Rott Nándor (FKGP)

1995. június 12.

DR. ROTT NÁNDOR, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem panaszkodhatunk, hogy a kormány nem változatos módon terjeszti elő a törvényjavaslatait, mert nem olyan rég, amikor két, legalább ennyire szorosan összetartozó törvényjavaslatot terjesztett a Ház elé, akkor azokat külön-külön kellett megvitatni, most viszont egybe van ez a négy törvényjavaslat öntve, egy csomagba van összebatyuzva, és most így kerül megvitatásra hát ez is egy megoldás... Mindenesetre furcsa, hogy így váltogatja a kormány azt a módszert, ahogy meg kívánja vitatni törvényjavaslatait. Ő tudja, miért teszi.Ennek a csomagnak az egysége abban rejlik, ahogy erre már rámutattak, hogy az energiaipar privatizációját készíti elő.

A Független Kisgazdapárt a privatizációs törvény ellen szavazott, s ezzel összhangban ezeket a törvényeket sem fogja megszavazni, ezt előre kell bocsátanom.Ha most ezekre az előttünk fekvő törvényjavaslatokra tekintünk, akkor az egyik legszembetűnőbb jelenség az, hogy az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosítására vonatkozik az egyik; és azt hiszem, ezzel a magyar kormány bekerül a Rekordok Könyvébe azt hiszem, Guinness-könyvnek vagy hogy hívják , be fog ebbe a könyvbe kerülni, mert egy olyan törvényt módosít, amelyik még nem lépett hatályba.

(10.00)

Azt is mondhatnám, még meg sem száradt rajta a nyomdafesték, máris módosításra szorul ez a törvény.

Joggal felvetődik a kérdés, mennyire tekinthető szakértőnek az a kormány, amely alig több mint egy hónapon vagy nem is egészen egy hónapon belül módosíttatja azt a törvényt, amelyet egyszer itt már elfogadtak.

Ezzel kapcsolatban arra is ki kell térni, hogy a kormány itt obstrukcióval vádolja az ellenzéket. Kérdem én, nem a kormány obstruál-e akkor, amikor hónaponként módosítja az általa benyújtott törvényjavaslatot? Ezzel időt, energiát von el az Országgyűléstől, amely idő alatt más törvényeket lehetett volna megszavazni.

Ennek a pontnak, az állami tulajdonban levő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvénymódosító javaslatnak van egy rendkívül furcsa jellegzetessége. Nevezetesen az, hogy a tartós állami részesedés legalacsonyabb mértékéül "egy darab szavazatelsőbbséget biztosító részvényt" ír elő.

Végignéztem a társasági törvényt és az összes társaságra, részvényekre vonatkozó magyar jogszabályt. Megvallom önöknek, ezzel a kifejezéssel, hogy "egy darab szavazatelsőbbséget biztosító részvény", nem találkoztam. Bízom benne, hogy a pénzügyi államtitkár úr föl fog majd ugrani és helyre fog engem igazítani, hogy ez a "szavazatelsőbbséget biztosító részvény" valahol szerepel a magyar társasági jogban. Mert én ennek nyomát nem találtam. Következésképp, ha nekem van igazam és ilyen valóban nincs, akkor a kormány a cilinderjéből most egy olyan nyulat varázsol elő, amilyen nyúl egyáltalán nincs is.

Rendkívüli érdeklődéssel hallgattam, amikor az általam igen nagyra becsült Szalay Gábor igen tisztelt képviselőtársam a kormánypártok padsorából az aranyrészvényről beszélt. Engem ez teljesen lebilincselt, és szavai "aranyat" értek. Csak az a baj, hogy legjobb ismereteim szerint az aranyrészvény fogalmát, az aranyrészvényt a magyar társasági jog és részvényjog gyakorlata nem ismeri.

Következésképp itt nemcsak arról van szó, hogy a kormány egy alig egy hónapja elfogadott törvényt módosít ismétlem, amely még hatályba sem lépett , de egy olyan fogalmat vezet be, amely a magyar részvényjogban vagy a magyar társasági jogban megítélésem szerint ismeretlen. Az aranyrészvény mindenképpen az.

S meg kell azt is mondani, hogy nagyon kevés idő állt rendelkezésre. Persze aztán ezeket a képtelen javaslatait a kormány sürgeti. Utánanéztem és meg kell mondanom, külföldi jogokban is rendkívül ellentétes és ellentmondó az álláspont ezekkel az ilyen egészen speciális részvényekkel kapcsolatban.

Ezek után felmerül a kérdés, hogyan fog ezzel a kormány operálni? Már a privatizációs törvény vitájában is volt szerencsém elmondani ennek a Háznak, ennek az igen tisztelt Háznak, hogy a privatizáció feltételeiként vagy követelményeiként a kormány olyan különböző tényezőket, olyan különböző célokat határozott meg, amelyek nehezen kvantifikálhatók vagy egyáltalán nem kvantifikálhatók. Következésképp a teljesen diszkrecionális megítélés lehetőségét rejtik magukban. Ettől a privatizációs verseny és a versenytárgyalások teljesen szubjektív megítélés alá fognak esni. Hiányzik minden objektív mérce, amelyen le lehetne mérni, hogy egy privatizáció jó-e vagy rossz. Ezt elmondtam a privatizációs törvény kapcsán.

Most ezzel a szavazatelsőbbséget biztosító részvénnyel még egy újabb tényező kerül be. Ahogy Szalay Gábor, igen tisztelt képviselőtársam rámutatott, az ilyen speciális részvényeknek a tartalmi megfogalmazása szeretném jól előadni szavait alku tárgya.

Következésképp, hogy valójában mi lesz ezeknek az állami tulajdonban maradó részvényeknek és az értékesített részvényeknek a viszonya, az értékelése, az nemcsak azért nem megítélhető, mert az egész értékelési rendszer tele van nem kvantifikálható elemekkel, hanem azért sem, mert belekerül ez a szavazatelsőbbséget biztosító részvény, amely alku tárgya. És az alku mögött olyan bonyolult adok-veszek tényezők fognak felsorakozni, ami a privatizációt teljesen nyomon követhetetlenné teszi. Nem kell ezt titkosítani, mert követhetetlen lesz, hogy mik a valódi értékviszonyok.

Hogyan lehet akkor egy versenytárgyalásos rendszerben állítólag egyenlő feltételekkel valamit elidegeníteni, ha a döntő és a kritikus szakaszban olyan kérdésekről fognak alkudozni, amelyek a döntéshozásnak, a részvények tényleges értékének a kérdései. Ezzel az egész privatizációs folyamat belekerül egy átláthatatlan utcába, amelyben idáig is volt, amit a Független Kisgazdapárt idáig is támadott. S most ez még ráadásul intézményesül is.

Kénytelen vagyok újra felhívni a figyelmet, a jelenlegi kormány az Országgyűlést arra használja fel, hogy vele olyan törvényeket fogadtasson el, amelyek mögött korlátlan szabadsággal rendelkezik, és amelyek törvényes látszatot terítenek arra, hogy teljességgel kivonja magát a parlament ellenőrzése alól.

Ez ha úgy tetszik egy törvényesített vagy törvény mezében megjelenő abszolutisztikus hatalomra törekvés, és ezt a Független Kisgazdapárt kénytelen itt, a parlament és az ország nyilvánossága előtt is elfogadhatatlannak minősíteni.

Némely ellenzéki képviselőtársam azt mondta, hogy itt a parlament diktatúrája folyik. Ez azonban bármennyire jóindulatúlag mondták vagy képzelték egy tévedés.

(10.10)

Itt nem a parlament diktatúrája folyik, hanem a parlamentnek ködösítő védőernyőként való fölhasználása, hogy emögött egy abszolút diktatórikus most gazdasági téren diktatórikus hatalom érvényesüljön, amelyik még az ellenőrzés látszata alól is kivonja magát.

Nem fogja ezt a csomagot visszavonni a kormány, pedig többen fölszólították rá. Nem fogja visszavonni akkor sem, hogyha, mint kiderült, itt a vezetékek tekintetében, az állam és az önkormányzatok viszonyának és vagyonrészesedésének a tekintetében óriásiak az ellentétek, hogyha az önkormányzatok ezt elfogadhatatlannak minősítették, hogyha ez az egész kérdés teljesen tisztázatlan marad ennek a törvényjavaslatnak a következtében is. A Kisgazdapárt egyébként már csak ezért sem tudja elfogadni, ha az összes többi szempontból korrekt lenne, akkor sem tudná elfogadni, mert megítélésünk szerint ez a helyi önkormányzatoknak az érdekeit is sérti vagy legalábbis nem határozza meg világosan, és ebbe mi nem mehetünk bele, mert ez abból a szempontból is antidemokratikus, sőt tulajdonképpen ellenkezik az alkotmánnyal is, és főképp ellenkezik az önkormányzati törvénnyel.

Még van ennek az egész javaslattervezetnek egy további pikáns pontja, nevezetesen az, hogy tulajdonképpen a villamosenergia-ipar magánosítása olyan alapvető, az egész gazdaságot meghatározó ipari szektornak a privatizációja, amelynek a koncepcióját valójában az Országgyűléssel kellett volna a fennálló törvények alapján jóváhagyatni. Nyoma sincs, hogy erre szándéka lenne a kormánynak, de ennek a koncepciónak az ismerete nélkül hogy lehet elfogadni, hogy lehet egyáltalán értelmezni azokat a javaslatokat, amelyek most burkoltan ebben a csomagban benne vannak. Ez megint csak egy újabb ködfüggöny, egy újabb megelőlegezése az egész koncepciónak, mert mikor már a koncepciót fogjuk vitatni, addigra már ezeken a kerülőutakon egy egész csomó kérdés meg lesz határozva és el lesz döntve.

Befejezésül, kicsit az is jellemző erre az egész vitára, hogy tegnap a Ház elnöke arra figyelmeztette az egyes képviselőcsoportok vezérszónokait, hogy ugyan 15-20 percben van meghatározva a fölszólalási lehetőség, de ezt mindenki értelmezze szűken, és a 15 percet vegye igénybe. Be van szorítva, korlátozva van a vita olyan kérdéskörben is, amely annyi buktatóval, annyi rejtett hibával terhes, mint ez a törvényjavaslat. Kérdem én, lehet parlamentarizmusról beszélni akkor, amikor így korlátozva vannak a képviselőcsoportok és az egyes képviselők is? Szerintem ez, ami itt folyik nagyon enyhén szeretnék fogalmazni , a parlamentarizmus látszatának a felhasználása egy teljesen autokratív, ellenőrizhetetlenné váló kormány-gazdaságpolitika és kormány-intézkedéscsomag számára.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)