Kósa Lajos (Fidesz)

1995. június 12.

KÓSA LAJOS, a Fidesz Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnöknő! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Azt hiszem, ez a kormány a csomagok kormánya. A mostani csomag, amiről az általános vita folyik, négy törvényből áll, és tulajdonképpen ha a kormány ráutaló magatartásából megpróbálnánk megfejteni, hogy mi is ennek a célja, valószínűleg azt kellene mondani, hogy ez nem más, mint a villamosenergia-szektor privatizációjának előkészítő csomagja.A parlament elég sajátos helyzetben van akkor, amikor ezt a csomagot tárgyalja. A parlament elnöke által kijelölt főbizottság, a parlament gazdasági bizottsága ugyanis általános vitára alkalmatlannak tartja ezt a négy törvényjavaslatot. Hozzá kell tenni, hogy ahogy általában a bizottságok, az általános vitára alkalmasság esetében nem arról határoznak, hogy egyetértenek-e egyébként a javaslatban foglaltakkal vagy sem, még csak nem is arról, hogy jók-e a javaslatok vagy sem, hanem arról, hogy előkészítettség, összehangoltság, a formai és tartalmi feltételek figyelembevételével alkalmas-e ez a törvényjavaslat-csomag arra, hogy a parlament ezt a napirendjére tűzze és tárgyalja vagy sem. A gazdasági bizottság ezt nem tartotta alkalmasnak erre. Nem azért, mert nem értett vele egyet, hanem azok miatt az előkészítetlen és ellentmondásos részek miatt, amelyekről már a többi képviselőtársam is beszélt vezérszónoklatában.

Ugyanakkor a parlament a plenáris ülésen ezt a törvényjavaslatot most mégis vitatja vezérszónoklati rendszerben, mintha a főbizottság azt mondta volna, hogy bár tartalmában vannak kifogásolható részek és mondjuk egy kisebbségi véleményben ezt elmondta volna , de azért általános vitára alkalmasnak tartja. Nem ezt mondta, éppen ezért ez az eljárás megkérdőjelezi azt a gyakorlatot, amit egyébként a koalíciós párti parlamenti képviselők elmondtak vagy legalábbis erre utaltak, nevezetesen hogy az érdemi szakmai munka egy jelentős része ne a plenáris ülésen, hanem a bizottságok előtt folyjon, hiszen ott van arra alkalom, hogy a szakértők, a szektorban részt vevők, az érdekeltek bevonásával a parlamenti képviselők részletesen és szakmai szempontból alaposan, átgondoltan, kimerítően meg tudják tárgyalni a törvényjavaslatokat.

Az, hogy a parlament most ezt tárgyalja, dacára annak, hogy a főbizottság ezt alkalmatlannak ítélte a tárgyalásra, ezt az elvet felrúgja; meg kell mondanom, hogy innentől kezdve a koalíciós képviselőtársak idevonatkozó szólamai üres szólamoknak tekintendőek.

Másodszor: a parlament elfogadta a privatizációs törvényjavaslatot. A privatizációs törvényjavaslat kimondja, hogy a stratégiai ágazatok privatizációja esetében a parlamentnek még a konkrét lépések megtörténte előtt meg kell tárgyalnia a stratégiai ágazati privatizációs koncepciókat. A parlament nem ismeri a kormány villamosenergia-privatizációs elképzelését és stratégiáját, ezt a kormány nem terjesztette be a parlament elé, éppen ezért most az, hogy ennek a stratégiának az előkészítő törvénymódosításait tárgyaljuk, ellentmond a törvényalkotó szándékának, annak, hogy előbb a stratégiát, a fő célokat, a privatizációs szándékokat és a követendő irányokat beszéljük meg, és utána beszéljünk arról, hogy melyek azok a részletek, amelyek ennek a stratégiának a végrehajtásához megteendőek, melyek azok a törvénymódosítások, amelyeket meg kell tenni ahhoz, hogy ezt a stratégiát érvényesíteni tudjuk.

(10.30)

Hozzáteszem, hogy nem a kiskuntarcsai Tüzép-telep privatizációjáról van szó elnézést -: ez az MVM privatizációja, a magyar villamosenergia-szektor privatizációja, ami abszolút gazdaságstratégiai kérdés. Az az eljárás tehát, hogy most ezt a csomagot tárgyaljuk, anélkül, hogy a kormány annak a kötelezettségének eleget tett volna, hogy a privatizációs koncepcióját, stratégiáját a parlament elé hozza és azt megtárgyalja holott erre törvényi kötelezettsége van , ez a mi olvasatunk szerint ennek a törvényi kötelezettségnek a semmibevétele. Ezért, hogyha egyébként előkészített lenne ez a törvényjavaslat, ha ne adj' isten a gazdasági bizottság azt mondta volna, hogy alkalmas a tárgyalásra nem ezt mondta, azt mondta, hogy alkalmatlan , akkor sem tudtuk volna ezt az eljárást elfogadni. Ezt még csak tetézi az, hogy a gazdasági bizottság kormánypárti képviselők szavazataival is megtámogatva és kormánypárti előadóval képviselve ezt a véleményét azt mondta, hogy ez a csomag alkalmatlan a tárgyalásra.

Mi tehát nem fogadjuk el ezt a sorrendet. Ez nem "tyúk vagy tojás" probléma: erre törvényi kötelezettség van. Akkor vagyunk hajlandóak komolyan venni a kormányzat őszinte szándékát arra vonatkozóan, hogy a nemzetgazdaság szempontjából stratégiai ágazatokat a nemzetgazdasági érdekeknek megfelelően akarja privatizálni, ha az erre vonatkozó törvényi kötelezettségeinek eleget tesz. Amíg ezt nem teszi, nem tudjuk ezt a szándékot komolyan venni, és nem tudjuk, hogy milyen szándékok húzódnak meg emögött. Egy biztos: a törvényalkotó szándékával ellentétesen cselekszik a kormány. Ezért sem tudjuk tehát elfogadni ezt a törvénycsomagot.

Nem kerülhetem meg ugyanakkor, hogy beszéljek az ágazat privatizációjáról akkor, amikor ez a csomag nyilvánvalóan a privatizációt készíti elő bizonyos törvénymódosításokkal. Én úgy gondolom, nem lehet elvitatni a Fidesz frakciótól azt, hogy privatizációpárti mindig is képviseltük ezt az álláspontunkat. Szeretném azonban hangsúlyozni: óriási különbség van egy, a nemzetgazdaság szempontjából nem nagyon jelentős állami vállalat privatizációja és a nemzetgazdaság szempontjából nagyon jelentős stratégiai ágazat privatizációja között.

Akkor ugyanis, amikor kézenfekvő, hogy a kiskereskedelmi boltokat, különböző kis jelentőségű, bár lehet, hogy méreteiben nagy termelővállalatokat privatizálni kell és ezt mi támogatjuk , ezzel nem állítjuk, hogy kézenfekvő, magától értetődő lenne a villamosenergia-szektor privatizációja. Ez sehol a világon nem az, legyen bár a legvadabb és -szabadelvűbb liberális közgazdasági diktatúra országa! Ennek nagyon egyszerű oka van: ez az ágazat olyan ágazat, ami nemzetgazdasági szempontból hosszú távra meghatározó, óriási tőkéket köt le, tevékenysége a nemzetgazdaság egészét érinti. Éppen ezért minden gazdaságnak és minden gazdaságpolitikának elementáris érdeke, hogy megfelelő befolyással rendelkezzék ezen ágazat fölött.

Éppen ezért, amikor arról beszélünk, privatizálni kell-e a villamosenergia-termelést vagy sem, akkor ezt nem tekinthetjük kézenfekvő kérdésnek. Valószínű, hogy privatizálni kell, de meg kell vitatni, hogy a privatizációnak mik a céljai, és meg kell vitatni azt, hogy ezeket a célokat milyen feltételek mellett tudjuk elérni. És hogyha nem tudjuk ezeket a célokat elérni, vagy ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor nem kell privatizálni! Ugyanis nagyon dogmatikus felfogásnak tartjuk azt, ami azt mondja, hogy a legrosszabb privatizáció is jobb, mint bármilyen állami befolyás. Ez önmagában nem igaz. Éppen ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy az ágazat privatizációja előtt, ezen törvénycsomag előtt tárgyaljuk meg azt, hogy mik a céljaink a privatizációval, hogyan kívánjuk biztosítani az ország és a mindenkori gazdaságpolitika befolyását ezen kulcsfontosságú ágazat esetében.

Ez a vita még nem folyt le a parlament előtt, de a mi megítélésünk szerint ezt nem lehet megkerülni. Aki ezt megpróbálja megkerülni, az nem teljesíti azt a kötelezettségét, hogy a választópolgárok előtt el kell tudnia számolni azzal, mit szándékozik tenni olyan ágazatok esetében, amelyek mindnyájunk számára alapvetően meghatározóak, a magyar gazdaság számára mindenképpen.

Mi szeretnénk ezt a vitát lefolytatni. Bizonyos értelemben a privatizáció mellett vagyunk nem gondoljuk azonban azt, hogy a legrosszabb privatizáció is jobb, mint az állami befolyás.

A privatizáció második alapvető problémája az árpolitika. Ma lehet, hogy furcsának hangzik a magyar nemzetgazdaság szempontjából meghatározó ágazat, a villamosenergia-termelés, egyáltalán nem mondható különösebben értékesnek üzleti szempontból. Az a helyzet ugyanis, hogy ez az ágazat veszteséges, a vállalatai veszteségesek, a fejlesztéseket csak úgy tudják megoldani, ha ehhez külső forrásokat, lakossági, fogyasztói erőforrásokat vonnak be. Ezek a vállalatok olyan rekonstrukciós és amortizációs elmaradásban vannak, ami az üzleti értéküket lerontja. Ez annak az árpolitikának köszönhető, ami az elmúlt időszakban kialakult; és itt az elmúlt időszak alatt az elmúlt negyven évet értem elsősorban, hiszen a rendszerváltás utáni kormányok így a mai kormány és az előző kormány is azzal a kialakult árstruktúrával néznek szembe, amely valóban úgy kezelte a villamos energia árát, mint valami szociálpolitikai jellegű árat, és éppen ezért alakította ki ezt az árstruktúrát.

Azt hiszem, amikor ezzel az adottsággal nézünk szembe, akkor semmiképpen sem tudjuk magunkra venni azt a vélekedést, amit egy szocialista párti képviselő megfogalmazott, miszerint mi a régi struktúrában gondolkodunk. Nem erről van szó! Szeretnénk nem abban gondolkodni, de sajnos megörököltük ezt vagy ezeket a struktúrákat nem tehetünk erről. Azonban azt gondoljuk, hogy ezzel szembe kell nézni, meg kell nézni, hogyan tudjuk átalakítani ezt az árstruktúrát olyanná, hogy üzleti szempontból is értékessé váljanak a magyar energetikai szektorban dolgozó vállalatok.

A mai árpolitika abszurdnak mondható, több szempontból is. Abszurdnak mondható azért, mert a gazdasági logikával ellentétesen szabja meg a különböző típusú fogyasztók számára az árakat. Ott, ahol a szolgáltatás a legolcsóbb költségek mellett hajtható végre, ott szabja meg a legdrágábban az árakat, és ahol a legdrágább a szolgáltatás és a szolgáltatási rendszer kiépítése, ott a legalacsonyabb a szolgáltatás ára. Gazdasági szempontból ez nyilván abszurd.

Az árpolitika ma azért is abszurd azonban, mert nem érvényesíti azt a nagyon fontos feltételt, miszerint a szolgáltatás árából egyrészt nyereségessé kell tenni, biztosítani kell az ágazat nyereségességét, másrészt a szolgáltatás árának kellő fedezetet kell biztosítani arra, hogy a szolgáltatásban magában megtermelt pénzből lehessen a hálózatokat fejleszteni és a szolgáltatást korszerűsíteni, az erőműveket rekonstruálni és bővíteni a kapacitást. Ezt ez az árrendszer ma nem teljesíti. Úgy gondoljuk, éppen ezért ez az árrendszer mindenképen átalakításra szorul.

Azt azonban látni kell, hogy itt nem lehet fejest ugrani az árreformba, mert a magyar fogyasztók nagyobbik része ezt nem tudja elviselni. Nem tudja elviselni azért, mert a jövedelme nem olyan, hogy elviselhető legyen; a termelésben nem tudja elviselni azért, mert nem feltétlenül tudja ezeket a költségnövekedéseket érvényesíteni az árában, esetleg a versenyképessége egyébként sem olyan, hogy ezt könnyedén meg tudja oldani, és az ilyen költségtényezők szertegyűrűző hatásuk révén minden gazdálkodót érintenek. Nem lehet tehát nagyon gyorsan átalakítani ezt az árrendszert, ennek az árrendszernek az átalakítására azonban szükség van ahhoz, hogy üzletileg értékes legyen ez az ágazat. Ez adja az árpolitikának és a privatizációnak az egyik nagyon fontos dilemmáját. Ilyen árrendszer mellett ez az ágazat üzletileg nem értékes. Ahhoz viszont, hogy átalakítsuk és üzletileg értékessé tegyük, olyan árpolitikát kellene megvalósítani, ami számos tekintetben valószínűleg elfogadhatatlan a fogyasztók szempontjából. Éppen ezért ez egy lassú folyamat, és azzal kell szembesülni, hogy ha az árpolitika és az árstruktúra változatlan marad, akkor nem tudjuk jó áron eladni ezeket a vállalatokat. Később azonban akkor is át kell alakítani ezt az árstruktúrát, és akkor tulajdonképpen kétszeresen is rosszul járhat a magyar gazdaság és a magyar államháztartás, hiszen egy nagyon jelentős vagyona privatizálódik, az üzleti értéke alacsony, éppen ezért alacsony áron kerül eladásra, de később az ágazat sajátosságai miatt ez önmagában felértékelődik, hogyha megváltozik az árstruktúra, és akkor egy nagyon jelentős elmaradt hasznot realizálhat, tehet zsebre vagy nyelhet le kinek-kinek ízlése szerint a magyar gazdaság és az államháztartás.

(10.40)

Ez az ellentmondás szintén arra vezet, hogy nagyon óvatosan kell eljárni a magyar energetika és a magyar villamosipar privatizációja esetén különösen.

A privatizációnak egy nagyon fontos dilemmája az, hogy az esetlegesen befolyó pénz, amit ezekért a vállalatokért kapunk, hova kerül. Tudjuk, hogy a költségvetés nagyon jelentős privatizációs bevételi követelményt támaszt az ÁPV Rt.-vel szemben. Ez bizonyos szempontból érthető is, hiszen az államháztartás jelentős egyensúlyhiánnyal küzd, és erre a pénzre szükség van. Hogy ez vajon befolyik-e egyáltalán, azt nem lehet tudni ennek inkább kevesebb az esélye, mint több , azonban kétségtelen az, hogy ezen a költségvetési és államháztartási érdeken nem lehet feláldozni stratégiai fontosságú szektorokat húsz-harminc éves távlatban. Éppen ezért valamilyen egészséges megoldást vagy egyensúlyt kellene találni a privatizáció esetén, hiszen nyilvánvalóan az ágazat szempontjából a legkedvezőbb megoldás az, ha a befolyó pénz a fejlesztésekre, a felújításokra, a bővítésre fordítódik ebben az ágazatban. Magyarul, a befolyt pénz mint beruházás jelentkezik ebben az ágazatban; akkor viszont az államháztartás egyensúlya ezt oly mértékben megsínyli, hogy más szempontból elviselhetetlen következményei lesznek a magyar gazdaság számára. Tehát itt valami nagyon kényes egyensúlyt kell tartani, aminek a körvonalait egyelőre nem látjuk kibontakozni, már csak azért sem, mert a privatizációs koncepció a villamosenergia-szektor esetében még nem ismert.

Ezt a dilemmát nagyon nehéz jól megoldani. Szeretnénk, ha a kormányzat és a parlament találna valami jó egyensúlyt, ebben szeretnénk közreműködni. Nem gondoljuk, hogy akár az egyik, akár a másik sarkos álláspont érvényesülése a jó megoldás, de ehhez egyelőre nem tudjuk a konstruktív véleményünket kifejteni, mert nem ismert a kormány szándéka mivel nem tette azt nyilvánvalóvá a privatizációs stratégiával kapcsolatban.

Az utolsó kérdés, amit a privatizációval kapcsolatban meg kell említeni, az állami befolyás megőrzése. A beterjesztett törvénymódosítás egy része ide vonatkozik; az aranyszegélyű részvény vagy a kizárólagos szavazatot biztosító részvénykonstrukció megjelenése a privatizációs törvény mellékletében nyilvánvalóan ezt a célt szolgálja. Hogy jól vagy rosszul, az vitatható nem szeretnék a részletekbe belemenni. Az előttem felszólalók is érintették azt a kérdést, hogy a Ptk. nem ismeri ezt a konstrukciót, és talán jobb lenne először ott megfogalmazni bizonyos általános szabályokat, hogy jobban lehessen értelmezni különböző ágazati törvények esetében azt, hogy ezek a kizárólagos szavazati jogokat biztosító részvények vagy aranyszegélyű részvények igazából milyen jogosítványokat és beleszólást biztosítanak az adott vállalat irányításába és tevékenységébe. Azonban kétségtelen, hogy ez egyfajta megoldás. Mi azt gondoljuk, hogy egy általánosabb megoldásra van szükség. Ennek egyelőre a jogszabályi környezete nem teljesen kimódolt.

Zárásképpen szeretném elmondani még egyszer megismételve, amit állítottam , tekintettel arra, hogy a gazdasági bizottság nem tartotta alkalmasnak ezt a csomagot az általános vitára, ezt mi akceptáljuk, és ezért nem tudjuk elfogadni azt, hogy a parlament ezt egyáltalán az általános vitában tárgyalja. Szeretnénk, ha a kormányzat visszavonná, és egy olyan törvénycsomagot terjesztene a Ház elé, amit legalább a parlament főbizottsága tárgyalásra alkalmasnak tart hangsúlyozom, nem jónak, hanem egyáltalán tárgyalásra alkalmasnak.

Másodszor: nem tudjuk elfogadni ezt azért, mert úgy gondoljuk, hogy a privatizációt előkészítő törvénycsomag beterjesztését meg kell előznie a privatizációs stratégia parlamenti vitájának. Ez törvényi kötelezettség, a kormány ennek egyelőre nem tett eleget. Nem lehet annyira sürgető a villamos energetika privatizációja, hogy ennek a törvényi kötelezettségnek nem lehet eleget tenni a magyar parlament előtt. Ezért nem tudjuk elfogadni ezt a módosítási csomagot.

Harmadszor: kifejezetten meg szeretnénk vitatni a magyar energetika privatizációs elképzelését, az árpolitikát. Nem azért, hogy ab ovo tiltakozzunk a kormányzat ötletei ellen. Látni akarjuk, hogy hogyan próbálja a kormányzat rendezni azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy jól lehessen ezt az ágazatot privatizálni. Miután ezt nem látjuk, nem vagyunk hajlandók egy általunk nem ismert koncepció részlépéseihez asszisztálni, amit ez a törvénycsomag megvalósít.

A törvénycsomag konkrét megoldásaiban is számos vitatandó pont van, erről a Fidesz-frakció későbbi szónokai elmondják véleményüket a plenáris ülésen, valamint az önkormányzati részhez Balsay István módosító indítványokat fog beterjeszteni.

Elnöknő! Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)