Akar László
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott négy, az energiaipari privatizáció feltételeinek megteremtéséhez hozzájáruló törvényjavaslat tárgyalásához Suchman Tamás miniszter úr képviseletében néhány bevezető gondolatot kívánok elmondani.A villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosítását az alábbiak indokolják:
Az Országgyűlés tavaly áprilisban fogadta el a villamosenergia-törvényt. Az azóta eltelt több mint egy év bebizonyította, hogy a törvény koncepciója helyes, korszerű, európai színvonalú. A kormány 1994 augusztusi munkaprogramjában szerepelt, hogy az energetikai törvényeket a gyakorlati tapasztalatok alapján felül kell vizsgálni. A jelenlegi módosítási javaslat az ellátás biztonságának javítását célozza, különös tekintettel arra, hogy a privatizáció után is zavartalan legyen az ország energiaszolgáltatása.
A villamosenergia-termelésről, -szállításról és -szolgáltatásról szóló 1994. évi XLVIII. törvényt módosító jelenlegi törvényjavaslat az alábbi hat paragrafusban foglalja össze a változásokat.
Az 1. § az ipari és kereskedelmi miniszternek adja meg a jogot a villamos energia külkereskedelmének szabályozására, így biztosítható az energiapolitikai elvek érvényesítése.
A 2. § tovább szigorítja az engedélyek kiadását, azt a jogszabályi feltételek meglétéhez köti.
A 3. § az erőművek működési engedélyét az erőmű-létesítési engedélyezéssel hozza összhangba. A viszonylag kis teljesítményű erőműveknek, amelyek építéséhez létesítési engedélyre nincs szükség, üzembehelyezésük időpontjában csak bejelentési kötelezettségük van. Ez a korábbi szabályhoz képest könnyítést jelent, ami elősegítheti a kisebb teljesítményű és a megújuló energiaforrásokat használó erőművek építését.
A 4. § az országos ellátásért felelős szállítónak a villamos energia külkereskedelmére kizárólagos jogot biztosít.
Ez, valamint a hazai termelésű villamos energia megvásárlásának joga megteremti a lehetőséget, hogy az ellátási kötelezettséggel terhelt szállító feladatának meg tudjon felelni. A szállító kizárólagos külkereskedelmi jogáról azonban bizonyos esetekben, például határkörzetek ellátása esetén lemondhat. A javaslat deklarálja azt is, hogy a szolgáltató díjazás ellenében hálózatát a szállító rendelkezésére bocsáthatja.
Az 5. § a korlátozás lehetőségét a szállítóra is kiterjeszti, mert az együttműködő villamosenergia-rendszer irányításáért, így az esetleges országos szintű korlátozásért is a szállító a felelős. A javaslat szerint a korlátozás feltételeit, az engedélyezés jogait és kötelezettségeit a kormány rendeletben állapítja meg.
A 6. § hatályon kívül helyezi a polgári törvénykönyv és az atomenergiáról szóló törvény azon előírásait, amelyek szerint kizárólagos állami tulajdont képeznek az atomenergiával kapcsolatos létesítmények és a villamos közművek. Ezek a rendelkezések meghaladottakká váltak, betartásuk a privatizációt lehetetlenné tenné.
Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosítását a következők támasztják alá:
A gázszolgáltató részvénytársaságok privatizációjáról szóló 1113/94. és a villamosenergia-ipari társaságok privatizációjáról rendelkező 1114/94. számú kormányhatározatok 1. pontja rendelkezik arról, hogy az ellátás biztonságát és felelősségét szabályozó kérdéseket a társaságok alapszabályaiban speciális, a magyar állam tulajdonát képező részvény bevezetése útján, rendeletekben és működési engedélyekben kell szabályozni.
Ezen határozatok végrehajtása érdekében került sor a 126/92. számú kormányrendeletet módosító 189/94. számú kormányrendelet kiadására, melyben rögzítésre került, hogy az öt vidéki gázszolgáltató társaság, valamint az MVM Rt. alrészvénytársaságainak esetében a társaságok alapszabályaiban speciális, szavazatelsőbbséget biztosító részvény kerüljön bevezetésre, és e részvények mértékéig a cégek tartós állami tulajdonba sorolása megtörtént. Az 1995. évi XXXIX. számú privatizációs törvény 7. §-ának (3) bekezdése ilyen részvény bevezetését lehetővé teszi.
Az említett társaságok privatizációs stratégiáját meghatározó kormányhatározatok és a privatizációs törvény közötti összhang szükségessé teszi a törvény mellékletének fentiek szerinti kiegészítését, illetve módosítását.
A villamosenergia-ipar privatizációs koncepciójáról rendelkező 1114/94. számú kormányhatározat 3. pontja értelmében a Paksi Atomerőmű Rt. és az OVIT Rt. kivételével a társaságok mind működésileg, mind pedig tulajdonosilag leválnak az MVM Rt.-ről. A Paksi Atomerőmű Rt. és az OVIT Rt. részvényei az MVM Rt.-hez kerülnek, amely 50 százalék plusz 1 szavazat mértékéig marad tartós állami tulajdonban.
A kormányhatározat 3/1. pontjának végrehajtása érdekében a törvény mellékletében a jelenleg 50 százalék plusz 1 szavazat mértékéig tartós állami tulajdoni hányaddal szereplő Paksi Atomerőmű Rt. és OVIT Rt. tartós állami tulajdoni hányadát 1 darab szavazatelsőbbséget biztosító részvényre javasoljuk csökkenteni, ugyanis a privatizációs törvény jelenlegi melléklete ezt a tulajdonátcsoportosítást nem teszi lehetővé.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításának indokai:
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 107. § (1) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezett, hogy az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülnek a lakossági igényeket kielégítő közművek építményei, vonalas létesítményei, berendezései, amennyiben azok a település belterületi határán belül fekszenek, és nem tartoznak az állam kizárólagos tulajdonában tartandó létesítmények közé.
Ezen általános ismérvekkel meghatározott vagyoni körön belül az önkormányzatok tulajdonába kerülő konkrét közműlétesítmények meghatározását ugyanezen törvény 107. §-ának (3) bekezdése külön törvény szabályozására utalja. Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény a közművek közül csak a tanácsi közüzemek és a vízközművek vagyonátadására tartalmaz rendelkezéseket, és a törvény miniszteri indoklása utal arra, hogy a villamosenergia- és a gázszolgáltató közművek önkormányzati tulajdon szempontjából külön nem kezelhetők, és így a tulajdoni kérdések rendezésére a rendszerek egésze tekintetében a későbbiekben szabályozást kell adni.
A rendszerek egészét szabályozó, a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény, valamint a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény a gáz- és villamos közművek tulajdoni kérdéseit nem szabályozza, tehát nem számolt az önkormányzati tulajdonba adással. A hivatkozott, gázszolgáltatásról szóló törvény által hatályon kívül helyezett 1993. évi LXXXII. törvény 4. §-ának (3) bekezdése alapján részvény formájában jutottak résztulajdonhoz a települési önkormányzatok.
Az energiaipar privatizációja, amelyről két másik törvényjavaslat szól, megköveteli a tulajdoni kérdések egyértelmű tisztázását, nevezetesen, hogy melyek azok, amelyek vitathatatlanul állami tulajdont képeznek és ezáltal a privatizáció tárgyát képezik.
A fentieket figyelembe véve az önkormányzati törvény 107. § (1) bekezdés c) pontjának módosítását javasoljuk, amely a közcélú villamosmű és hőtermelő létesítményét és a szénhidrogén-szállító vezetéket kiveszi abból a vagyoni körből, mely tekintetében egyáltalán felmerülhet az önkormányzati tulajdonba adás.
(16.20)
A javaslatnál azt is figyelembe vettük, hogy az energiarendszer műszaki állapota és gazdálkodási mutatói a helyi lehetőségeket meghaladó befektetéseket is igényelhetnek. Az energia-közműrendszerek, a szállító- és elosztóhálózat országos együttműködő rendszerben történő üzemeltetésének, egységes kezelésének, az energiaszolgáltatók ésszerű működtetésének követelménye is egyértelműen amellett szól, hogy ne kerüljön sor e vagyontömeg közigazgatási határok szerinti tulajdoni szétdarabolására.
A belterületi gázszolgáltató rendszer bizonyos létesítményei esetében igen körülményes lenne meghatározni, hogy a korábbi részvényjuttatáson túl még milyen értékű tulajdoni igénnyel léphetnek fel az egyes önkormányzatok. Járható az az út, hogy az érintett önkormányzatok a privatizációs készpénzbevételből részesüljenek, a javaslat 2. §-ában foglaltak szerint.
Meg kívánom említeni, hogy e kérdés törvényi rendezése nélkül az energiaipar privatizációja csak jelentős késedelemmel lenne végrehajtható, ami megakadályozná az 1995. évre tervezett költségvetési bevétel realizálását.
Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény módosítását az alábbiak teszik szükségessé. Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény alapvetően technikai jellegű módosítására is szükség van annak érdekében, hogy az akadályok elháruljanak az energetikai társaságok privatizációjának útjából. A javaslat két kérdéskört érint: kiiktatja az MVM Rt. erőműveire történő utalást a hatósági ármegállapítás alá tartozó termékkör esetében. Ez ugyanis a privatizációval meghaladottá válik.
Ezzel egyidejűleg rendezhető egy másik probléma is: abban az esetben, ha a hőtermelő és a távhőszolgáltatást ellátó egységek nem egy szervezetben működnek, a szolgáltató számára hátrányos, hogy a termelői eladás szabadáras, míg a szolgáltatói értékesítés hatósági ármegállapítás alá tartozik. Az ellentmondás az önkormányzatoknál jelentkezik. A képviselő-testületeknek a távhőszolgáltatás hatósági ármegállapítása során a helyi lakosság minél kisebb terhelését és a szolgáltatás biztonságos működését egyaránt mérlegelni kell. Az elmúlt időszakban ebből eredően több esetben keletkezett jogvita. A törvény mellékletének 1/a "Termékek" táblázatában lévő rendelkezések módosításával a joghézag kiküszöbölhető.
A javaslat összhangot teremt a villamosenergia-iparban végbemenő tulajdonosi változások és az ármegállapítási jogkörök között. A módosítás értelmében azon vállalkozó termékárát, amely villamos energiát közcélra nem termel, a helyi önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg, a villamos energiát és hőt is termelő közcélú erőmű eladási árát pedig az ipari és kereskedelmi miniszter. A javaslat elfogadásával a gőz és a melegített víz mindennemű értékesítés esetén hatósági ármegállapítás alá tartozik.
Tisztelt Ház! Kérem, hogy a beterjesztett törvényjavaslatokat megtárgyalás után elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánykoalíció padsoraiban.)