Kávássy Sándor (FKGP)

1995. június 12.

DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Széles körben ismert, hogy az Ukrajnában 1991. december 1-jén zajlott választások alkalmával a beregszászi járás területén egyszersmind arról is népszavazás történt, hogy Beregszászból és a térség 42 községéből magyar autonóm körzetet hozzanak létre. Arra a kérdésre, hogy "Akarja-e, hogy a beregszászi járásban magyar autonóm körzet alakuljon?", a népszavazáson részt vevő 53 458 választópolgár közül 43 482, tehát 81,4 százalék, végül is az elsöprő többség válaszolt "igen"-nel. A népszavazáson külföldi megfigyelők is és a szomszédos területek társadalmi szervezeteinek képviselői is jelen voltak, de sem ők, sem a választási bizottság tagjai sem tapasztaltak törvénysértést a referendum során. Nem meglepő hát, hogy a beregszászi járás tanácsa 1992. január 30-án tudomásul vette és pártfogólag továbbította a döntést a népképviselők területi szervezetéhez, és ezt követően, 1992. április 28-án törvénytervezetet fogadott el a magyar autonóm körzetről, és azt szintén a területi tanácshoz küldte, azzal a kéréssel, hogy azt Ukrajna Legfelsőbb Tanácsához juttassák el. Azóta áll, nem halad előre, valahol elakadt az ügy.

Egyetlen humanista gondolkodású és demokratikus érzelmű polgár sem lehet közömbös a beregi magyarság erőfeszítései iránt, és senki sem mehet el szó nélkül a történtek mellett, akinek jelent valamit az emberi méltóság, a népfelség, a népek és a nemzetek önrendelkezési joga. És ha van hatalmi szerv a világon, amely nem helyezkedhet a csendes szemlélődés kényelmes álláspontjára és nem dughatja a homokba a fejét, az a mindenkori magyar kormány.

Kérdezem ezért: van-e lehetőség, hogy a magyar kormány támogassa a Beregben élő magyarság autonómiatörekvéseit; és ha igen, élt-e már a kormány a rendelkezésére álló lehetőségekkel?

Kérem a választ. (Taps az FKGP soraiban.)