Kapronczi Mihály (független)

1995. június 7.

KAPRONCZI MIHÁLY (független): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az előttünk álló határozati javaslat olyan privatizációs eseti bizottság felállítását kezdeményezi, melynek feladatát tíz pontban foglalja össze. A bizottság a feladat ellátása során részben általánosságban, részben pedig konkrét privatizációs ügyletek elemzése során kívánja a privatizációval összefüggő joganyag megfelelőségét megvizsgálni, és szükség esetén kezdeményezni a jogszabályok módosítását. A feladatkör szükségképpen kitér a privatizációs folyamatok tisztasága eseti ellenőrzésére is, hiszen egyrészt a kormányzati ellenőrzési mechanizmust is vizsgálja, másrészt az f) pontban és a h) pontban írt feladat immár konkrét ügyek elemzését is célul tűzi ki. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy bevezetőmben pár szóval vázoljam a privatizációs bizottság felállítására eddig tett kísérleteket, majd a javaslat 3. § b) és c) pontjára utalva felvessek néhány privatizációs stratégiai kérdést; az i) pont alapján utaljak néhány jogi anomáliára, és végül az f) ponttal egyetértve felvessek néhány konkrét teendőt is.

(13.00)

Nem először fekszik az Országgyűlés előtt erre irányuló javaslat. Elsőként még az előző országgyűlési ciklusban, 1991 novemberében a Monopoly-csoport képviselői terjesztettek elő ilyen javaslatot, melyet akkor a Ház a napirendjére tűzött, azonban ezt követően annak vitájára furcsa módon évekig nem találtak alkalmas időpontot.

1993 őszén ezt a javaslatot megismételte az előző parlament egyik képviselője, Petrenkó János. Ezt a javaslatot ismét napirendre vette a Ház. Talán nem meglepő, hogy ennek a vitájára sem került sor 1994 tavaszáig. 1994 nyarán Tímár György képviselőtársam terjesztett a Ház elé újabb javaslatot, mégis csaknem egy évet kellett várni arra, hogy ez a kérdéskör a plenáris ülés tárgysorozatába kerüljön.

A javaslat 3. §-a célul tűzi ki a privatizációval kapcsolatos fontosabb stratégiai problémák vizsgálatát is. Csak örülhetünk, hogy a határozati javaslat 3. § b) és c) pontja keretében e bizottság világos választ adhat az olyan, még mindig időszerű stratégiai kérdésekre, mint például: szabad-e, ha igen, milyen feltételekkel külföldi kézbe adni a magyar állam vállalkozói vagyonát? Ezen belül: szabad-e egyáltalán külföldi kézbe adni a stratégiai fontosságú energiaszektor üzemeit, vagy például a kereskedelmi hálózatokat, figyelemmel arra is, hogy e kereskedelmi hálózat rendeli meg a terméket a gyártótól?

Választ adhat a bizottság a nyilvánosság előtt olyan kérdésre is, hogy valójában mi a privatizáció célja: állami bevétel elérése, avagy működőképes magyar gazdaság megteremtése és a versenyszféra kialakításának erősítése? Választ adhat e bizottság arra a kérdésre is, hogy a magyar szellemi termékek, szabadalmak, szerzői jogok védelme miként biztosított a privatizáció révén. Választ adhat a bizottság a nyilvánosság előtt arra is, hogy miként függ össze a munkanélküliség és a privatizáció. Választ adhat a bizottság arra is, hogy a korábban mesterségesen létrehívott állami monopóliumok privatizáció előtti szétbontása feltétlenül követelmény-e, avagy engedjük magánmonopóliummá átalakulni ezeket.

A bizottság feladatának tekinti a javaslat 3. § i) pontja szerint a hatályos jogszabályok elemzését is. Engedjék meg, hogy ebben a körben csak három jogszabályi problémára utaljak.

a) Bízom abban, hogy a bizottság munkája során megvizsgálja, milyen szerepet játszott az úgynevezett spontán privatizációk 1989-ben történt megindulásában az a tény, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény hatálybalépésekor a vagyonértékelés részletes szabályai még nem voltak kidolgozva. Az állami vagyont mélyen értékén alul lehetett bevinni ezekbe a gazdasági társaságokba, vagy később ott lehetett az értékét szinte tetszőlegesen megváltoztatni.

b) A társasági törvény 1992. január 1-jével történt módosításában is voltak buktatók. Közismert, hogy ha valaki észleli, hogy a Trabantját vagy a tehenét a reális forgalmi értékhez képest lényegesen olcsóbban adta el, a bíróságtól kérheti a szerződés érvénytelenítését vagy a valódi értéknek megfelelő vételár megfizetését. Az állami tulajdon értéken aluli eladása esetén is így szólt a törvény 1991. december 31-ig. Ezzel a fordulónappal azonban még az MDF-vezette kormány javaslatára egy törvénymódosítás megszüntette az értékaránytalanságra alapozott megtámadási jogcímet.

c) Végül szinte ugyanezzel a nappal, szinte ráadásként az Alkotmánybíróság is megsemmisítette a hanyag kezelés bűncselekményét. Ez azzal járt, hogy aki a magyar állam vállalkozói vagyonában mindössze gondatlanul okozott 10 és 100 milliárdos károkat, az büntetlenül megúszhatta ezt a cselekményét. Így vált mind büntetőjogi, mind polgári jogi vonalon teljesen védtelenné az állami vagyon a fosztogatására irányuló kísérletek előtt.

A bizottság a javaslat 3. §-a alapján "konkrét ügyekben vizsgálat lefolytatását kezdeményezheti". Miután független képviselő bizottsági részvételét nem tartják lehetségesnek, csak remélhetem, hogy a konkrét vizsgálatok közé bekerülhet például az Erdei Termékértékesítő Vállalat szomorú esetének elemzése is, ahol egyrészt a nyereséges tevékenységek módszeres felszámolása, másrészt a 100 millió forintot meghaladó pálinkaselejtezések, skótwhisky- és franciakonyak-selejtezések összességében úgy rontották le a privatizált vállalat értékét, hogy immár a bíróság a felszámolását is elrendelte. Hiába ostromolta a 75 százalékban tulajdonos ÁVÜ-t éveken keresztül a kisrészvényes dolgozói kör, most mégis az ÁVÜ hibájából 80 millió forintnyi részvényük értéke a nullával lett egyenlővé.

Független képviselőként csak remélhetem, hogy a bizottság megvizsgálja: a MÁV közismert nehéz helyzete mellett ugyan milyen gazdaságossági megfontolás eredményezhette, hogy a magyar állam tulajdonából jórészt külföldi kézbe került át a Nyugati pályaudvarnál a Nyugati tértől a Ferdinánd hídig terjedő óriási terület.

Vagy konkrét esetként, konkrét ügyben, érdekes kérdésként, de lehet, hogy költői kérdésként merült fel, hogy a bankok által e felvásárolt kárpótlási jegyért amelyet 18-20 százalékban vásárolnak fel , fognak-e a bankok 176 százalékot kapni a határidő lejárta után? Vagy ugyanígy felmerül az a probléma is az állami szavatosság vonatkozásában, hogy akinek a kárpótlási jegye a határidő lejárta után a kezében marad, az elértéktelenedik, vagy 176 százalékot fognak érte fizetni?

Tudjuk, hogy a privatizáció évtizedekre meghatározza az ország helyzetét és eldönti azt, hogy unokáink közül ki lehet gazdag és ki lehet szegény. E bizottság munkájának fontosságát ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni. Úgy vélem, hogy e bizottság felállításával mindenképpen tisztázódhatnak a privatizáció folyamatát kísérő játékszabályok. Remélni szeretném, hogy a bizottság gondoskodni fog a kellő nyilvánosságról, és így a privatizációs eseti bizottság felállításával az Országgyűlés hozzájárulhat a közéleti tisztaság javításához is.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)