Szent-Iványi István (SZDSZ)

1995. június 6.

DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Néhány súlyos tárgyi tévedésre ki kell térnem, hiszen a képviselő úr beszédében nem kímélt meg minket attól, hogy ezeket a félreértéseket megossza velünk.Először is teljesen téves a képviselő úrnak az az alkotmányjogi értelmezése, ami azt mondja, hogy parlamenti felhatalmazásra van szüksége a miniszterelnöknek az alapszerződés aláírásához. Ez nem így van. A miniszterelnöknek az aláíráshoz kormány-felhatalmazásra van szüksége. Ezt a kormány-felhatalmazást a miniszterelnök úr megkapta. Az alkotmány 19. §-a azt írja elő, hogy a szerződés megkötése tartozik parlamenti hatáskörbe, az pedig most folyik, a ratifikációs eljárás során. Tehát a szerződést most fogjuk megkötni. Hatályba lépni és érvényessé válni csak akkor fog, ha a szlovák parlament is ratifikálta, és ha a ratifikációs okiratokat is kicseréltük. Itt tehát semmilyen alkotmányjogi vagy alkotmányellenes lépés a kormány részéről nem történt.

Ami a beneši dekrétumokat illeti:

Nyilvánvalóan nincs ennek a Háznak egyetlenegy képviselője sem, aki védelmébe venné a beneši dekrétumokat. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a beneši dekrétumok a II. világháború utáni bosszú és retorziók légkörében született törvényi rendelkezések. Magunk is azon vagyunk, hogy ezeket a dekrétumokat a még érvényben lévő, morálisan még fenntartott részeiben is vissza kell vonni.

Ennek ellenére szeretném megjegyezni, tisztelt képviselőtársam mert úgy látom, ezzel nincs tisztában a szerződés tanulmányozása nyomán sem , hogy a szerződésnek két cikkelye kifejezetten kitér erre a vonatkozásra: részben a 14. cikkely, részben a 15. cikkely b) pontja, amely kimondja a teljes jogegyenlőséget, illetve a diszkrimináció teljes tilalmát. Tehát, ha érvényessé válik ez az alapszerződés, akkor egy belső jogban hatályos eszközt kap az ottani magyarság, hogy föllépjen a beneši dekrétumok még ma is élő sajnos, élő hagyatékával szemben.

Ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy a beneši dekrétumok alapszerződésbe foglalása mintegy a szerződés elfogadásának feltétele, egészen az aláírás napjáig nem merült föl. Nem merült föl sem tisztelt képviselőtársaink, sem a határon túli magyarok, a szlovákiai magyarok részéről. Többször megemlítették, ez kétségtelen tény, hogy szerencsés lenne, ha erre is ki tudna térni az alapszerződés. Soha senki nem mondta, hogy ez az elfogadás igazi feltétele. A mi partnereink mindig azt mondták, hogy a 1201-es ajánlás az, amit szükségesnek és nélkülözhetetlennek tartanak.

(12.40)

Tehát én ezt egy utólagos feltételtámasztásnak tartom. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy ebben az ügyben vannak lépéseink, közösen fel fogunk lépni és el fogjuk tudni érni, amit szeretnénk.

Engedje meg, hogy kitérjek a társnemzet fogalmára is. Képviselőtársam azt mondta, hogy sehol nem tartalmazza az államalkotó nemzet vagy a társnemzet fogalmát. Valószínűleg elkerülte Torgyán képviselő úr figyelmét az alapszerződés preambuluma. A preambulum is integráns része az alapszerződésnek, és ez nyilvánvalóan kimondja, hogy a két országban élő kisebbség, tehát a magyarországi szlovákok és a Szlovákiában élő magyarok az adott társadalom és az adott állam integráns részét képezik. Ezt meg fogja találni képviselő úr. Tehát azt hiszem, itt semmilyen probléma nincs. Az alapszerződés és az alapszerződést aláíró mindkét fél elismerte azt, hogy a nemzetiségek nem külső, alávetett egységei az adott társadalomnak, hanem annak egyenrangú, integráns részei.

Ami az anyanyelv és a más állam nyelvének kérdését illeti, érthetően fogalmazott úgy az alapszerződés, hogy más állam nyelvének elsajátítása, hiszen ez is a történelmünk része, ezt sem tudjuk megtagadni. Ez elsősorban a magyarországi szlovákságra vonatkozik. Ma magyarországi szlovákok igen jelentős részének anyanyelve magyar. Lehet, hogy ez meglepő, de így van. Tehát számukra egy más állam nyelvének elsajátításáról van szó. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy egy sokszínű, értékekben, kultúrákban, életformákban szabadon versengő társadalmat és országot segítsünk elő, ilyen viszonyokat teremtsünk, ezért akarjuk elősegíteni azt, hogy elsajátíthassák egy más állam nyelvét is, ami most nem anyanyelvük az adott ország állampolgárainak. Kétségtelen, hogy kevésbé vonatkozik ez a szlovákiai magyarokra, hiszen ők az anyanyelvüket jobban meg tudták őrizni.

Tisztelt Képviselőtársaim és Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy mégis a legnagyobb probléma a tisztelt pártelnök úr és frakcióvezető úr felszólalásában nem a tárgyi tévedések halmaza volt amiből most csak néhányat tudtam kiemelni , hanem az a hangnem és az az elutasítás, amivel mindazokat illette, akik legalább annyi jó szándékkal és legalább annyi elkötelezettséggel a magyar nemzet, a magyar nemzet érdekei iránt törekednek a megbékélés, a jószomszédság és az együttműködés szellemének megerősítésére, mint amennyire az én meggyőződésem szerint Torgyán úr is törekszik. Én nem kívánom őt semmilyen más lelkű embernek nevezni, de elfogadhatatlannak tartom, hogy akár szlovák, akár oláh, akár bármilyen lelkű magyarnak nevezze azokat, akik ezt az alapszerződést tiszta hittel, meggyőződéssel támogatják. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)