Torgyán József (FKGP)
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem a lehetőségekhez képest azokat a kérdéseket nem érinteni, amelyeket a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében a vezérszónokunk, dr. Rott Nándor már kifejtett. Más ellenzéki párt részéről elhangzott olyan véleményeket sem kívánok megismételni, amelyek a Kisgazdapárt véleményével egyeznek. De úgy gondolom, a most beterjesztett törvénycsomag olyan kívánnivalókat hagy maga után, amelyeket nem lehet szó nélkül hagyni, hiszen a privatizáció önmagában egy olyan társadalomformáló erő, amely az egész társadalmat megmozgatja. Egyrészt a tulajdonosi szerkezet megváltoztatása következtében évtizedekre vagy évszázadnyira előre egy más társadalmi berendezkedés alapjait vetheti meg, de a privatizáció egyszerű esetei, tehát nem a stratégiai vállalatok privatizációja, hanem a kisebb vagyonok privatizációja maga is a társadalmi igazságérzetet sértheti azzal, hogy a munka elvén való vagyonszerzéssel szemben egyéb források alapján teszi lehetővé a jelentős vagyontárgyakhoz való hozzájutást.
Miután a most beterjesztett törvénycsomagban stratégiai fontosságú iparágak privatizációjáról van szó, itt sokkal nagyobb a tét, mint egyebekben. Hiszen a villamosenergia-ipar, a gázszolgáltatás mind a gazdaság, mind a honvédelem, mind a polgárok szempontjából stratégiai ágazatnak tekintendő, melynek tulajdonlását és a tulajdonlással összefüggő jogok gyakorlását az ország biztonsága, valamint az energiához való hozzájutáshoz kötődő állampolgári szabadságok érdekében szükségszerűen korlátozni kell, és megfelelő garanciákkal ellátva szükséges ezeket a kérdésköröket szabályozni.
Hogy milyen fontosságú az a törvénycsomag, amely a tisztelt Ház előtt fekszik? Elég, ha arra utalok, hogy 1974-ben és 1979-ben bekövetkezett két ízben egy olyan olajárrobbanás, amely egyben kellő alappal szolgálhat annak felméréséhez, hogy milyen hatással járhat egy országra nézve az energiaszolgáltató tulajdonlásában bekövetkezett változás. Hiszen az energia árváltozásai a hivatkozott két esetben az egész világon bekövetkező árrobbanáshoz is vezettek. Ennek az árrobbanásnak többek között az is a következménye, hogy egy olyan cserearányromlás következett be világszerte, hogy a cserearányromlást a társadalmi, gazdasági szerkezetük miatt elég rugalmasan követni nem képes társadalmak rendkívül súlyos hátrányba kerültek. Elég, ha arra utalok, ha például az 1974. évi árrobbanás előtti cserearányok alapján számítottuk volna az elmúlt évtizedek külkereskedelmi forgalmát, akkor nem 3,2 és 3,9 milliárd USA-dollárveszteséggel kellene a következő évet kezdenünk, hanem plusszal zártuk volna külkereskedelmi mérlegünket.
Ebből is látható tehát, hogy a most beterjesztett törvénycsomag mindenképpen igényelte volna amint az egyébként a törvényi előírás szerint is kötelezettsége lett volna a kormányzatnak , hogy egy olyan vitát kezdeményezzenek a stratégiai fontosságú iparágak privatizációját megelőzően, ahol meg lehetett volna határozni a privatizáció elveit. Azt, hogy egyáltalán szükség van-e jelenlegi fejlődési szakaszunkban a privatizációra, vagy az most elkerülendő lett volna. Vagy egyáltalán szabad-e Magyarországnak az áramszolgáltatást illetően a privatizáció problémakörét olyan értelemben felvállalni, hogy nemcsak az áramtermelők, hanem az áramszolgáltatók privatizálására is sort kerítsen.
A Független Kisgazdapárt álláspontja a privatizáció körében mindig is az volt, és jelenleg is az, hogy nem kell mindenáron privatizálni. Privatizálni csak akkor kell, ha a privatizálás után hatékonyabban tud működni magántulajdonként az állami vagyon, és ez a hatékony működés az ország jövője szempontjából egy magyar tulajdonlást is jelent. Nem jelenti a nemzeti értékek elherdálását, hiszen a Magyar Köztársaság alkotmánya kifejezetten rendelkezik arról, hogy az állam tulajdona a magyar nemzet tulajdonaként kezelendő.
Ennek következtében a Független Kisgazdapárt minden privatizációs folyamatot abból a szempontból vizsgál, hogy vajon a privatizációt követően jobban működik-e a korábban állami tulajdonban volt vagyon. Ha nem működik jobban, nem hoz nagyobb gazdasági eredményt, nem tud több munkavállalót tisztességes munkakörülmények és munkafeltételek között megfelelő megélhetéshez juttatni, ebben az esetben nem szabad privatizálni, mert az a nemzeti vagyon elherdálását jelenti.
Ami az áramtermelők és különösképpen az áramszolgáltatók privatizálását illeti, egyértelműen ki kell mondani, hogy az előbb felhozott három szempont miatt, az ország biztonsága miatt, az energiához való hozzájutáshoz kötődő állampolgári szabadságok miatt és magukból az árarányokból fakadó következmények miatt csak abban az esetben jöhet szóba a privatizáció, ha az állam és az állampolgárok érdekei mindenképpen biztosítva vannak.
Hadd utaljak arra, hogy az áramszolgáltatás körének a privatizálása kihat az összes egyéb, többi vagyon privatizálására is. Tehát arra a több mint 50 százalékra, amely már privatizálás alá került, és nyilvánvalóan mindarra a vagyonra, amely ezek után fog privatizálás alá kerülni. Sőt kihat a már korábban magántulajdonban lévő vagyonra is, és minden egyéb vagyonra, és mindenki vagyonát az új tulajdonos kényének-kedvének megfelelő módon fel-, illetve leértékelheti.
Az összes tulajdoni érdekkörök vagy egy igen jelentős érdeksérelmet szenvedhetnek, vagy olyan többletjogokhoz jutnak, amelyek indokolatlanok. Ezért tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja rendkívül határozottan az, hogy a villamosipar privatizációjánál mindenképpen szem előtt kell tartani és nem lehet áthágni azt a szabályt, hogy legalább 50 százalék plusz 1 szavazatnak, tulajdoni hányadnak a magyar állam tulajdonában kell maradnia, magyar rendelkezés alatt kell maradnia. Emellett egyetlenegy tulajdont szerző sem szerezhet egyenként nagyobb tulajdoni hányadot, mint 10 százalékot, éppen azért, nehogy bármiféle monopolhelyzet kialakulásával a magyar tulajdonlást veszélyeztesse.
(11.00)
Úgy gondolom, hogy a beterjesztett törvényjavaslatok közül a T/1118. szám alatt beterjesztett törvényjavaslat az eddigiektől eltérően, a magántulajdonú energiaszállítóknak kizárólagos export- és importjogot biztosító magatartása, valamint az az eljárása, hogy működési területén kizárólagos közcélú szolgáltatási jogot biztosít, egy olyan helyzetet eredményez, hogy az országos tüzelőanyag-hiány következtében, külgazdasági, nemzetgazdasági, környezetvédelmi, vagy honvédelmi érdekre való utalással jogot ad a szállítónak a szállítás, illetőleg a szolgáltatás korlátozására vagy szüneteltetésére. Nos, bár igaz az, hogy a most beterjesztett törvényjavaslat azt mondja, hogy ennek részletes szabályait későbbi törvényjavaslat benyújtása kapcsán fogják előterjeszteni, úgy gondolom, az eddigi szabályozásból is egyértelmű, hogy önálló döntési lehetőséggel ruházza fel a magántulajdonú energiaszolgáltatót. Így tehát a jogszabály szigorú betartása mellett is megteheti a magánszolgáltató, hogy visszafogja a termelését, és mondjuk, a terület ellátását energiaimporttal oldja meg borzasztó veszélyes az ország jövője szempontjából , vagy környezetvédelmi vagy egyéb érdekekre hivatkozva, amelyeket a törvény felsorolt és amelyekre én az előbb utaltam, korlátozza vagy szüneteltesse a szolgáltatást. Tehát mindezek a módszerek lehetőséget teremtenek a lokális energiatermeléshez vagy utat nyithatnak esetlegesen olcsóbb importenergia révén elérhető extraprofit eléréséhez.
Ez önmagában természetesen egy piacgazdaságban nem lenne tragédia, hiszen a piacgazdaság lényege a profittermelés, de úgy gondolom, hogy ebben az esetben a lokális erőmű termelésének a visszafogása, a termelőberendezések üzemen kívül helyezése, a termelőkapacitás lezüllesztése lesznek a következményei az ilyen eljárásoknak.
Gondoljanak, igen tisztelt képviselőtársaim, azokra a bányákra, ahol élet-halál harcot folytat az a bányásztársadalom, amely valamikor oly kiemelt megbecsülésben részesült ebben az országban, és ma, adott esetben ezzel a jogszabállyal is, ennek a bányásztársadalomnak meg lehet adni a halálos döfést!
(Az elnöki széket dr. Salamon László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.
A jegyzői székekben Boros László és dr. Trombitás Zoltán foglalnak helyet.)
Külön ki szeretnék térni arra, hogy a T/1122. számú törvényjavaslat a privatizációs törvény mellékletét módosítja ugyan, de akként, hogy a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság és az Országos Villamos Távvezeték Részvénytársaság már előbb hivatkozottan fontos 50 százalék plusz egy tulajdonlási arányát csökkenti, és egy darab elsőbbségi szavazattá degradálja. Erről, úgy gondolom, a tisztelt Házban részletesebben szólni nem kell, mert ebben a Házban mindenkinek tudnia kell, hogy mi a különbség egy 50 százalékot meghaladó tulajdoni hányad és egy egy darab elsőbbségi szavazati jog között. Miután ugyanezt teszi az említett törvényjavaslat öt gázszolgáltató és tizenöt villamosenergia-szolgáltató vállalat esetében is, én úgy gondolom, hogy ebből láthatják igen tisztelt képviselőtársaim ennek az előterjesztésnek a veszélyességét.
Legyen szabad külön is kitérnem arra, hogy a Független Kisgazdapárt különösen nagy veszélyt lát a négy törvényből álló törvénycsomagnak olyan következményében, hogy a mostani beterjesztéssel a kormány feltehetően hozzájárul ahhoz, hogy külföldi tulajdonba kerüljön a teljes magyar villamosenergia- és gázszolgáltatás. Természetesen bárki nekem szegezhetné, hogy miért nem úgy szövegezek, hogy magántulajdonba kerüljön. Elvileg magántulajdonba kerülne, de miután többen is kifejtették azt, hogy itt egy olyan jelentős tőkeberuházásról lenne szó, amellyel belföldi vállalkozó nem rendelkezik, ennek következtében egyértelmű, hogy a magántulajdon meghatározását itt helyesen külföldi tulajdonként kell értelmeznünk; nos így 100 százalékos tulajdonba kerülhet a magyar villamosenergia- és gázszolgáltatás, mégpedig, amint említettem, külföldi tulajdonba, és ez az egész ország gazdasági függőségét eredményezheti. Ez pedig törvényszerűen ahhoz vezet, hogy az ország a politikai függetlenségét is elveszti, hiszen így a villamosenergia- és a gázszolgáltatás épp a beszédem kezdetén említett olajárrobbanással kapcsolatos példa felhozatalával érzékeltetve gyakorlatilag azt jelenti, hogy a külföldi multinacionális villamosenergia-, illetőleg gázszolgáltató cégeknek lesz kiszolgáltatva az ország teljes gazdasága.
És ebben a pillanatban már egy olyan óriási veszélyforrás keletkezett, ami szinte eltörpíti az egész villamosenergia- és gázszolgáltatás vonatkozásában eddig fennállott jogos vidéki kifogásokat, hogy miféle társadalmi egyenlőség az, ahol a vidéki fogyasztó kevesebb jövedelemből, kisebb lehetőségből magasabb árat köteles fizetni, mint a budapesti fogyasztó. Így ezt az eddig meglévő társadalmi igazságtalanságot most egy országos méretű igazságtalansággá fogja duzzasztani ez a megoldás, hiszen a külföldi tulajdonlás következtében az egész magyar gazdaság és a magyar gazdaságból fakadóan az egész magyar politikai identitás veszélybe kerül. Emlékeztetném ugyanis igen tisztelt képviselőtársaimat arra, hogy ebben a Házban nem olyan régen hangzott el Horn Gyula miniszterelnök úr szájából az arra való utalás, hogy Magyarország ki van szolgáltatva a nagy külföldi pénzintézeteknek. Ha már most, e nélkül a törvény nélkül is úgy érzi a miniszterelnök úr márpedig ő tudja, hogy miért érzi jogosan akként, hogy így szövegezett a Ház előtt , hogy ki van szolgáltatva Magyarország a nagy külföldi pénzintézeteknek, akkor úgy gondolom, ennek a törvénycsomagnak az elfogadásával az egész ország gazdasága ki lesz szolgáltatva nemcsak a pénzintézeteknek, hanem azoknak a multinacionális cégeknek is, amelyek a villamosenergia- és a gázszolgáltatás tulajdonlásának egy kézben tartása következtében az egész magyar ipar és gazdaság fölött is uralmat gyakorolnak, hiszen minden egyéb tulajdonnak az értéke ma, a harmadik évezred küszöbén, az energiaárak alakulásától függ. Az energiaár alakulása teljesen értéktelen vagyonokat hirtelen csillagászati értékűvé emelhet, ugyanakkor eddig elismert, hatalmas nagy értékeket annullálhat és mindebből a folyamatból a magyar állam úgy vonja ki magát, hogy az igen tisztelt képviselőtársaim az ezzel kapcsolatban előterjesztett törvénycsomag tárgyalásánál azt az érdeklődést tanúsítják, ami sajnálatos módon itt egy külső szemlélődő számára rendkívül egyszerű eszközökkel: egyszerű rátekintéssel lemérhető.
(11.10)
A Független Kisgazdapártnak ezek után az az álláspontja, hogy bár tökéletesen egyetértünk azzal a kisebbségi véleménnyel, amelyet Balsay képviselőtársunk a Fidesz részéről fejtett ki, amelynek az a lényege, hogy a lakossági fogyasztást szolgáló áram- illetőleg gázszolgáltatást és az önkormányzat közigazgatási határain belül lévő áram- és gázszolgáltató egységeket adják önkormányzati tulajdonba , szerintünk nem megoldott e törvénycsomag tárgyalhatósága.
A Független Kisgazdapárt álláspontja is az, hogy az önkormányzati tulajdont kell mindenképpen és ezt hangsúlyozzuk erősíteni, és ebben az esetben az önkormányzati tulajdon ilyen módon való erősítése jelenti azt is, hogy a kis önkormányzatok valóban úgy tudnak működni, mint egy-egy kis köztársaság, és ez azt jelenti, hogyha egyszer ők ezt a tulajdont megkapnák, ebben az esetben az ő identitásuk mindenképpen fenntartható lenne. Felmérhetetlen jelentősége lenne ennek az ország jövője szempontjából. Mi ezt mindenképpen javasolnánk és helyeselnénk, magunk is ezen az állásponton vagyunk.
De ugyanakkor legyen szabad rámutatnom arra, hogy az egész törvénycsomagnak az ekként való tárgyalhatósága jelenleg a mi szemünkben nem megoldott. Azért nem megoldott, mert egy ilyen fontosságú kérdéskörben feltétlenül le kellett volna folytatni azt az általános, elvi kérdéseket tisztázó vitát, amely nélkül az egész törvénycsomag érdemi tárgyalása és elfogadhatósága nem lehetséges. A Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportja ezért egységesen mind a négy előterjesztésre nemet mond. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)