Miklós László (MSZP)

1995. június 12.

MIKLÓS LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A nagy közszolgáltató vállalatok privatizációjának közeledtével ez a kérdés mindinkább a közvélemény figyelmének középpontjába kerül. A szakmai közvélemény, a politikai közvélemény és a széles közvélemény figyelmének középpontjába, hiszen egy olyan szektor privatizációjára kerül sor, amely szektort világszerte általában csak az elmúlt években kezdtek meg privatizálni.Raskó képviselőtársam és a közelmúltban a sajtóban megjelent érvelések mégis megfontolásra intenek. Úgy látom, hogy e kérdésben a politikai közvélemény a szakmai közvélemény és a lakosság széles körének véleménye között ingadozik a tekintetben, hogy az ellenzéki pártok ma inkább a régi struktúrákhoz zárkóznak föl, és elzárkóznak a világban végbemenő folyamatok követésétől.

Mit is értek ezalatt? Azt értem, hogy az energiaárakat az ellenzéki pártok legalábbis jó néhány képviselője úgy tünteti föl és úgy tekinti, mintha ez szociálpolitikai kérdés lenne, és ezen kérdést az állami tulajdon többségben tartásával véli megoldhatónak.

Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a világ más részein, Európában is, a nyugat-európai fejlett gazdaságokban, de más régiókban is, Dél-Amerikában Észak-Amerikáról nem is beszélve egészen másfelé tart a világ. Egészen másfelé tart a világ a távközlés tekintetében, amely hosszú ideig és kizárólag állami monopóliumként működött mindenütt, és amelynek magánosításához éppen az előző kormány kezdett hozzá, és legalábbis a lakosság mindennapi tapasztalatai a tekintetben, hogy ma már egyre jobban lehet Magyarországon telefonálni, pozitívak.

A fejlett világ Európában is hozzálátott e szektorok privatizációjához, még akkor is, ha ott is hosszú előkészítő munka előzte ezt meg, és meglehetősen komoly viták folytak. Ezek a viták persze jogosak, hiszen e szektor természetes monopolhelyzetet élvez, amennyiben a fogyasztó nem választhat aközött, hogy a) vagy b) szolgáltatótól vagy termelőtől vásárolja meg ezt a terméket. Ennyiben tehát nem közönséges áruról van szó. Éppen ezért kell rendkívül körültekintően eljárni e szektor privatizációjánál. Az előző parlament meg is tette az első lépéseket akkor, amikor 13 hónappal ezelőtt elfogadta a gázszolgáltatásról és a villamos energia termeléséről, szolgáltatásáról szóló törvényt.

(9.40)

Ma is azt mondhatjuk, hogy ez a két törvény jól szabályozza ezen iparágak működési feltételrendszerét. Ugyanakkor mégis az elmúlt egy év tapasztalatai és a privatizációra történő előkészületek azt mutatják, hogy néhány ponton szükséges e törvényekbe a beavatkozás. Erről szól tehát ez a tárgyalt három, illetve négy törvényjavaslat. Néhány olyan ponton módosítja e szektort szabályozó törvényeket, ami szükséges ahhoz, hogy azok a bizonytalanságok, amelyek a szakma alapos véleménye alapján még a mai törvényi szabályozásban benne vannak, kiiktathatók legyenek, és egyértelműbb feltételrendszer legyen teremthető.

Azt hiszem, hogy e szektor szabályozása, az úgynevezett reguláció, mindenütt komoly és alapos munkát igényelt, és komoly veszélyeket is rejtett magában. Hadd hozzam példaként talán az angol gázszolgáltató privatizációját, ahol a British Gas nyeresége oly mértékűre sikeredett 1994-ben, hogy egy új szabályozási formulához kezdenek hozzá.

Ezt azért hoztam ide, mert tegnap Szalay Gábor képviselőtársunk észrevételezte és bizonyos értelemben joggal azt, hogy akkor, amikor az áreszkalációs képlet vagy az árformula nem tiszta egy privatizáció előtt, de talán ettől függetlenül is, akkor ennek vannak bizonyos veszélyei. Van olyan veszélye, hogy talán nem érhető el az a bevétel e szektor privatizációjánál, amely egy áreszkalációs képlet megléte esetén realizálható lenne.

Van olyan veszélye, hogy a fogyasztók, a lakosság is bizonyos értelemben bizonytalanságban érzi magát a tekintetben, hogy hogyan is alakulnak a jövőben az árak. Mégis azt kell mondanom, hogy éppen a világban szerzett tapasztalatok elfogadhatóvá teszik számunkra azt, hogy még ha átmenetileg is ne törvény szabályozza a villamos energia és kapcsolódóan majd a földgáz árát, hanem ez megmaradjon kormányzati hatáskörben mindaddig, amíg nincs kellő tapasztalat arra vonatkozóan, hogy hogyan is történjen a villamos energia árának meghatározása és szabályozása.

Kétségtelen, hogy ez nem veszhet a ködös messzeségbe, tehát minél előbb meg kell történnie annak a lépésnek, hogy ne miniszteri hatáskörben történjen meg az ármegállapítás, hiszen ennek is megvannak a veszélyei. Megvannak a veszélyei egyrészt abban az értelemben is, ahogy Raskó képviselőtársam utalt rá, hogy a privatizáció után nyomást gyakorolhatnak a kormányra, ez a nyomás kevésbé érvényesülhet, ha ez törvényben van szabályozva, de van olyan veszélye is, hogy a mindenkori kormányok újra és újra szociálpolitikai kérdésként fogják ezt a kérdést tekinteni, nem pedig egy olyan normális piaci alapon működő árkérdésnek, amely megkerülhetetlen. Megkerülhetetlen, hiszen azt hiszem, valahol szigorú összefüggés van a magyar gazdaság energiaigényessége és a között, hogy Magyarországon az energiaárak még mindig sokkal alacsonyabbak a fejlett világban érvényesített áraknál, és itt nem csak vagy nem elsősorban arról van szó, hogy Magyarországon a lakosság fizetőképes kereslete kisebb vagy az ország szegényebb. Arról van szó, hogy a hetvenes évek elején, akkor, amikor az úgynevezett első energiaár-robbanás végbement, a világon mindenütt az energiahordozók ára oly mértékben növekedett, hogy ezt az egész gazdaságban érvényesíteni kellett egy hosszabb távú közös jövő érdekében. Mégis valahol ez az árrobbanás is hozzájárult ahhoz, hogy ezt a sokáig államinak, kizárólagos állami monopóliumként kezelt szektornak a privatizációját a kormányok napirendre tűzték. Ennek pedig éppen az az oka, hogy e szektorban is az alapvető energiahordozóktól a közfelhasználásra kerülő villamosenergia- és földgázszolgáltatásig történő folyamat különböző költségtényezőkkel működhet. Nyilvánvaló, hogy e szektorban is sokkal hatékonyabb, és végső soron kisebb társadalmi költséget jelent az, ha a sokáig állami monopóliumként működő energiaszektor is a magángazdaság logikája és szabályai szerint működik, ha itt is érvényesül az a versenyhelyzet, amely még akkor is, ha keretek között, de érvényesíthető.

A villamos energia termeléséről és szolgáltatásáról szóló törvényjavaslat néhány pontjának módosítása azokat a változásokat tartalmazza, amelyekkel frakciónk egyetért, egyebek között az engedélyes export-import jogainak szabályozását és néhány más, képviselőtársaim előtt is ismert kérdéskört.

A másik ilyen törvénymódosítás szintén logikus, összefügg az előző körrel, amikor az árak megállapításáról szóló törvényben egy ma még meglévő logikai következetlenséget módosít a benyújtott törvényjavaslat, nevezetesen, hogy nem lehet szabadáras a termelői gőz és melegvíz ára akkor, ha a szolgáltató ezt hatósági áras termékként köteles értékesíteni. Tehát ésszerű és logikus a kormány javaslata, amennyiben mindkét termékkört hatósági ármegállapítás alá vonja.

Végezetül, az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló, közelmúltban elfogadott törvényjavaslat módosítása kétségtelenül úgy nézhet ki, mintha ezt a kormánypártok, a kormány nem gondolta volna kellőképpen végig.

Itt hadd utaljak arra, hiszen ellenzéki képviselőtársaim egy része is tudja, hogy a törvény vitája során végig egy komoly meditáció, gondolkodás és vita volt arról, hogy elegendő-e a törvényekkel, jogszabályokkal biztosított környezet arra, hogy a szektorba a külföldi tőke, ha úgy tetszik, korlátlanul bejöhessen.

Végül éppen, mert ennek a szektornak a teljes magánosítása valamilyen módon napirenden van , az lett a kormány álláspontja, és ezzel a frakciónk egyetért és azt támogatja, hogy a regulációban, a széles szabályozásban meglévő lehetőségek mellett szükséges és kívánatos, ha egyfajta különleges jogokkal felruházott részvénnyel rendelkezik az állam e társaságokban.

Az, hogy e különleges jog mire terjedjen ki, kétségtelenül fontos kérdés és alapos megfontolást igényel. Vannak rá tapasztalatok a világ más részén, hiszen hogy egy példát mondjak legutóbb az ELF francia olajtársaságot hasonlóképpen privatizálták. Ott is egy ilyen részvény maradt az állam kezében, és azt hiszem, hogy e kérdés éppen jelentőségénél fogva messze túlmutat a mostani kormányzati időszakon. Ezért tehát mi a kormánypártok oldaláról úgy gondoljuk, hogy szívesen vesszük ellenzéki képviselőtársaink vagy szakértőik azon javaslatait, amelyek segítenek a kormányzatnak, az Energiahivatalnak és nekünk, képviselőknek abban, hogy vajon milyen jogosítványokkal rendelkezzen az állam a különleges részvény körében.

Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, a vezérszónoklatomból kiderült, hogy a szocialista frakció támogatja a benyújtott törvényjavaslatok elfogadását, és szükségesnek tartjuk ezen módosításokat az imént elmondottak szerint. Köszönöm a figyelmet. Csiha képviselőtársam pedig az önkormányzati ügyekről szól. (Taps.)