Győriványi Sándor (FKGP)
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt parlamenti Fragmentum! A "fragmentum" töredéket jelent, és azt hiszem, másként nem szólhatok a most itt levőkről. Úgy érzem magam, mint egy olyan színigazgató, aki azért mutat be monodrámát, hogy többen legyenek a nézőtéren, mint ahányan a pádimentumon.Mindenképpen el kell itt most ezt mondanom, mert ugyan nagyon bőbeszédű felszólalásokat hallottunk a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetésével kapcsolatos törvény tárgyalása során, de úgy gondolom, szóvá kell tennünk azt, amit már többen megtettek, hogy ez egy második változat csupán. Az első változat csak öt hónapot késett, ez most nyolc hónapot, és az Állami Számvevőszék a hibák és hiányosságok halmazát tárta fel benne rohammunkában.
Ezek után igazán elvárható lett volna, hogy az ismételt benyújtásig rendelkezésre álló három hónap alatt mind a benyújtó Pénzügyminisztérium, mind a társadalombiztosítási önkormányzatok módszeresen vizsgálják felül a költségvetést, illetve a hozzá csatlakozó szabályozást. A jelen törvényjavaslatot összevetve az előző T/464. számú törvényjavaslattal azonban az tapasztalható, hogy a törvény szövegében szinte semmi ilyen változás nem történt, a költségvetés adataiban végrehajtott változások a vagyonátadás törlésére vonatkozóan végső soron politikai döntésen túl szinte hasraütésszerű becslések alapján történtek, semmi köze ennek a tervezéshez. A hasraütési gyakorlat következménye, hogy a törvényjavaslat két változatot tartalmaz az egyik azóta visszavonásra került, de szólni kívánok róla. Az érdekelt felek közül a Nyugdíjbiztosítási Alap legalább megpróbálta reálisabb mederbe terelni a tervezést, bár némileg önös céllal.
Az eddig elmondottak alapján ismételten meg kell állapítani, hogy a kidolgozásban részt vevő hivatalok, illetve állami szervek egyszerűen nem veszik komolyan az társadalombiztosítási költségvetést és az Országgyűlés jóváhagyó-beszámoltató tevékenységét. A két változat benyújtása viszont kétségkívül ügyes fogás a Pénzügyminisztérium részéről, ugyanis szépen el lehet vitatkozni azon, hogy melyik változat az igazi anélkül, hogy érdemi tartalmáról beszélnénk.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A törvényjavaslat tartalmát illetően először a két változat mibenlétéről kell néhány szót ejtenem. Ezek gyakorlatilag abban különböznek egymástól, hogy a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat ragaszkodik az előző tervezetbe is beépített 11 milliárd forintos hátralékbehajtás valószínűségéhez, míg a B-változat ezt a hiányt úgy küszöböli ki, hogy a hátralékbehajtás értékét egyszerűen 19 és fél milliárd forintra emeli. Az egész kérdésben az a humoros, hogy ténylegesen sem az egyik, sem a másik érték mint ezt már korábban a Számvevőszék is megállapította nincs alátámasztva. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat rugalmasabb volt: itt a hátralékbehajtásban az eredeti B-változat 15,9 milliárd forintot tervezett, illetve az A-változat 9,2 milliárd forintos előirányzatával szemben nem tervezett veszteséget, hanem a különbséggel megemelte a központi költségvetés által fizetendő járulék összegét. Az ilyen "tologatós" tervezési gyakorlat azonban nem felel meg a korszerű tervezési eljárásoknak. Sajnos mindazok, akik ezeket a költségvetéseket készítették, felülvizsgálták, alkalmatlanok erre a feladatra, és a továbbiak érdekében a pénzügyminiszter úr helyesen járna el, ha ebből levonná a szükséges tanulságokat.
A társadalombiztosítási alapok gazdálkodásával és ellenőrzésével már a számvitel szintjén is nagy bajok vannak! Az év januárjában benyújtott törvényjavaslatban az 1994. évre közölt várható hiányt a Nyugdíjbiztosítási Alap esetében 5,6 milliárd forintra, az Egészségbiztosítási Alap esetében 4,9 milliárd forintra becsülték. A jelen törvénytervezetben az 1994. évi előzetes tényként közölt adatok leszámítva a vagyonátadással kapcsolatos döntések kihatásait az első alapnál 8,3 milliárd forinttal, a második alapnál 7,3 milliárd forinttal nagyobb hiányt mutattak ki. Ha figyelembe vesszük, hogy a főkönyvek év végén lezárásra kerülnek, ekkora eltérések egyszerűen elképzelhetetlenek. Hiszen ha így repülnek a milliárdok, a stabilizációs intézkedések költségvetésben kimutatott néhány milliárdos hatása gyakorlatilag érdektelen.
A javasolt költségvetés, de a törvényjavaslat egésze is alig veszi figyelembe a stabilizációs intézkedések hatásait. Ebből a problémahalmazból csak egy kérdést szeretnék kiemelni. A törvényjavaslat rendelkezik az egészségbiztosítás területén a feleslegesnek ítélt kórházi kapacitások megszüntetéséről, de annak ellenére, hogy az Egészségbiztosítási Alapnál már korábban rendelkezésre álltak a kapacitáskihasználásra vonatkozó részletes számítások, a törvényjavaslat sem a kapacitásszűkítés mértékéről, sem a végrehajtás módjáról nem nyújtott információt, amit már az előző törvényjavaslat esetében is kifogásolt a Számvevőszék. Akkor még nem lehetett arra hivatkozni, hogy a népjóléti miniszter és az Egészségbiztosítási Alap elnökének 1995. évi január 4-ei megállapodása értelmében egy közös munkacsoport március 31-éig végzi el az alapkapacitások meghatározását.
(11.00)
Sőt, a megállapodás szerint április végéig a részletes végrehajtási szabályozásról is előterjesztéseknek kellett volna készülni.
Ezek a határidők régen elmúltak, de a most benyújtott törvényjavaslat ugyanúgy nem tartalmaz semmilyen érdemi információt, mint az előző. Így lehet teljesen formálissá tenni a törvényhozás munkáját.
A törvényjavaslat változatainak indoklásai jól tükrözik, hogy valójában mi váltotta ki a kormány és a társadalombiztosítási alapok közötti ellentétet. A B-változat ugyanis bár rendkívül mérsékelten , megpróbálta lefaragni az alapok egyre gigantikusabbá váló működési költségeit. A Nyugdíjbiztosítási Alap különösen élesen reagált erre, és megpróbálta részleteiben igazolni a tervezett költségeket. Az általa közölt információk azonban valami elképesztő gazdálkodásról árulkodnak. Ezek közül csak néhányat szeretnék kiemelni.
A törvényjavaslat "B" jelű melléklete bemutatja, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap foglalkoztatottainak létszám- és bérkimutatása teljesen szabályszerű, ugyanakkor az adott melléklet a kiadásokat összegző táblájában mintegy 700 millió forint nem rendszeres személyi juttatást mutat ki. Ez az érték kicsit túlzott.
Feltehetőleg hasonló a gyakorlat az Egészségbiztosítási Pénztárnál, Alapnál is.
A társadalombiztosítás területén már korábban is megállapítható volt, hogy jelentős összegek kerülnek kiadásra "informatika" címszó alatt. Most először, a "D" melléklet jóvoltából, a részletekbe is betekinthettünk a Nyugdíjbiztosítási Alapra vonatkozóan. Így rögtön megkérdőjelezhető, hogyan lehetett költségvetési jóváhagyás nélkül az IBM-mel többéves kihatású szerződést kötni sok millió német márkáért. Ezt a szerződést sürgősen felül kell vizsgálnia a Számvevőszéknek, mert a közölt bár részleges információk alapján a tervezett ráfordítás erősen túlzott. Nem látszik, hogy a világbanki projekt, amely külön költséggel jár, hogyan függ össze ezzel a fejlesztéssel, mivel látszólag ütik egymást.
A fejlesztésnél közölt árbecslések általában mintegy 50 százalékkal magasabbak a tényleges piaci áraknál. Természetesen lehet az eszközökért sokat is fizetni ha van miből.
A folyamatos működést biztosító 300 millió forintos ráfordítás a melléklet szerint minden, az eszközműködtetéshez szükséges költséget tartalmaz. Ugyanakkor a "B" melléklet ugyanezen a címen további 68 millió forintot számol fel. A tételen belül ugyancsak elgondolkoztató az a gyakorlat, amely 158 millió forintot fizet ki tízegynéhány fő külső szakértő kapacitáslekötésére.
Kíváncsiak lennénk, vajon ki annak a csodaszoftvernek a gazdája, amelyért a Nyugdíjbiztosító Igazgatóság 38 millió forint éves bérleti díjat fizet.
Ezek után csak gyanakvással lehet nézni az Egészségbiztosítási Alap hasonló informatikai fejlesztéseit.
Tökéletesen tisztában vagyok mindazokkal a problémákkal, amelyek abból erednek, hogy a társadalombiztosításnak nincs éves költségvetése. Ezt a költségvetést már aligha fogják átdolgozni, de legalább arra szeretnék ígéretet kapni, hogy a kormány gondoskodni fog a pénz elherdálásának megakadályozásáról, a Pénzügyminisztérium végre ellátja azt a feladatot, amit régen el kellett volna látnia.
Néhány szót még külön is szólnék, összefoglalóan, az Állami Számvevőszék T/985/1. számon benyújtott szakvéleményéről. Ennek elkészítése során a Számvevőszék viszonylag könnyű helyzetben volt: mivel már korábban részletesen elemezte a törvényjavaslat hibáit, ezért most csak kiegészítenie kellett a T/464. számú előző törvényjavaslat és a jelenlegi közt alig van eltérés.
A szakvélemény gondos munka eredménye, és elsősorban az alapvető összefüggésekre irányul. A főbb problémák feloldására hét pontban tette meg javaslatait ezek a 6-8. oldalon olvashatók. Ezeket a javaslatokat érdemes lenne országgyűlési határozattá emelni, azaz a határozatot kezdeményezni, a kormány ugyanis ezeket teljesen figyelmen kívül hagyta.
A szakvélemény a hibáknak olyan halmazát tárja fel, amelyek mellett a törvényjavaslatot csak átdolgozni lehet. Az előző törvényjavaslat visszavonása után azonban ez sem történt meg, azaz az illetékes szervek nem kívántak tovább dolgozni a javaslaton.
Jól követhető, hogy az átdolgozott jelenlegi törvényjavaslatban nem csökkent, hanem nőtt a hibák és hiányosságok száma, így további bizonytalanságok keletkeztek.
Összességében az Állami Számvevőszék munkája minden dicséretet megérdemel. Nemcsak azért, mert rövid idő alatt összeállította az első és máig érvényes véleményét, hanem azért is, mert érződik a kiegészítéseken, hogy egyre reménytelenebbnek tartja munkáját, hiszen például a társadalombiztosítás költségvetési kérdéseiben sorozatosan figyelmen kívül hagyják érdemi észrevételeit.
A Független Kisgazdapárt ezt a költségvetést nem fogja megszavazni, de több módosító javaslatot nyújtottam be annak érdekében, hogy a hátralévő időszakra tisztuljon a köd ezekben a kérdésekben is.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)