattal rendelkezzenek, illetve hogy olyan különleges státusuk legyen, amely megfelel a különleges történelmi és területi helyzetnek, és összhangban van az állam belső törvényeivel is.

Ott kezdem a kifogásomat, hogy ez az egész megszövegezés távolról sem elegendő a magyarság szempontjából, hiszen ha tovább olvassák ezt a cikkelyt csak nem akarom az idejüket túlzottan igénybe venni , akkor megdöbbenve fogják látni, hogy csoportról beszél, mint államalapító népnek a jogait sehol föl sem említi, tehát a magyarok helyzetére egyáltalán nem is alkalmazható ez. De még ezt a minimumot sem akarják nekünk adni, holott ez a minimum nagyon kevés és elégtelen ahhoz, hogy a magyarság jogait erre lehessen alapítani.

De a belső jogra való utalás egyben rendkívül veszélyes is. Így utalhatnék a 15. cikk (4) bekezdésének a) pontjára, amely azt mondja, hogy a keretegyezményt akkor kell alkalmazni, ha a belső jog nem tartalmaz ennél kedvezőbb megoldást. Az összes jogtipró, a magyarokat meggyilkoló, a magyarokkal szemben pogromokat rendező, alapvető emberi jogaikat és szabadságukat sárba tipró ilyen személyiség mind arra hivatkozik, hogy náluk több joga van a magyarnak, mint bárhol a világon. Holott ennek az ellenkezője sem igaz, mert sehol ilyen kevés joggal nem rendelkeznek népek, mint a magyarok az említett területeken.

De mégis ez a szerződéses meghatározás borzasztó veszélyeket rejt magában. Úgy gondolom, hogy éppen ezért ennek a szerződésnek ilyen megközelítése, tehát a szerződés konkrét elemzése is arra a következtetésre kell hogy vezessen minket, hogy utasítsuk el ezt a szerződést.

Legyen szabad arra hivatkoznom, hogy a Független Kisgazdapárt módosító indítványokat nyújtott be annak érdekében, hogy a rendkívül rossz alapszerződéssel kapcsolatos elvi álláspontját kifejezésre juttathassa. Példátlan eset történt a magyar parlamentarizmus történetében, tudniillik a kérdés tárgyalását annak ellenére nem rendelte el a külügyi bizottság, hogy a Házszabály kifejezetten kimondja, hogy az országgyűlési képviselő jogosult módosító indítványt beterjeszteni, és ezt a módosító indítványt köteles az Országgyűlés tárgyalni. Ennek ellenére a Házszabály 122. §-ára való utalással a külügyi bizottság érdemben nem is foglalkozott a Független Kisgazdapárt előterjesztésével, holott a Házszabály hivatkozott 122. § (5) bekezdése azt mondja ki, hogy "a határozati javaslatnak az aláírt nemzetközi szerződés szövegét tartalmazó részéhez módosító javaslatot nem lehet benyújtani". Én viszont nem az aláírt szerződés szövegéhez nyújtottam be módosító javaslatot. Csak ugye legalább az elbírálóknak kellene ismerni minimálisan a magyar nyelvet, és utána nem ártana, ha ismernék a magyar jogot. Én az aláírt szerződést kihirdető országgyűlési határozati javaslathoz fűztem be módosító indítványokat. Ez pedig nemcsak hogy lehetséges és megengedett, hanem amint az előbb hivatkoztam rá a Házszabály 94. § (1) bekezdéséből fakadó olyan jog, amelyet senki el nem vitathat. Ugyanis e törvényi rendelkezés szerint amely egyébként, mellékesen hadd jegyezzem meg, tulajdonképpen alkotmányerejű jogszabályban van rögzítve a törvényjavaslathoz, a határozati javaslathoz és a politikai nyilatkozattervezethez az Országgyűlés bizottsága és az országgyűlési képviselő a Házszabályban meghatározott kivétellel módosító javaslatot nyújthat be. Tehát a Házszabály kifejezetten az ilyen előterjesztést biztosító jog, ennek a sárbatiprása történt, ami ellen a Független Kisgazdapárt tiltakozik.

Amint arra már hivatkoztam, a kisgazdapárti módosítvány egyik feltételrendszere a beneši dekrétumok hatályon kívül helyezésére vonatkozott. Úgy gondolom, ez olyan alapvető követelmény, ami nélkül a szerződést ratifikálni semmilyen körülmények között sem lehet. Csak megemlíteném még, hogy ez a gyalázatos, szégyenteljes dokumentum a beneši dekrétum olyan jogfosztó dekrétumsort tartalmaz, amely megfosztotta az állampolgárságtól és a vagyontól a magyarokat és a németeket.

Én innen megkérdezem a tisztelt szlovák barátainktól: amikor önök a beneši dekrétumokat elfogadták még Csehszlovákia idejében , akkor vajon miért nem törődtek azzal, hogy önök olyan kollektív jogfosztást mondanak ki, amely kollektív jogfosztást valamikor a mezopotámiai jog ismert Hammurabi törvénykönyve idején, időszámításunk előtt 1884 körül. Kérdezem én, ha akkor önöknek nem tűnt fel, hogy mennyire visszakanyarodnak, nem is a középkorba, hanem az ókorba, akkor most miért nem akarják elfogadni az 1201-est, amely kollektív jogokat biztosít a harmadik évezredre előre, a magyarok vonatkozásában még nem is kellő terjedelemben. Erről a helyről vagyok kénytelen megkérdezni a szlovákoktól, hogy önök miért a középkorhoz akarnak visszakanyarodni és miért nem akarnak a jogállami megoldás alapjára helyezkedni. Ezt Gellért Kis Gábor képviselőtársamnak is mondom, aki úgy gondolja, hogy külön beszélgetést folytathat velem itt a pulpituson. (Derültség. Közbeszólás balról: Ez egyelőre csak magánszám!)

Talán nem árt, ha tudja azt, hogy Gottwaldtól származnak ezek a dekrétumok, Klement Gottwaldtól magától, aki Moszkvában szövegezte meg ezeket. Természetesen a moszkvai jogtiprás egész szellemiségében 1944 szeptemberében, amikor például meghirdette a szlovák felkelést szó szerint mondom, a szlovák felkelés meghirdetett jogát -: "A nemzeti bizottságok kíméletlenül és megalkuvás nélkül el fogják kobozni a németek és magyarok vagyonát". Én úgy gondolom, egy ország, amelynek van önbecsülése, addig, amíg vele szemben ilyen dokumentumok léteznek, nem köthet szerződést.

A másik. Eörsi képviselőtársam volt szíves és megemlékezett egyrészt az én különböző felszólalásaimról, bár név szerint nem említett, amikor arra utalt; hogy juthat itt eszébe bárkinek az, hogy a magyar történelemmel kapcsolatban hatezer éves múltra utaljon. Mindenekelőtt azt kell mondanom, hogy Eörsi képviselőtársam egyrészt tárgyi tévedésben van, mert amikor én Tatárlakára utaltam, akkor ez nem érinti Szlovákiát, Tatárlaka ugyanis, kedves Eörsi képviselőtársam, Romániában van, Erdélyben, tehát a kettőt nem kell összekeverni. De ha már nem tudja, hogy Tatárlaka hol van, akkor hadd hivatkozzam arra, hogy ismerhetné mondjuk a magyarok történetéből a Tárihi Üngürüszt, (Derültség.) amelyet nem mi írtunk, hanem törökök, és a török levéltárakban találták meg, és amely olyan apróságokat tartalmaz például, hogy Árpád vezérünk hogy alapította meg Szebent Erdélyben.

Ezt azért említem mindösszesen, mert fájt Eörsi képviselőtársunknak, hogy mi a nagymorva birodalom gondolatával szembe tudunk állítani más történelmi megközelítést is.

(12.30)

Ugyanis nem szabad elfeledkezni arról, hogy a Kisgazdapárt módosítványai közt van egy olyan is, amely arra irányul, hogy tessék hatályon kívül helyezni a szlovák alkotmánynak azt a részét, amely Szlovákiát Cirill és Metód államának és a nagy Morva Birodalom jogutódjának jelöli meg.

Miért van ennek jelentősége? Azért, mert tessék tudomásul venni, hogy a jelenlegi nyelvtörvények, erőszakoskodások ideológiai hátteréül az a magyarázat szolgál, hogy a magyarok, akik az ő iskolai tankönyveik szerint irtanivaló, primitív barbárok, feldúlták ezt a virágzó birodalmat, Cirill és Metód birodalmát, így a magyarok a kereszténység esküdt ellenségei. Így válik tehát Szűz Mária országa az Antikrisztus országává. És kérem, miután Cirill és Metód, illetőleg a nagy Morva-birodalom határai valahol Magyarország közepén húzódtak, bizony kell arról szólni, hogy nem lehet megengedni az ilyen ellenséges megközelítést a magyarsággal szemben. Arról már nem is beszélek, hogy semmi köze Szlovákiának se Cirillhez, se Metódhoz, se a nagy Morva Birodalomhoz. De ha már ők ilyenre hivatkoznak, én mért ne hivatkozhatnék arra, hogy Tatárlakán találtak... (Zaj a bal oldalon.)... olyan rovásírást, amely hatezer évesre becsültetik a régészek által. Persze, ezt a régészekkel kell Eörsi Mátyásnak megbeszélni, nem velünk.

De miután Eörsi Mátyás képviselőtársam még elég gunyoros hangon felemlítette például, hogy ő nem tudja, miket suttogtak a megfélemlített magyar gyerekek Maczó Ágnes képviselő asszony fülébe, én akkor ígértem, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolásául, már csak Eörsi Mátyás iránti tiszteletemből sem tudok csak két percet áldozni, többre van itt szükség. (Derültség, zaj. Közbeszólás: Van idő!) És én, bizony, felhívnám igen tisztelt képviselőtársam figyelmét arra, hogy vajon nem tűnt-e fel neki, hogy akkor, amikor mondjuk a nácik által megfélemlített zsidó gyerekek sugdostak bárki fülébe, milyen jó lett volna, ha van valaki, aki fölfigyel ezeknek a gyerekeknek a fájdalmára és arra, hogy mit suttognak mások fülébe. Akkor talán nem lett volna egy olyan svájci vizsgálóbizottság, amely Auschwitzban mindent rendjénvalónak, helyénvalónak talált, nem következtek volna be a világtörténelem leggyalázatosabb gaztettei.

Mi úgy gondoljuk, ezeket a gaztetteket ma is meg kell akadályozni, és ha a gyerekek kétségbeesve, megfélemlítve suttognak valamit a fülünkbe, akkor bizony arra oda kell figyelni ha hallja azt Eörsi Mátyás, ha nem hallja.

Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Miután nagyon eltelt az időnk... (Zaj. Közbeszólás balról: Hát, igen...)..., én úgy gondolom, feltétlenül szólnom kell még néhány mondatot arról, mielőtt átadom a szónoki emelvényt... (Közbeszólások balról: Halljuk!)..., vajon szabad-e addig az alapszerződés záróvitáját megtartani, határozatot hozni, amíg a szlovák fél nem törli az alkotmány preambulumából a Morva-birodalomra való utalást, amíg nem kötelezi magát a szlovák fél arra, hogy a magyar nyelv korlátozásával kapcsolatos törvénytervezet elképzeléseitől eláll. Hiszen ne feledjék: a szlovákok most arra készülnek ami az instabilitás újabb jele , hogy ne csak törvénnyel tiltsák a magyar nyelv használatát, és nemcsak hogy nem fognak pénzt adni a magyar iskolák, óvodák, egyetemek fenntartására... Pillanatnyilag egy olyan helyzet van, hogy igaz ugyan, hogy már néhány helységnévtábla ki van téve, ami állítólag magyar nyelven is tartalmazza a magyar helységneveket, de ha önök tudnak nekem mutatni egy olyan helységnévtáblát, ami a magyar nyelv szabályainak megfelelő helyességgel ábrázolja a magyar helységnévtáblát, akkor azt kell hogy mondjam, én meg fogok hajolni az önök akarata előtt de ilyet nem tudnak találni. Mint ahogy Romániában sem sikerült találnom, Nagyváradtól Kolozsvárig, egyetlenegy helységnévtáblát, ami a román nyelv mellett magyarul is kiírná az ezeréves, színtiszta magyar település magyar nevét, de egyetlenegy cégtáblát sem láttam a helységekben, amely magyarul lett volna kiírva.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Én azzal fejezem be a beszédemet... (Közbeszólás a bal oldalról: Jaj, de jó!)..., hogy én itt nagyon sok szlovák lelkű magyart és sajnos hadd tegyem hozzá most már settenkedve jövő oláh lelkű magyart is látok az alapszerződések körül. (Közbeszólás a bal oldalról: Most már aztán elég!) Nagyon szeretném, ha legalább itt, a Házban magyar lelkű magyarok döntenének a magyarok sorsáról. Én úgy gondolom, olyan magyar, aki ilyen szerződést aláír, nem lehet, mert ez a magyarság alapvető érdekeivel szemben álló szerződés. Felszólítom képviselőtársaimat: teljesítsék kötelezettségüket... (Közbeszólás balról: Mit enged meg magának?! Folyamatos zaj.).., utasítsák el a nemzetünket megalázó alapszerződést! Köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)