Rott Nándor (FKGP)

1995. június 6.

DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnöknő! Tisztelt Ház! Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvényjavaslat egy hosszú idő óta demokratikus jogállammal nem teljesen konform módon rendezett eljárásbeli meg államhatalmi problémát hoz közelebb egy korszerűbb, demokratikusabb megoldáshoz. Ezek kétségtelenül előnyei ennek a törvényjavaslatnak, és ezt üdvözölnünk is kell.A kérdéskörrel általában azonban és ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban is felmerülnek bizonyos aggályok. Mindenekelőtt arra az általános tényre szeretném felhívni a tisztelt Ház és képviselőtársaim figyelmét, hogy amióta politikai hatalom van a világon a régi, ókori görögöktől kezdve a legmodernebb államig , az államhatalom és annak különféle döntéshozó szervei mindig szeretnek titokba burkolózni. Ez a titok valahogy bővíti ezen szervek mozgásterét, bizonyos aurát sugároz az állami szervekre ez a titkos kezelés. Ez alapvetően persze ellenkezik a modern polgári demokráciával, de meg kell mondani, ott is megtalálható. Ismeretes, hogy nyugati államokban és a demokrácia fellegvárainak tartott országokban is mennyire tendencia ez a titkos ügykezelés meg ez a titokba burkolózás.

Ezt az általános jelentőséget elismerve is az a benyomásom, hogy ez a törvény egy területen legalábbis túl széles kaput nyit ennek a titkossággerjesztésnek. Amíg egyfelől az úgynevezett szigorúan titkos ügykörök rögzítésével többé-kevésbé, jól-rosszul le van határolva a titkossá tétel lehetősége, nem ez a helyzet a szolgálati titok esetében. Annak, hogy a törvény a szolgálati titokra olyan tág kaput nyit nem beszélve arról, hogy lehetőség van arra, hogy az a 30-egynéhány szerv, de lehet, hogy még több, 40-50 szerv, amely fel van jogosítva arra, hogy szolgálatititok-kört határozzon meg és azt rendeletben szabályozza beláthatatlanok a következményei.

(9.20)

Mert minden minisztérium kötelességének fogja érezni, ha van olyan titkos ügyköre, ha nincs, egy nemes vetélkedés fog megindulni, hogy a különböző államhatalmi szervek és kormányszervek miképp bővítsék a szolgálati titok körét, vagy azt miképp alkossák meg. Ettől én rendkívül félek, mert ez azt a demokratikus kontrollt és azt az átláthatóságot veszélyezteti, amelyet az államhatalmi szervek és különösen a közigazgatási szervek működésében szükségesnek tartunk, és amelyek egy polgári demokratikus államnak nélkülözhetetlen elemei. Tehát ezt, a szolgálati titokra vonatkozó, úgyszólván korlátlan lehetőséget rendkívül veszélyesnek tartom.

A másik ilyen veszély ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy nincs benne jogorvoslati lehetőség. Következésképp, ha valaki, valamelyik erre jogosult szerv vagy annak a vezetője, teljesen jogellenesen titkossá minősít valamely területet, nem látom ebben a törvényben a lehetőségét annak, hogy ez miként lenne például bíróság előtt megtámadható. Az pedig, hogy bármilyen közigazgatási intézmény bíróság előtt megtámadható legyen, ez a polgári demokrácia működésének egyik belső alapkövetelménye.

Ez különösen érdekes a következő összefüggésben ez látszólag részlet-összefüggés, valójában ennél sokkal tágabb körű. Én nagyon jól emlékszem, hogy amikor az 1960-as, 1970-es években a különböző államigazgatási szerveknél, óriási nagy divat volt a titkosítás, akkor különféle államigazgatási szervek kitalálták azt, hogy az egyébként 99 százalékban nem titkos rendeletbe vagy nem titkos tárgyú szabályozásba beletettek egy titkosnak ítélhető passzust, és ennek alapján az egészet sikerült titkosítaniuk. És ennek nem látom ebben a törvényjavaslatban a kiküszöbölési módját.

Sajnos, a legnagyobb jóindulatot feltételezve sem zárhatjuk ki, hogy egy államszervezetben, valamelyik szervezetben megjelenik egy ilyen tendencia, hogy egyébként nem titkos tárgykörű rendeletbe beletesznek egy pontot, és ennek alapján titkosítják az egészet. Ez ellen is lehetne védekezni, és megvan ennek a jogi lehetősége is. Nevezetesen: olyan esetekben, amikor egy szélesebb körű rendelkezésnek csak egy bizonyos része titkos, akkor jogszabályban lehet előírni, hogy a rendelet teljes egésze vagy az eljárási szabályzat mindegy minek nevezzük a teljes egésze ne legyen titkos. Emeljék ki belőle azt a kis passzust, azt a kis részt, amely titkosnak tekinthető, és így, két részre bontva jelenjék meg az az irat: a nagyobbik fele, amelyikben megállapítottuk, hogy nincs titkos, az ne legyen titkos, és a kisebb része pedig legyen titkosítva. És akkor kiküszöbölhető az a veszély, hogy ezzel a titkosítási lehetőséggel visszaélnek különféle államhatalmi szervek.

Végül: az Országgyűlés tekintetében tartom a törvényjavaslatot a legvitathatóbbnak. Az országgyűlési képviselők és az Országgyűlés jogköre tekintetében az alkotmány egészen széles körű és egészen tág meghatározásokat ad. Az én megítélésem szerint az Országgyűlés, illetve a különféle országgyűlési szervek és a képviselők alkotmányban rögzített jogköre a legtágabb felhatalmazást foglalja magában a titkosított vagy titkos ügyekkel kapcsolatban.

Meg kell mondani, hogy ezen a téren a nyugat-európai vagy észak-amerikai demokráciák gyakorlata is úgyszólván korlátlan jogot ad a törvényhozásnak. Gondolok az amerikai törvényhozásra, ahol nincs olyan titok, amivel megfelelő amerikai szenátusi vagy képviselőházi vizsgálóbizottság ne foglalkozhatna, az alkotmány erejénél fogva.

Ezzel szemben ennek a törvényjavaslatnak az Országgyűlésre vonatkozó része eléggé megszorítja, megszorítóan értelmezi az Országgyűlés és az országgyűlési képviselők betekintési, vagy az adatokhoz való hozzáférési jogát, és én ezt rendkívül aggályosnak tartom. Mert ha kivonjuk a parlament ellenőrzése alól, titkosság jogcímén az ügyek és az események egy részét, akkor a parlament elveszti azt a funkcióját, azt az alapvető funkcióját, hogy a közhatalom gyakorlásának a legszélesebb hatáskörrel rendelkező szervezete és kontrolláló szervezete is lehessen.

Végül: a felhatalmazás kérdésében is kételyeim vannak. Mert a kormány olyan felhatalmazási jogkört kap, elsősorban a külföldi relációban a titkosság megállapítására és kezelésére, amely így, ebben a formájában szinte korlátlan lehetőséget biztosít a kormánynak, és kizárja ismét csak kizárja az ellenőrzési lehetőséget, épp e felhatalmazás folytán, hogy a kormány ezt a jogkörét miként gyakorolja.

Ezekkel az aggályokkal kell szembenézni. És sajnos a törvény tárgyalásának ez a rendkívül lerövidített határideje kizárja annak a lehetőségét, hogy megfelelő módosító indítványok készüljenek és jöjjenek létre. Úgyhogy az a gyanúm, hogy a törvény ezekkel a benne rejlő hiányosságokkal és hibákkal együtt fog végigmenni a törvényhozás folyamatán, és ennek az összes jövőbeni kedvezőtlen lehetőségei benne fognak rejleni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)